Mit tegyek, ha már csak a gyűlölet ad erőt?
Már 4 éve hullámvölgyekből áll az életem. Legtöbbször csendes, visszahúzódó, elgondolkozós, elmerengős, elzárkózós kedvem van. Semmihez nincs ilyenkor kedvem, a tanulás és munka is nyögvenyelősen megy, "mert muszáj" elven. Elég sűrűn visszatér az a gondolat, hogy a létem semmit nem ér, nem adok, nem veszek el, csak vagyok.
Aztán ciklikusan visszatér a beteges embergyűlölet, világundor, legszívesebben pusztítanék és irtanék mindenkit, ultrabeteg zúzós-hörgős zenéket tudok csak hallgatni, a világ elpusztulásának képzeletbeli képsorait örömmel pergetem le a szemem előtt, esetleg katasztrófafilmek pusztítós jeleneteit beteges örömmel nézem...
Tudom én is, hogy nem jó ez, sőt nagyon félek, hogy egyszer kirobbanok és nem lesz irányításom a gyűlölet által vezérelt tetteim felett. A környezetemből sokan jelezték, hogy ilyenkor félnek tőlem. Amúgy a visszahúzódós intervallumokban meg észre sem vesznek, nem sok vizet zavarok... Ez így nem mehet tovább.
A dühöt és a gyűlöletet meg kell tudni különböztetni te nem gyűlölsz csak nagyon dühös vagy arra , hogy ilyen életed van és ki akarsz törni ebből ezért pusztitanál
én például mindent gyűlölök ezen a világon és ez tesz engem boldoggá a pusztítás számomra a legédesebb dolog a világon ebben lelem csak örömöm egyébként abszolút érzéketlen vagyok mindenre persze minden ember más út én döntöttem e mellet de senki másnak nem kívánom ezt
kivéve aki szeret így élni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!