Gyerekes/éretlen vagyok? Vagy ez egy betegség?

Elég nehéz leírni a problémámat.

Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy máshogy látom a világot, mint a többség.

Sokan azt mondják rám, hogy naiv vagyok.

Pedig aztán megéltem már egy-két dolgot életemben, tudom, eszemmel és értelmemmel felfogom, hogy az élet egy szívás, de a szívemben egész mást érzek és képtelen vagyok azt mondani, hogy rossz a világ.

A legtöbben összeesküvés elméleteket gyártanak, szidják a kormányt, földrengések, háborúk, katasztrófák, éhezők, pedofilok, késes gyerekek (kis hazánkban is), drogos kamaszok, veszélyes utcák, emelkedő árak, egyre nehezebb megélhetés.

Nem vagyok hülye, felfogom, hogy sz*r a helyzet és azt is tudom, hogy nem lesz jobb. Egyszer megöregszem és nem tudok látni, átélni majd egy sor olyan dolgot, amit most még csak tervezek. Addig meg melózok, felnevelek majd egy gyereket aki kieszik a vagyonomból és lehet felém se néz majd öregségemre.

Mindenki mindig ezeket mondja a környezetemben és az agyammal fel is fogom.

Mégsem tudom letörölni a vigyort a képemről.

Amikor a svájci frankosok helyzetéről beszélnek, mindenki gyomra összeszorul, én meg (szintén egy fizethetetlen devizahitellel a nyakamon) hátradőlök nyugodtan és nyugtázom, hogy mára van fedél a fejem fölött, van kajám vacsorára, van egy férfi akivel szexelek este és van egészségem, amit ma még tutira élvezni tudok.

24 órában gondolkodom és szinte folyamatosan boldognak érzem magam.

Nem vagyok felelőtlen, nem verem el az összes pénzem egy nap alatt, de a környezetem visszajelzéseiből úgy jön le, mégis baj van a fejemben.

Párommal élek már néhány éve tartós kapcsolatban egy kis albérletben, nem tervezünk se lakásvásárlást, se gyereket, se esküvőt, semmit. ha mégis lesz úgy lesz jó, ha mégsem, akkor meg úgy.

És nem értem, miért kellene ezeken a dolgokon görcsölnöm?

Lehet hogy egy nap az utcára kerülök. De ma még biztosan nem. Minek aggódjak?

Én tök boldog vagyok, amikor jó időben ki tudunk ülni a fűre a munkahelyemen, vagy amikor finom a kávé az automatában, vagy ha megyünk valahova a párommal, vagy amikor átölel és rámnevet.

Évek óta úgy érzem magam, mint a friss szerelmes, és nem csak a párommal hanem minden aprósággal kapcsolatban.

Beteg a gondolkodásom? Valami hormon túlteng bennem?

(lehet számít, de előtte évekig depressziós és pánikbeteg voltam)