Kihez fordulhatnék, ha embertelenül bántak velem egy kórházban, nem tájékoztattak megfelelően és lelkileg összetörtek, hogy mással ne történjen ilyen, és vegyék elő a felelősöket, nem akarok pert?

Köszönöm szépen a válaszokat! Megtudtam, hogy a betegjogi képviselő is össze van fonódva a kórházzal, így nem megbízható. Az történt, hogy ez a második terhességem volt, (az első elment 8 hetesen) és a 16. héten vették észre egy ultrahangon, hogy súlyos fejlődési rendellenessége van a babának, így középidős vetélés indukciót hajtottak végre. Ami azt jelenti, hogy oxitocin infúzióval megindítják a fájásokat, majd altatásban kiveszik a babát. A szülésznő, aki bekötötte az infúziót nagy kelletlenül, nem válaszolt a kérdéseimre, pl., hogy mennyi ideig lesz rajtam, mennyi időt fogok a fájással tölteni, és, hogy kaphatok -e fájdalomcsillapítót, és mikor... látszott rajta, hogy unja, hogy egyáltalán kérdezek, és zavarom a köreit.. A fájások alatt végig bent voltam a betegszobában, ahol két másik nőnek végig kellett nézni, ahogy ott szenvedek, nem ellenőrizték, hogy hogy állok a fájásokkal. Rám se néztek, egy betegtársamat küldtem el értük, mert nagyon rosszul voltam, és mondtam a szülésznőnek, kb 3 óra szenvedés után, hogy érzem ott lent, hogy valami nagyon feszít, erre megrándította a vállát, hogy ez természetes, ennek így kell lennie, és kiment. Ja,még az elején kérdeztem, hogy wc-re kimehetek-e, erre mondta, hogy felőle aztán ki, csak toljam az infúziót. Na,mikor már tényleg nagyon rosszul voltam, csak kivonaglottam a wc-re, tolva az infúziót...és ott a wc-n éreztem, hogy minden kijön és egyszer csak ott tartottam a kezemben a beteg kicsibabát

a másik karomban ott volt az infúzió és csak kiabálni tudtam, hogy jöjjön valaki, erre jöttek azok, akiknek ezt az egészet már az elejétől felügyelni kellett volna, és még azt mondták szemrehányóan, hogy én ilyenkor meg már minek jöttem ki a wc-re...Ott lógott a köldökzsinór is, amit ott hirtelen rántással kitéptek, és vissszaküldtek a helyemre, mintha ez teljesen ok lenne...Utána a branül tűt úgy szedték ki, hogy előtte órákkal szóltunk, hogy hazaengednek, és már csak azt kellene kivenni, de nem jöttek, hanem végül a férjemnek mondta a nővér, hogy márcsak ne gondolja, hogy ő fog odamenni a beteghez kivenni a tűt, menjek én...így nekem kellett mennem a folyosón még vérezve a kórházi hálóingben, hogy végre kivegyék. A nővérszobában egyébként nyitott ajtónál nagy hangosan ott beszélték, hogy annyi dolguk van, és elegük van, hogy ennek a sok rohadt terhes nőnek a papírjait kell nekik töltögetni...Ez 2 hónapja történt, és azóta sem tudom elfelejteni, hogy a babát tartottam a kezemben a wc-ben, és kiabálok, hogy jöjjön valaki..Nem akarom, hogy ilyen mással is megtörténjen, és úgy gondolom, hogy a nővéreknek, ellenőzizni kellett volna a helyzetet folymatosan...Azt tanácsolom mindenkinek, ha kórházba kerül,legyen ott mellette egy hozzátartozó, aki tud intézkedni, ha baj van. Mit szóltok mindehhez? Tudom, hogy mással még nagyobb bajok történnek kórházakban, én nem akarok pert, meg ilyesmit, csak, hogy azok akik nemtörődömségből nem voltak mellettem, valahogy értsék meg, hogy ez a munkájuk, és ezzel a hozzáállással lelkileg megtörnek embereket.