Depresszió, ill. szorongás miatt otthagyni -passziváltatni a fősulin?
negyedik féléve járok ide. A szakot szeretem, meg tényleg érdekel, viszont 2 lányon kívül még ismerőseim sincsenek. Ezzel a két lánnyal szoktam beszélgetni, de van, hogy 1-2 hétig nem látom egyikőjüket sem, olyankor egyedül vagyok. Az elején nagyon próbáltam barátkozni, de sok volt a kudarc, a rossz élmény, és feladtam, meg már nem is vagyok olyan helyzetben. A helyzet az az, hogy látássérült vagyok, és ebből adódóan sokkal kevesebb lehetőségem van a kezdeményezésre egy olyan helyen, ahol sok ember van, és csoportokba rendeződnek, mert annyit látok, hogy állnak körülöttem, de nem tudom, hogy ki, néha azt se tudom, hogy fiú -e az illető, vagy lány. A lényeg nem ez, de higyjétek el, amit lehetett, én mindent megpróbáltam barátkozás terén, még olyan dolgokat is vállaltam az elején, amit amúgy nem néznék ki magamból. A másik meg az, hogy néhány tanár (kb. a tanároknak a fele, úgy konkrétan leszarja, hogy ott ülök az óráján, hiába kérem, hogy segítsenek annyival, hogy beszéljenek miközben írnak a táblára, adják oda a diákat stb., nem nagyon érdekli őket. Csak abba nem gondolnak bele, hogy ha ők nem hajlandóak segíteni, akkor ha el is tudom kérni valakitől a jegyzetet, akkor azt le kéne írni valahogy, de mivel nem tudom elolvasni a mások jegyzetét, ehhez is segítség kell, plusz még fel is kéne fogni az anyagot, ilyen számolgatós, logikára is épülő tárgyaknál, meg olyanoknál amin fontos lenne az órai megértés, nem egy nagy élmény itthon sakkozni, hgoy ez most hogy lehetettt, hogy következett az egyik dolog a másikból, meg ilyenek. A dolog az odáig fajult, hogy mostmár akármilyen társaságban vagyok, mondjuk állok a folyosón, rettegek az emberektől, mostmár ha lehet elkerülöm a társas helyzeteket, mert amikor még próbálkoztam régi ismerősökkel mondjuk talizni, akkor annak általában sírás lett a vége, mert azon katotgtam, hogy mit csináltam rosszul, mi rossztat mondtam, ilyenek. Van kb. két-három velem egykorú régi barátom, az ő társaságukban még nem szorongok, de pl. már tőlük sem szeretek mailt, sms-t kapni. Ma is jött egy sms-em, és már összeszörult a gyomrom, hogy ki írhatott. Nagyon közömbös lettem a dolgok iránt, nem igen érdekel mostanában semmi. Ez az egész állapot a tanulás rovására is megy mostanában, egyszerűen nem bírok nekiállni a dolgoknak, csak az a szomorú, hogy ez mostmár nem is érdekel. A jövő héten lesz 3 zh-m, aaz egyikre tanultam valamennyit, de közel sem eleget, pedig szakirányos tárgy, és érdekel is, de nem bírom. Meg hiába hogy már egy hete itthon vagyok, alszok normálisa, mégis úgy érzem magam egészen reggeltől mondjuk olyan du. hatig, mint aki egész nap a határban kapált, most este valamennyire már éberebb vagyok. Fizikai tünetek is kijöttek rajtam, az mondjuk még a legkisebb dolog. A múlt héten csak azokra az órákra mentem be, amire nagyon muszáj volt, amúgy lógtam sokat, elmentem Pestre, de csak úgy lógtam a városban, mászkáltam céltalanul. Ha be kell mennem,a kkor is mindig kések, nehogy összefussak emberekkel, amint vége az órának csak úgy sietek kifelé... REttegek mostmár oda is bemenni. Sokat vagyok álmos, ha nem vagyok éhes, akkor is eszek, pedig már hányni tudnék, rengeteget sírok, meg ilyenek, mostanában jutottam el oda, is, hogy a saját helyzetemet nem bírom elfogadni, pedig korábban én mindig mondtam, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ilyen lapokat kaptam, lehet ebből előnyt is kovácsolni. Sosem voltam az az örök optimista tipus, de nem voltam az a sírós fajta sem, voltak barátaim, normális volt az önértékelésem, voltak céljaim, álmaim.. Teljesen átlagos fiatal voltam...
