Szorongásos betegség keseríti meg az életem. Van aki legyőzte már? Hogyan? Kineziológus tud segíteni rajtam?

Hello, ez mentális betegség, és van egy mondás ezzel kapcsolatban: "Senkit sem lehet megmenteni önmagától" ez azt jelenti hogy, senki más nem tud segiteni a saját lelki görcseiden, a gyógyszerek, barátok tompíthatják, de nem tudják megoldani!

Csak saját magad találhatod meg rá a megoldást.

Én nekem is voltak alvászavaraim, általában lelki eredetű gondok, amit nem tudsz megoldani. Két dolgot javasolhatok (ha még fenn áll ez a probléma)

egyik hogy ne erőltesd az alvást olvass, TVz hallgass zenét, csinálj addig azt amit szeretnél.. kapcsolódj ki, próbálj meg ellazulni lelkileg! (Nekem annó az segített hogy minden este sétáltam fél órán át)

a másik, próbáld meg az összes bened rejlő feszültséget felszínre hozni és megoldani őket. lehet valamit elnyomsz magadba és ez okozza az insomniát.

Ismerős helyzet....Én 10 éves koromtól szenvedtem a szorongástól, mindig új és új tárgyat talált magának a félelmem. Rosszabb passzban volt, hogy a szorongásaim váltották egymást a lényeg az volt, h valamin mindig agyaltam amitől gombóc volt a torkomban és összeszorult a gyomrom, jött a hideg verejték és a magas pulzusszám. Most 25 éves vagyok....eljutottam arra a pontra, hogy 7 éve sikerült szinten tartanom csodaszerek nélkül. Előtte én is próbáltam mindent, nyugtatókat, pszichológust, természetgyógyászt, családállítást....semmi sem vált be. Aztán megismertem a párom, aki a környezetemmel ellentétben észrevette, hogy szorongok (valahogy egyből észrevette rajtam, ha látta, hogy nem tudok koncentrálni, ködös az agyam, vagy felkelt arra, hogy forgolódom, és szaporán veszem a levegőt) és meghallgatott. Tudott olvasni a jelekből. Azokból a jelekből amiket a családom és a barátaim nem vettek észre, mert megtanultam csendben, magányosan szenvedni a problémáimtól. Ne értsd félre, a szüleim szerettek, csak akárhányszor hozzájuk fordultam ezekkel az irreális- mert a "normális emberek számára ezek irreális problémáknak tűnnek"-problémákkal, közölték, hogy foglaljam el magam, ne gondolkodjak annyit. De a párom nem ilyen, mindig meghallgatott és segített, ha tudott. Ha nem, akkor csak megölelt és azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, soha semmi nem fog valóra válni a félelmeim közül, és soha soha ne higgyek ezeknek a butaságoknak!!! És igaza volt!! Kimondva minden annyira értelmetlen volt, a fejemben pedig kínoztak ezek a hülyeségek éveken át. Most ott tartok, hogy semmi baj sincs. Ha pl. mensi előtt kicsit depisebb hangulatban vagyok, és észreveszem, hogy pörög az agyam, csak veszek egy nagy levegőt és annyit mondok magamban: SOHA NEM HISZEK A SZORONGÁSOMNAK! :) Sokszor én is féltem az éjszakáktól, attól, hogy egyedül leszek a gondolataimmal.

A problémák mindig bennünk, a fejünkben vannak. Félelem generálja, félelem attól, amit nem értünk, amit el akarunk kerülni, ami fenyeget minket. Mivel bennünk vannak ezért csak te tudsz ennek véget vetni senki más. Én hiszek benned, tudom, hogy sikerülni fog!!! :)

Még valami ami talán segíthet. Ha épp rád tör a pánik és úgy érzed, zakatol a szíved, felpörög a pulzusod, alig kapsz levegőt és kavarog az agyad, kérdezd meg magadtól.....miért csinálom ezt? Az élet nagyon rövid, nem sajnálom a szorongással telt és elpazarolt perceket magamtól? A szeretteimtől? Ha a válasz az, hogy de igen, sajnálod....akkor jó úton jársz! Amint kimondod, hogy igen, meg fogsz nyugodni, ígérem neked! :)

Sok sikert!!! :) Hidd el, ki lehet zárni ezt az életedből maximálisan! Boldog, szorongásmentes életet kívánok neked! :)

Akkor én is leírom a történetemet.

