Kényszerbetegek, kinek milyen kényszerei vannak?

Már elég régi ez a bejegyzés, de én csak most néztem utána ezeknek a dolgoknak, ezért csak most tudok válaszolni.

Nekem is vannak kényszeres cselekedeteim, sokszor megnézem, hogy bezártam-e az ajtókat, illetve a legtöbb dolgot páros számú alkalommal kell megcsinálnom, különben rosszul érzem magam. Egy ideig azt hittem, ez teljesen normális, de most lettem elsős egyetemista és erről tanulunk pszichopatológiából, így rá kellett jönnöm, bajok vannak. Emiatt körültekintően utánanéztem a tüneteknek és az alkalmazott pszichoterápiás technikáknak és úgy gondoltam, ha már dolgoztam, megosztom veletek, mire jutottam.

Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb kényszerbetegnek szüksége van szakképzett pszichológusra/pszichiáterre! Minél súlyosabb a betegség, annál nagyobb a szükség a szakemberre, hiszen valószínűleg annál nagyobb a szükség a gyógyszerre is.

Én a következő kezelési módszereket találtam:

1, Gondolat-stop

Erről fentebb is írtatok. A lényeg, hogy a kényszeres cselekedet elvégzése közben a beteg hangosan kimond valami ehhez hasonlót: Állj! Stop! Ez így nem mehet tovább, ez a gondolat/cselekedet nem segít, teljesen értelmetlen!

2, A gondolat/cselekedet kidobása

Hatásos lehet, ha leírjuk kényszeres dolgainkat egy papírra. Néha már ez is kellően nagy segítség, hiszen mint fentebb is megjegyezte valaki, leírva nagy hülyeségnek tűnhet az egész (nekem is fura azt látnom, hogy páros számú alkalommal kell elvégeznem valamit, különben rosszul érzem magam). Még hatásosabb lehet az, ha ezek után megsemmisítjük a papírt, amire leírtuk a gondolatokat/cselekedeteket (én pld. széttépem és kidobom a kukába).

3, Pozitív/negatív visszacsatolás

Célra vezető lehet az is, ha egy kényszeres cselekedet elvégzése után megjutalmazzuk magunkat, mondjuk egy szelet csokival, vagy meghallgatjuk kedvenc számunkat. Ennek az ellenkezője, ha egy bekövetkezett kényszeres cselekedet után büntetjük magunkat, pld. nem nézhetünk aznap tv-t, nem cigizhetünk, nem ihatunk kávét, stb. Ez a módszer egyébként főleg gyerekkorban alkalmazható hatékonyan, de érdemes lehet kipróbálni.

4, Pozitív gondolkodás

Gyerekesnek hangozhat, de az is segíthet, ha kimondjuk a félelmeink ellentétét. Például ha attól félünk, hogy ha elmulasztunk egy cselekvést, akkor beteg lesz a hozzátartozónk, akkor kimondjuk, hogy az a személy egészséges, kutya baja sincs. Vizsgák előtti szorongást is csökkenthetjük, ha kimondunk előtte valami ehhez hasonlót: "Mások is meg tudják csinálni. Én is meg tudom oldani, hiszem egész héten tanultam. Biztos vagyok benne, hogy hatékonyan elő tudom adni gondolataimat."

5, Kioltás/elárasztás

Ez már egy kicsit bonyolultabb terápia, nem is igazán ajánlott pszichiáter felügyelete nélkül. A módszer lényege, hogy először megtanulunk relaxálni. Ezután szembesítjük magunkat a félelemkeltő ingerrel, de ahelyett, hogy elvégeznénk a kényszeres cselekedetet, ezt megakadályozzuk (vagy a terapeuta megakadályozza) és szembesülünk azzal, hogy semmi rossz nem fog történni, ha nem végezzük el a rituálét. Ezt lehet fokozatosan végezni, például valaki fél a rovaroktól, ezért először képeket néz és relaxál, majd valódi rovarokat mutatnak neki, miközben relaxál, végül akár meg is foghat egy nem veszélyes rovart, például katicabogarat. Elárasztás az, amikor az egyént a számára legfélelmetesebb szituációba helyezek, hosszú időre a menekülés lehetősége nélkül. Ez utóbbi igen hatékony rögeszmés-kényszeres betegek esetén.

Szerintem ezek azok a terápiák, amelyek sikeresen alkalmazhatóak kényszerbetegeknél, vagy szorongóknál. Ismétlem, nem vagyok orvos, de szeretnék segíteni (magamon és másokon is) és tudásomat orvosi tankönyvemből és pszichiáterek által írt weblapokról szereztem. Örülök ha bárkinek segítettem, de ismétlem, súlyosabb esetekben ajánlom, hogy forduljon pszichológushoz/pszichiáterhez!