Gyerekes/éretlen vagyok? Vagy ez egy betegség?
Elég nehéz leírni a problémámat.
Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy máshogy látom a világot, mint a többség.
Sokan azt mondják rám, hogy naiv vagyok.
Pedig aztán megéltem már egy-két dolgot életemben, tudom, eszemmel és értelmemmel felfogom, hogy az élet egy szívás, de a szívemben egész mást érzek és képtelen vagyok azt mondani, hogy rossz a világ.
A legtöbben összeesküvés elméleteket gyártanak, szidják a kormányt, földrengések, háborúk, katasztrófák, éhezők, pedofilok, késes gyerekek (kis hazánkban is), drogos kamaszok, veszélyes utcák, emelkedő árak, egyre nehezebb megélhetés.
Nem vagyok hülye, felfogom, hogy sz*r a helyzet és azt is tudom, hogy nem lesz jobb. Egyszer megöregszem és nem tudok látni, átélni majd egy sor olyan dolgot, amit most még csak tervezek. Addig meg melózok, felnevelek majd egy gyereket aki kieszik a vagyonomból és lehet felém se néz majd öregségemre.
Mindenki mindig ezeket mondja a környezetemben és az agyammal fel is fogom.
Mégsem tudom letörölni a vigyort a képemről.
Amikor a svájci frankosok helyzetéről beszélnek, mindenki gyomra összeszorul, én meg (szintén egy fizethetetlen devizahitellel a nyakamon) hátradőlök nyugodtan és nyugtázom, hogy mára van fedél a fejem fölött, van kajám vacsorára, van egy férfi akivel szexelek este és van egészségem, amit ma még tutira élvezni tudok.
24 órában gondolkodom és szinte folyamatosan boldognak érzem magam.
Nem vagyok felelőtlen, nem verem el az összes pénzem egy nap alatt, de a környezetem visszajelzéseiből úgy jön le, mégis baj van a fejemben.
Párommal élek már néhány éve tartós kapcsolatban egy kis albérletben, nem tervezünk se lakásvásárlást, se gyereket, se esküvőt, semmit. ha mégis lesz úgy lesz jó, ha mégsem, akkor meg úgy.
És nem értem, miért kellene ezeken a dolgokon görcsölnöm?
Lehet hogy egy nap az utcára kerülök. De ma még biztosan nem. Minek aggódjak?
Én tök boldog vagyok, amikor jó időben ki tudunk ülni a fűre a munkahelyemen, vagy amikor finom a kávé az automatában, vagy ha megyünk valahova a párommal, vagy amikor átölel és rámnevet.
Évek óta úgy érzem magam, mint a friss szerelmes, és nem csak a párommal hanem minden aprósággal kapcsolatban.
Beteg a gondolkodásom? Valami hormon túlteng bennem?
(lehet számít, de előtte évekig depressziós és pánikbeteg voltam)
válasza: válasza:Nem is tudom.
Volt ugye a hosszú depressziós időszak, nem mentem emberek köz, a pánik miatt a házat se mertem egyedül elhagyni.
Aztán egyszer csak, évek múltán javult a helyzet, voltak jobb óráim. Aztán egyre több jobb pillanatom volt, és már csak az esti órákban voltam rosszul, majd átestem a ló másik oldalára és ez a feldobott hangulatom van már majdnem négy éve.
Az átmenet volt a legrosszabb, amikor már éreztem milyen boldognak lenni, de esténként mindig visszaestem.
Majd aztán heti, havi periódusokban játszódott ez tovább, és végképp beállt a jókedv.
4-5 órákat alszom, amikor depis voltam ez 12-sőt sokszor 16 óra is volt.
Nem tudom mi változtatott meg, talán csak "meguntam" a begubózást?
válasza:Sem gyerekes nem vagy, sem felelőtlen, hanem irigylésre méltően optimista és laza ember, aki meg meri élni az élet napos oldalát és nem felejtette el, hogy milyen önfeledt gyermeki szemmel nézni a világot.
Ha betegségről van szó, akkor pl. a mániás depresszió az, ami a mániás szakaszában ilyen tüneteket produkál. De az nem marad állandó, az nem egyenlő a tartós jókedvvel, az nem egyenlő azzal, hogy boldog vagy. A mániás egyre jobban pörög, elveri a pénzt, felelőtlen, soha nem törpdik semmivel és senkivel, és valójában állatira rosszul van ő maga. Ha az volnál, már albérleted sem lenne, hidegvízre sem tellene és nem aludtál volna napok óta. Úgyhogy ne aggódj emiatt szerintem.
Szerintem élvezed az életet, úgy, ahogyan van, és örülj, hogy boldog vagy. Aki téged azért elítél, aki gyerekesnek, infantilisnak, betegnek meg mit tudom én minek hord el, azt szándd és tudd róla mindig, hogy csak piszkosul irigyel! Ő is szeretne ilyen látásmóddal élni, csak nem tud vagy nem mer (vagy mindkettő).
Érzed jól magad és légy boldog! :)
válasza:jó neked :)
én is alig merek egyedül kimenni a házból
de biztos nem vagy beteg :)
attól hogy nem vagy tucatember,még lehetsz normális :D
én is pont az olyan embereket utálom nagyon akik állandóan arról beszélnek hogy jajj milyen szar már neki,jajj de rossz ez az ország,jajj már megint mi történt...
állandóan csak a szájuk sír,de amikor adódna egy alkalom hogy jól érezzék magukat most az egyszer,akkor is mindenben és mindenkiben csak a rosszt látják...
13l
Köszönöm a válaszokat!
Bár ha kiderülne hoyg beteg vagyok, akkor már csak azért sem kérnék a gyógymódból, mert nekem igen jó most így. :)
Csak tudom, milyen a másik oldal, és bevillant, hogy mi van ha utána az jön...
Amúgy egy gondolat, ami talán segít a depressziósoknak és a rettegőknek:
Én valahogy úgy jöhettem ki ebből az egészből, hogy rádöbbentem, hoyg annál az életnél, amit én élek, még a halál is értelmesebb. -->
De hát nem merek kimenni a házból, mert talán meghalhatok. -->
És mi van akkor ha meghalok? A jelenlegi életemnél a halál is jobb.
És így indult, hogy kiléptem.
válasza:wow :D mondjuk ez tökre logikus :D
mondjuk én nem azért nem merek kimenni,mert félek a haláltól,hanem azért mert állandóan azt hiszem,az emberek engem néznek hogy milyen ronda vagyok :||
válasza:17:55 -ös: És mi van ha megnéznek? és mi van ha rondának látnak?
Mi a legrosszabb ami történhet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!