Már kiskorom óta szorongok,nagyon sok trauma ért , amiket a mai napig nem dolgoztam még fel 100%-osan és valahogy a múltam mindig visszajön.Enyhén szociális fóbiám van , zavart vagyok tömegben , emberek között.Már 14 éves koromban jelentkeztem egy pszichológushoz önként vele nagyon jól tudtam dolgozni , akkor úgy tűnt jól vagyok és tudom kezelni a helyzetem nagy részben nem érdekelt mások véleménye , remekül éreztem magam a bőrömben és ezt mások is észre vették.Rá 1 évre kb jelentkezett a pánik , annyira szorongtam emberek között ,hogy pánik rohamot kaptam napi 4-5ször (amíg emberek között voltam) az járt a fejembe ,hogy ne hogy már így kelljen meghalnom. Arra jöttem rá ha ezeket a rohamokat túl éltem ,akkor ezek után bármit túl fogok!Majd pár hónap után kaptam gyógyszert, xanaxot ezt egy ideig szedtem majd elhagytam. Mindig is gyógyszer ellenes voltam , nagyon félek ,hogy hozzászokok meg a gyógyszer nem oldja meg a problémám csak eltusolja.A pánik miatt nem mertem nagyon emberek közé menni kimozdulni így a kapcsolataim is fellazultak és nagyon rosszul esik,hogy a szarban SENKI! sem volt velem. Megtanultam ,hogy csak magunkra számíthatunk ez a mi életünk és mindenkinek élnie kell a sajátját, és én nem szeretném szorongva leélni ,mert ez így nem is élet azt akarom ,hogy egész ember legyek és ne Fél-jek. Félelem összenyom és nem hagy kiteljesedni. Pánikom már nagyon ritkán jön elő bizonyos helyzetben. Jelenleg alvás zavarom van arra kaptam egy gyógyszert /bár nem értem az okát , hirtelen jött/ Hellex sr retard kapszulát hát nagyon kíváncsi leszek , ettől is kicsit félek de igyekszem csak estére bevenni ,hogy aludni tudjak. 20 éves leszek és ahogy ültem az orvosnál és meséltem neki a problémám annyira megalázónak éreztem , szégyelltem ,hogy én más vagyok mint a többi ember ,hogy nem vagyok 'normális' mi lesz velem később.Én nem ezt akarom én meg akarom valósítani magam , élni akarom az életem és boldog akarok lenni! És közben még arra jöttem rá,hogy én szeretem marcangolni magam , szükségem van a 'betegségre' ,hogy figyeljenek rám kiskoromba is csak ilyenkor figyeltek fel rám és akkor is lehordtak a sárga földig semmi szeretetet nem kaptam egész életemben és régen bántottak , talán azért is. Tudom elég gáz ,hogy így vonom magamra figyelmet de nem tudatosan csinálom és nagy szükségem lenne az önzetlen szeretetre.És még egy tapasztalat ,amikor elhatároztam magamban ,hogy most ,akkor legyőzőm a pánikot és tudatosítottam magamban , hogy csak félek és ez nem valós dolog , hanem én generálom ez bennem van és csak félek ...mondogattam magamnak és próbáltam a légzésemre figyelni és a másik mondandójára , rajzolgattam , szép dolgokat képzeltem el és lám nem lettem rosszul.Szeretném legyőzni a szorongásom és mindent megfogok tenni az ügy érdekében.Nekem ezek jutnak eszembe ,hogy lehetne:

-hogy többet törődj magaddal olyan dolgokat csinálj amit szeretsz ,amik boldogságot és több önbizalmat adnak. Valósítsd meg az álmaidat. Nevess sokat és ne agyalj.Próbáld elengedni magad , meditálj vagy hallgass relaxációs zenét. Ne hajszold magad túl, próbálj nyugodt lenni , nyugis környezet , olyan emberekkel vedd körbe magad akik szeretnek ,akikkel jól érzed magad.Keresd meg a probléma forrását ,hogy mitől van , miért van szükséged erre az állapotra?És próbáld megszüntetni ehhez pszichológus segíthet. A legeslegfontosabb az AKARAT a kitartás és a tudatosság. És élj meg mindent ,amit érzel ha szomorú vagy akkor mutasd ki ha boldog akkor azt , semmit sem szabad elfojtani. A külső változás is segíthet még. Ha elkezded és menni fog , akkor az nagy sikerélményt ad és ad erőt ,hogy folytasd. :) Remélem azért tudtam hasznos dolgot írni. Jól esett kiírni magamból! Gyógyulást .