Milyen pszichológiai magyarázat van a bosszú létezésére?

Talán rossz szó a bűntetés. Vannak olyan bűnelkövetők, akiket nem lehet egy kis megintéssel helyre billenteni. Nyílván valamilyen szinten ezek betegek, és őket sajnos fogva kell tartani. Talán ez helyesebb (FOGVATARTÓ) intézet stb. Bosszút a lelki betegek követnek el, akik nem tudnak felülemelkedni valami sérelmükön, és csak akkor nyugszik meg, ha a másik is ugyanúgy szenved. De az nem tart sokáig. Mert a bosszú bósszút szül. Az meg nem jó senkinek. A börtön elvi szinten más. Nem a bűntetés a lényege, vagyis nem annak kéne lennie, hanem az az intézmény, ami megóvja a társadalom egészséges tagjait, a veszélyes emberektől. És a börtönben kellene őket kezelni, kigyógyítani a lelki betegségből, vagy rendes életre tanítani.

A sok rizsából azt akarom kihámozni, hogy nem a bűntetésen van a hangsúly, hanem a többi ember védelmén.

Ez egyéni vélemény.

A bosszú, a szeretet hiányából fakadó beteg reakció.

Meggyötört, eltorzult lelkü emberek végső válasza a sérelmekre.

Utolsó:

Ellátsz a lelkem legmélyére!

A bosszúra nem tudok választ adni, de hogy miért fontos a bűnözők börtönbe zárása? Mert csak ez az egy lehetőség van arra, hogy elszeparáljuk őket tőlünk, a társadalomtól, azaz megóvjuk magunkat tőlük (illetve tőlünk is őket). Szóval a börtönnek szerintem egy fajta óvó-védő funkciója és némi prevenciós funkciója is van a jövőre nézve. Egyszerűen vannak emberek, akiket nem szabad rászabadítani a társadalomra. Pld. lássuk csak az utolsó magyar halálraítélt és kivégzett Molnár Henriket. Baltával rátámadt a szüleire --> kiengedték --> összeszurkált egy 12 éves kisfiút ---> kiengedték ---> nemi erőszakot kísérelt meg --> kiengedték ---> halálra szúrkált két kisgyereket ---> kivégezték. Ha már az elején, a szülei megtámadása után, vagy az első szurkálás után nem 4 évet kapott volna, hanem 20-at, az utolsó két kigyerek még ma is élne! Persze ehhez kell az is, hogy mentális segítséget kapjanak a börtönévek alatt, és nem ugyanott tartsanak 20 év múlva, mint mikor bekerültek. Mert akkor tényleg felesleges.

Szóval összefoglalva nem bosszúról beszélnék a bűnelkövetők elítélésekor, hanem az emberek megóvásáról.

Kedves kérdező!

Te kevered a bosszút a büntetéssel.

A magyarázat alighanem az evolúciós múltunkban rejlik. Majd minden közösségben élő lénynél, ahol nem genetikai rokonok alkotnak egy csoportot (különféle majmok, denevérek, kutyafélék) , kialakul valamiféle reciprocitás.

Jó tett helyébe, jót várj. És viszont.

Ha olyan egyedek alkotják a csoportot, akik "birkák", tehát nem törődnek az őket érő sérelmekkel, és önzetlenül segítenek, hátrányt szenvednek olyan egyedekkel szemben, akik kárt okoznak nekik. Ez evolúciós előnyre is lefordítható, ezért a csoporton belül a "farkastörvények" szerint élők lesznek a meghatározók. Ha viszont a csoportban olyan egyedek vannak, akik "szemet szemért" alapon viszonozzák a "szívességeket", akkor a teljesen önző egyedek nem tudnak tért nyerni.

Ezek persze modellek, ezeket sem szabad halál komolyan venni, pláne nem biztos, hogy segít a maroknyitól, néhány száz egyedig hatékony modell egy olyan komplex valami megértésében, mint a modern társadalom.

De ha a kérdés, honnan ered a hajlamunk a bosszúállásra, akkor az a válasz, hogy a szavannán vadászó ősünk csak annak adott a zsákmányából, akiktől remélhette, hogy viszonozza, ha fordul a szerencse, és ő szorulna rá a másikra. Aki pedig megbízhatatlan volt, azzal ő is rosszul bánt.

A minap láttam az Animál Planet-en: Oroszlánok elragadtak a csordától egy bivalyborjút. A csorda hímjei nekivadulva rárontottak az egyik oroszlánra, aki már menekült volna, de halálra taposták, szurkálták. Vagyis túlmentek az elijesztésen, és valóságos bosszút álltak.

Pedig az oroszlánok nem is bűnöztek, csak tették a dolgukat. Hiszen ők ragadozók.

00:27

Minden ember így jut el a bosszúig.

Nincs már más, ami enyhítene a fájdalmán. Egy nagyot odacsapni, és megmutatni, hogy van itt rajtatok kívül még valaki, akinek fájdalmat okoztatok. Ez akkor következik be, ha az ember nem kap sehonnét szeretetet. Vagy csak úgy érzi,hogy nem kap.

Az igazi szeretet minden gondot elsöpör, de azért tenni kell. Elsősorban rendet magunkban.

Feldmár András a Szégyen és szeretet c. könyvében a megszégyenítést, megalázást írja le olyasminek, ami miatt a lélek nem nyugodhat, míg bosszút nem áll.

A börtönbe zárás fontossága... A témában tudom ajánlani Foucault könyvét a börtönökről, ill. egy börtönblogot, az írója szerint sem hasznos feltétlenül a börtön, ott tulajdonképpen továbbképzést kapnak a bűnözők egymástól, és nagyon nehezen érvényesül bármilyen pedagógiai hatás. A funkciója: elzárni a káros elemeket a társadalom elől, akiket sehogy sem lehet fenyítéssel féken tartani.

[link]

[link]

[link]

(itt az archívumot érdemes böngészni, nem tudom pontosan melyik cikk foglalkozott a témával)