Szürkék a hétköznapjaim, valami csodára várok, hogy történjen, de nem történik semmi :\ Mit tegyek?

Nem furcsa, hogy milyen sokan éreznek úgy mint te?

Gazdagok, szegények, ismert és ismeretlen emberek, családosok, szinglik, szépek, csúnyák. Vajon miért van ez így, mi ez a belénk kódolt hiányérzet valami megfoghatatlan, elérhetetlen után? Miért érzünk sokszor ürességet akkor is ha látszólag mindenünk megvan?

Mert így lettünk megteremtve.

Most lehet lehurrogni, hogy:"na már megint egy hittérítő"

Nem vagyok az, senkit nem akarok meggyőzni, csak a saját tapasztalataim alapján elmondom a véleményem,hátha segít valakinek.

Az én életem ugyanis akkor vett pozitív fordulatot, amikor befogadtam az Úr Jézus Krisztust a szívembe. Ettől a perctől kezdve megszűnt minden hiányérzetem.Egy puha, meleg ölelésben, szeretet burokban élek ami végtelenül boldoggá tesz.

Kívánom mindenkinek aki még hiányt érez, hogy egyszer átélhesse ezt a biztonság érzetet, boldogságot.

Itt egy kis segítség hozzá: [link]