Depresszió, ill. szorongás miatt otthagyni -passziváltatni a fősulin?

negyedik féléve járok ide. A szakot szeretem, meg tényleg érdekel, viszont 2 lányon kívül még ismerőseim sincsenek. Ezzel a két lánnyal szoktam beszélgetni, de van, hogy 1-2 hétig nem látom egyikőjüket sem, olyankor egyedül vagyok. Az elején nagyon próbáltam barátkozni, de sok volt a kudarc, a rossz élmény, és feladtam, meg már nem is vagyok olyan helyzetben. A helyzet az az, hogy látássérült vagyok, és ebből adódóan sokkal kevesebb lehetőségem van a kezdeményezésre egy olyan helyen, ahol sok ember van, és csoportokba rendeződnek, mert annyit látok, hogy állnak körülöttem, de nem tudom, hogy ki, néha azt se tudom, hogy fiú -e az illető, vagy lány. A lényeg nem ez, de higyjétek el, amit lehetett, én mindent megpróbáltam barátkozás terén, még olyan dolgokat is vállaltam az elején, amit amúgy nem néznék ki magamból. A másik meg az, hogy néhány tanár (kb. a tanároknak a fele, úgy konkrétan leszarja, hogy ott ülök az óráján, hiába kérem, hogy segítsenek annyival, hogy beszéljenek miközben írnak a táblára, adják oda a diákat stb., nem nagyon érdekli őket. Csak abba nem gondolnak bele, hogy ha ők nem hajlandóak segíteni, akkor ha el is tudom kérni valakitől a jegyzetet, akkor azt le kéne írni valahogy, de mivel nem tudom elolvasni a mások jegyzetét, ehhez is segítség kell, plusz még fel is kéne fogni az anyagot, ilyen számolgatós, logikára is épülő tárgyaknál, meg olyanoknál amin fontos lenne az órai megértés, nem egy nagy élmény itthon sakkozni, hgoy ez most hogy lehetettt, hogy következett az egyik dolog a másikból, meg ilyenek. A dolog az odáig fajult, hogy mostmár akármilyen társaságban vagyok, mondjuk állok a folyosón, rettegek az emberektől, mostmár ha lehet elkerülöm a társas helyzeteket, mert amikor még próbálkoztam régi ismerősökkel mondjuk talizni, akkor annak általában sírás lett a vége, mert azon katotgtam, hogy mit csináltam rosszul, mi rossztat mondtam, ilyenek. Van kb. két-három velem egykorú régi barátom, az ő társaságukban még nem szorongok, de pl. már tőlük sem szeretek mailt, sms-t kapni. Ma is jött egy sms-em, és már összeszörult a gyomrom, hogy ki írhatott. Nagyon közömbös lettem a dolgok iránt, nem igen érdekel mostanában semmi. Ez az egész állapot a tanulás rovására is megy mostanában, egyszerűen nem bírok nekiállni a dolgoknak, csak az a szomorú, hogy ez mostmár nem is érdekel. A jövő héten lesz 3 zh-m, aaz egyikre tanultam valamennyit, de közel sem eleget, pedig szakirányos tárgy, és érdekel is, de nem bírom. Meg hiába hogy már egy hete itthon vagyok, alszok normálisa, mégis úgy érzem magam egészen reggeltől mondjuk olyan du. hatig, mint aki egész nap a határban kapált, most este valamennyire már éberebb vagyok. Fizikai tünetek is kijöttek rajtam, az mondjuk még a legkisebb dolog. A múlt héten csak azokra az órákra mentem be, amire nagyon muszáj volt, amúgy lógtam sokat, elmentem Pestre, de csak úgy lógtam a városban, mászkáltam céltalanul. Ha be kell mennem,a kkor is mindig kések, nehogy összefussak emberekkel, amint vége az órának csak úgy sietek kifelé... REttegek mostmár oda is bemenni. Sokat vagyok álmos, ha nem vagyok éhes, akkor is eszek, pedig már hányni tudnék, rengeteget sírok, meg ilyenek, mostanában jutottam el oda, is, hogy a saját helyzetemet nem bírom elfogadni, pedig korábban én mindig mondtam, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ilyen lapokat kaptam, lehet ebből előnyt is kovácsolni. Sosem voltam az az örök optimista tipus, de nem voltam az a sírós fajta sem, voltak barátaim, normális volt az önértékelésem, voltak céljaim, álmaim.. Teljesen átlagos fiatal voltam...

Még hátra van ezzel a félévvel együtt 3 félévem, és nem tudom, hogy mit csinálhatnék. Váltsak sulit, vagy hagyjam ott az egészet? Már mindkettő megfordult bennem elég sokszor, de ugyanakkor szeretném elvégezni, szeretnék diplomát, szeretnék ebben a szakmában dolgozni...

Csak ez így egy kínszenvedés. Ha másfél év alatt ennyit sikerült elérnie ennek az iskolának, meg a közösségnek, akkor mi lesz még a többi három félévben? :S

(csak normális válaszokat szeretnék, egyszer már megkaptam itt, hogy hogyan kellene barátkoznom, de aki nincs benne a helyzetben, az nem tudja átérezni se igazán, hogy egy 400 fős szakon, ahol még másik alapszak 200 elsősével együtt vagy, milyen problémás a kapcsolatteremtés, pláne akkor, ha a másik fél nem igazán partner ebben...)

Szóval én most tanácstalan vagyok, kilátástalalnnak látok jelenleg mindent, összetöpörödnék legszivesebben nagyon-nagyon kicsire, vagy inkább nyeljen el a föld érzésem van...

A suli mellett vannak más gondok is, családi meg ilyenek, meg amúgy sem csibekeltetőben nevelkedtem sosem, edzett az élet már, de azt hiszem, hogy a suli most a legfőbb okozója mindennek.