Mi lehet annak az oka, hogy nem tudom élvezni a testi érintést?
Gyermekkoromban sem szerettem, ha ölelgettek, vagy ha hozzám értek. Emiatt a kistestvéremmel sok veszekedésünk is volt, aminek mindig sírás lett a vége.
A baráti ölelések is veszélyeznek, és ha csak hozzám érnek, már viszolygok. Persze megpróbálom ezeket csendben tűrni vagy rejtegetni. Kellene emiatt aggódnom? Nem tartom magam antiszociális személyiségnek, sőt, egyre több barátra tettem szert az utóbbi időben, egészen kinyíltam így az érettségi után, élvezem a fősulis életet... De valahogy ezzel nem sikerül megküzdenem.
válasza:
válasza:6 éves voltam, ennyi idősen nehezen lehet megítélni, milyen fokú is a bántalmazás. Mellesleg 11-12 éves korom után ritkábban vertek el minket - felköltüztünk Pestre, apámat csak hétköznap láttuk. Tény, hogy az apámmal nem volt jó a kapcsolatom, de ettől függetlenül szeretem a szüleimet. És egy nagyobb mosolyszünet után - apám két évig nem volt hajlandó beszélni velem, mert 16 évesen csináltam egy butaságot... - újra beszélünk, és jó a viszonyunk.
19 éves vagyok, volt már barátom is, de sajnos nemigen tudott fizikai kapcsolat kialakulni köztünk, mert egyszerűen nekem nem ment az egész...Vége is lett a dolognak.
válasza:
válasza:Az okát nem tudom, hogy miért kaptunk ennyi büntetést. Megtanuljuk a tiszteletet? Talán. Általánosban kitűnő tanuló voltam. Nem volt nehéz rávenni a tanulásra és gyakorlásra. 5ösnél rosszabb jegyet haza se hozhattunk...(Nem szeretném rossz színben feltüntetni az apámat. Persze, helytelen volt a részéről, hogy vert bennünket, de sok problémával küzdöttek akkoriban a szüleim.)
Fél évig jártam terápiára egyéb okokból...szorongás, pánikroham, meg ami ezzel jár... A terapeutám viszont elutazott hosszú időre, és most nem tudok segítségért fordulni hozzá. Az viszont, hogy egy másik szakemberhez fordulhassak...talán nagyobb kihívást jelentene, mint maga a probléma.
válasza:A helyzet egyértelműnek tűnik. Hiába mentegeted a szüleid azzal, hogy nehéz helyzetben voltak. Aki a szeretteire, a számára kiszolgáltatott és védtelen lényekre emel kezet, annak nincs gerince. Ha rosszul megy a sora, akkor ők adhatnának neki reményt, de nem szabadna bokszzsáknak használni őket.
Szempontodból pedig azok az emberek, akik szeretnek, bántanak is egyszerre. Akiktől szeretetet kéne kapnod, azok néha kifordulnak önmagukból és szörnyetegként viselkednek. Egy ilyen gyerekkori tapasztalat után az emberbe belerögzül, hogy a szeretet védtelenné tesz. Ha valaki az ilyen emberek felé nyújtja a kezét, gyakran összerezzennek, mintha ütésre számítanának.
Viszont gyerek nem mondhatja azt, hogy apu mocsok, mert bánt, mindenkit arra nevelnek, hogy a szülőket szeretni kell és soha nem szabad rosszat mondani róluk. Helyette lehet utálni az egész világot, vagy önmagunkat, ez a depresszió, és sok más betegség bölcsője de akkor sem szabad kimondani az igazat.
A felnőtté válás kezdetekor viszont meg kell tenni. Belátni, hogy aljas volt, amit tettek, mert amíg nem látod be, addig mindenkitől félni fogsz, mintha minden ember ugyanilyen lenne, és te magad is így viselkedhetsz majd, ha mégis összejönnne valamilyen kapcsolat, vagy gyerek.
válasza:Csak úgy tudsz változtatni dolgokon, ha realizálod és felismered őket.
Nekem olvasással sikerült.
Csernust ajánlom, Feldmárt, Poppert. Könyvtárban is megtalálni őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!