Még hátra van ezzel a félévvel együtt 3 félévem, és nem tudom, hogy mit csinálhatnék. Váltsak sulit, vagy hagyjam ott az egészet? Már mindkettő megfordult bennem elég sokszor, de ugyanakkor szeretném elvégezni, szeretnék diplomát, szeretnék ebben a szakmában dolgozni...
Csak ez így egy kínszenvedés. Ha másfél év alatt ennyit sikerült elérnie ennek az iskolának, meg a közösségnek, akkor mi lesz még a többi három félévben? :S
(csak normális válaszokat szeretnék, egyszer már megkaptam itt, hogy hogyan kellene barátkoznom, de aki nincs benne a helyzetben, az nem tudja átérezni se igazán, hogy egy 400 fős szakon, ahol még másik alapszak 200 elsősével együtt vagy, milyen problémás a kapcsolatteremtés, pláne akkor, ha a másik fél nem igazán partner ebben...)
Szóval én most tanácstalan vagyok, kilátástalalnnak látok jelenleg mindent, összetöpörödnék legszivesebben nagyon-nagyon kicsire, vagy inkább nyeljen el a föld érzésem van...
A suli mellett vannak más gondok is, családi meg ilyenek, meg amúgy sem csibekeltetőben nevelkedtem sosem, edzett az élet már, de azt hiszem, hogy a suli most a legfőbb okozója mindennek.
Orvosod van? Nme tudsz tanulni, ha beteg vagy. Otthagyni fölösleges,. halassz. Keress orvost, kezeltesd magad! Szörnyű állapotban vagy. Így teljesen feleslegesen kínozod magad, csak lerontod a jegyeidet, elpazarlod a félvedet.
Menj elsőször is a háziorvoshoz, add elő mi a bajod. Alvás, evés, nem tudsz tanulni, rettegés, félelem az emberektől, teljesítményed romlása. Ő beutal egy pszichiáterhez, Menj el, halgass rá, készülj fel,hogy kell 2-3 hét, míg érzed a javulást. Addig írasd magad betegnek. Aztán ha látod, hoyg sok lesz a hiányzás, akkor irány a T.O, és halassz! Rendbe fogsz jönni é s jövőre elvégzed.Közben tehetsz nyelvvizsgát. Betegen nem lehet se tanulni, se dolgozni, se élni. Gyógyulj meg, és ami most kínszenvedés, azt pikkpakkk össze fogod vágni. Én i svoltam depressziós, össze tudom hasoinlítani. Egy percig sem érdemes szenvedni, kezeltesd magad! Érdemes!!! Nme sokat kell kibírnod. Ha akarod írhatsz privit, most vag ybármikor, két hónap múlva is.
Én is volt hoyg mindig azt láttam a lehunyt szemem előtt : nyelnének el a hullámok. Nme akartam én meghalni, de ez jött mindig. Évekjkel ezelőtt volt, azóta boldog vagyok,m sikeres, kiegyensúlyozott. Bajok mindig vannak, de nem érdekel, röhögöjk rajta, és meg is oldódnak. Néha maguktól :)
Így utólag, én is nagyon sokáig szenvedtem - rég orvosnál lett volna a helyem. Csak ezt bántam meg életemben. Hogy nem mentem előbb.
Kivel laksz?
Aki nem élte ezt át, az nem értheti. Fogsz kapni ilyen "szeddösszemagad" típusú válaszokat. Jó szándékból írják, de sajnos nem működik. A leírásod alapján miondenképpen orvosi segítséggel tudsz előrelépni. Ez a z első. Ha az egészséged rendbe jön, akkor könnyen fogsz tanulni is, élni is. Lehet, hoyg nem is sok idő. Még bele is férhet avizsgaidőszak esetleg. Ha nem, az sem baj. Leteszed jövőre, kész. Ha lábműtéted lenne, több hét kórházi kezeléssel, akkor is halasztanál. Ez ugyan az.
