Teljesen tönkrementem mentálisan, mit tanácsoltok?

túl magasak az elvárásaid magaddal szemben. (vagy a szüleid elvárásai???) régen én is ilyen voltam, de rájöttem, hogy jó a kettes is! persze jó dolog ha ösztöndíjas az ember, meg valamit tanul is, ha már iskolába jár, de megszakadni nem érdemes.

amúgy ha 4. éve jársz, akkor most végzel vagy már mesterképzésre jársz?

Meg az ilyen egésznapos tanulások alkalmával magadbapréselt információ igencsak hamar elvész, vagy nálad nem így van?

szóval, ha csak a jegyért megy a hajsza, akkor végképp felesleges ez a hajtás. ami úgy tényleg érdekel azt tanuld, próbáld élvezni, a többiből hidd el, jó a 2-3 bőven!

Szia! A leírásod alapján elég maximalistának tűnsz. Ez alapvetően jó dolog, azt gondolom, hogy az embernek igényesnek kell lennie, és legjobb tudása szerint elvégeznie a feladatait.

Azt nem írtad, mit tanulsz, és hogy mennyi van még hátra az egyetemből, de nem rossz ötlet, amit mások írtak, hogy halassz egy évet mondjuk. Akár elmehetnél külföldre egy kicsit, pl. önkéntesnek, ha van valamilyen terület, ami érdekel (vagy akár mosogatni, az egy elég produktív munka, és a munkaidő leteltével biztos, hgoy nem töri rajta az ember a fejét). Szerintem nagyon jó, hogy manapság rengeteg lehetőség van a meglátni a „nagyvilágot”. Ez segíthet abban is, hogy rácsodálkozz, milyen különbözőképpen lehet élni – nem csak a reggel 8-tól du. 4-ig típusú munkahelyek léteznek.

Érdekes, hogy azt írod, „szeretnék dolgozni valami olyasmit hogy reggel 8ra bemegyek, délután 4kor kijövök”, mert a szüleidnek abban igaza van, hogy ha nem olyan munkát végzel, ami hozzád illő, amit szeretsz, akkor az iskolánál sokkal rosszabb lehet így dolgozni. Elképzelhető egyébként, hogy számodra ez a fix munkaidő lenne majd az ideális, mert a „szabadúszás” egyik nagy hátránya, hogy nincs behatárolva a munkaidő, így az embernek nehéz leállítania magát, ha sok a melója. (Persze sok egyéb előnye van, ami ezt felülírja, de ha vki „teljesítménykényszeres”, akkor nem hagy magának időt a pihenésre.)

Abba ne törődj bele, hogy „az élet csak szar lehet”, igen nagy részben rajtad múlik ez, ha beletörődsz, nyilván valóban nem lesz jobb.

Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy érdemes egy iskolát befejezni, még ha közben rá is jön az ember, hogy nem azzal akar foglalkozni, amit ott tanul. Én tök mást dolgozom, mint amit a felsőoktatásban tanultam, de mégis vannak olyan dolgok, amik itt is jól jönnek. Szóval a helyedben nem hagynám ott az egészet, pláne, mert a felsőfokú végzettség ma már alapkövetelmény bárhol.

Még valami: tudom, hogy 22 évesen az ember még szinte mindent kibír, de próbáld tudatosítani magadban, hogy az egészséged (fizikai vagy mentális, mindegy) érdekében szükséged van pihenésre.

(Jó, hogy ezt pont én mondom, aki nem bírok leállni, ha dolgoznom kell, hiába fáj már mindenem, hiába vagyok egy merő görcs. :)

Kedves kérdező!

Melyik szavamon rágtál be? A "hermafroditán"?

Pedig azt nem sértésként írtam, csak nem szerettem volna magbántani a női nemet.

Ke3zdj neki valaminek, ami elvonja a figyelmedet a "szenvedéseidről". Ha meg valósnak érzed a problémádat menj orvoshoz. Az egyetemnek is biztosan van orvosa is. Én ezt tanácsolom.

"Ez egy örök, értelmetlen versenyfutás"

Nem, mert ha 4.-es vagy, akkor jövőre vége.

"Erőltetik h maradjak itt"

Azt meg hogyan?

"Épp az a baj hogy itt nem tudom ezt megtenni, mindig rohanni kell csakazért hogy másnap újra rohanhassak és én ezt nem bírom."

Nem kell rohanni. Az emberek többsége egyáltalán nem rohan, hanem ellébecol. Pl. gondolom, hogy ha nem 5-ösökkel, hanem 3-asokkal nyomtad volna végig az egyetemet, kevésbé lett volna megerőltető.

" Mert az életnek nem ilyennek kell lennie. "

Akkor ne úgy élj, mintha ilyen lenne. Fogadjunk, hogy az évfolyamtársaid többsége nem "rohan" állandóan és nem izgulja magát betegre. Kérdezd meg, ők hogyan csinálják. Az egyetemeken vannak pszichológusok és más tanácsadók is.