Teljesen tönkrementem mentálisan, mit tanácsoltok?

4. éves vagyok az egyetemen. Az eredményeim jók (4-5), de most már teljesen eltűnt az életemből minden öröm a hajtás miatt. Folyamatosan irreális mennyiségű anyagot kell megtanulnom, mindig halálra stresszelem magam h meglesz-e a zh-m. Én szeretek tanulni ha van rá kellő idő és ha jól elmagyarázzák, de itt nem ez van. Ez egy örök, értelmetlen versenyfutás, és nem tud már motiválni semmi. Szeretnék dolgozni valami olyasmit hogy reggel 8ra bemegyek, délután 4kor kijövök, de szüleim szerint ott meg más bajom lenne. Erőltetik h maradjak itt, ezt várják tőlem, jobb úgyse lesz. Tehát értsem úgy h az élet csak szar lehet, nyugodjak bele. Remek.

Meg akarok halni. Mondjátok el, segítene-e az, hogyha vmi mást csinálnék? de mit? Mondom, én nem utálok dolgozni. Én megcsinálom a munkám becsületesen. Épp az a baj hogy itt nem tudom ezt megtenni, mindig rohanni kell csakazért hogy másnap újra rohanhassak és én ezt nem bírom. Ha az élet ilyen én nem akarom folytatni. V. egy pszichológus segítene? Akármennyire is rinyálásnak tűnik, ez komoly. Én nem akarok már élni. Szeretném ha egy reggel nem ébrednék fel. Nincs értelme az életnek. Mert az életnek nem ilyennek kell lennie. Nem vagyok hajlandó belenyugodni h az élet egy kilátástalan rohanás a semmiért. Szeretnék boldog lenni és kiegyensúlyozott. De nem megy. Én mindig csak úgy tudtam lazítani, ha épp nem volt feladatom. Hiába tartok szünetet, a tudat, hogy közben millió dolgom van amit be se biztos h tudok fejezni az nem hagy hogy nyugodt legyek. Tönkrementem.