A szemedet nem lehet műteni?
Sziasztok! Köszönöm szépen mindenkinek a választ, a bíztatást, nagyon jól esik!
Kedves harmadik, köszi a bíztató szavakat, és a saját történeted is! Én is hiszek benne, hogy ez jobb lesz majd, idővel. A szüleimmel lakom egyébként, nővérem már elköltözött. Anyuval sokat szoktam beszélgetni, csak ezeket a dolgokat ő sem érti meg igazán, nem is érthheti valószínűleg, kívülállóként nem lehet könnyű ebbe beleképzelni magát senkinek, vagyis inkább nem is lehet talán. Apuval nem nagyon beszélek, ők se egymással, kb. köszönnek és annyi, mindent, a fogkrémen keresztül az olajig, külön vesznek meg, van mindkettőjüknek mindig minden. Kb a mosogatószer az közös... Ez mondjuk a régi veszekedős időszaknál jobb. Ez már mondjuk annyira nem érdekel, beleszoktam. A privis felajánlást köszönöm! :)
Kedves negyedik, neked is köszönöm a bíztatást, jól esik tényleg. Igen, tudom, hogy azokat, akik nem éltek át hasonló szitut, csak a jószándék vezérli, amikor azt mondják, hogy menj társaságba, majd jobb lesz, gondolkozz pozitívan, meg ilyenek. Azt hiszem, hogy ez egy szintig talán működhet, utána már nem. A szememet már nem lehet műteni, koraszülött voltam, kicsit túl sok oxigént kaptam, és emiatt kialakult egy betegség, ami miatt kialakult ez az állapot. Nekem komolyan az égvilágon semmi gondom nem volt ezzel sosem. Az nyilvánvaló, ha valaki kuksi, akkor jóval több kört kell futnia, de ezt én régen kihívásként éltem meg, meg bizonyítani akartam mindenkinek. A bizonyítási vágy, az most is megvan, csak mostmár stresszelek közben.
Pszichológust egyébként megkerestem már, hetente járok hozzá, kicsit talán segít, de nem tudom, nem érzem egyelőre, meg ottt ha előrehaladok egy lépést, akkor a héten kettőt lehet, hogy visszamegyek.
Mégegyszer köszi mindenkinek!
Kérdés, hogy mennyi maradék látásod van. Mert ha van valamennyi, akkor egy füzetet vagy könyvet tudsz olvasni úgy, hogy egy webkamerával olvasod és kivetíted (pl. egy kis képletet vagy néhány szót több méteres falra projektorral, vagy egy félméteres lcd-tévé képernyőjére, és közelről nézed). Ezt sok gyengén látó sikerrel alkalmazza. Ha ez sem lehetséges, akkor tele van a net segédanyagokkal, amiket programokkal fel lehet olvastatni. Persze ezek angolul vannak.
A passziválást alaposan fontold meg, csak akkor lépd meg, ha nélküle nagy bajba kerülnél (nem teljesített tantárgyak miatt), mert jelenleg az iskola az, ami érzelmileg a felszínen tart. De ha mégis passziváltatsz, akkor a következő hónapokat töltheted akár előre tanulással is, hogy könnyebb legyen folytatni az iskolát. Félbehagyni szerintem súlyos hiba lenne. Először is valószínűleg nem oldana meg semmit, csak kétségbeesnél tőle, mert kudarcélménynek vennéd. Az, hogy felmerült benned, az a helyes perspektíva elvesztése amiatt, hogy kezdesz pánikba esni. Feltétlenül beszélj a pszichológusoddal és az iskola segítőszolgálatával. Ne hozz döntést pánikból.
A fáradtságérzeted oka a rossz hangulat és a társasági elszigetelődés. Jó lenne beszélni barátokkal legalább telefonon. Feltétlenül mozogj minden nap, legyél természetes fényben és a hangulatodat javítsd, pl. hallgass jó zenéket stb.
csak a kérdésre válaszolva:
sajnos nekem is emiatt kellett abbahagynom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!