Utálok élni de nem lehetek öngyilkos. Mit tegyek?

és épp ez a te hatalmas bajod

h ügyet se veszel arra amit írtam, de tény h elfogadod és bevallod h igaz

de látom ez a te esetedben nem a haladás hanem a teljes letargia első talán már nem is első jelei

sajnállak...

Sajnálom, hogy így vagy...

Volt egy film, megkérdezte egy férfi a nőtől, aki nagyon nem jól volt, hogy mit szeretne. A nő azt válaszolta: „Szeretnék élni akarni...”

Azt hiszem, tudod, miről beszélek.

Ha most épp nem tudsz többet akarni, mint hogy kibírd ezeket a napokat, amíg még élnek a szüleid, jó, legyen. Nem lehet megerőszakolni a lelkünket, úgyhogy vegyük most ezt: egy napot egyszerre. Nem többet. Előző este gondold el, hogy másnap mivel okozol magadnak örömet. Nem kell nagy dologra gondolni (persze az is lehet), de elég a kicsi is. Pl. elsétálsz valamerre, ahol szép a kilátás, megnézed a kacsákat, iszol egy forró csokit, vagy bármit, ami kicsit is jól esik. Nem kell olyat erőltetni, ami épp sok lenne, pl. ha más emberek épp terhedre lennének, akkor ideálisak az ilyen szemlélődős programok. Olyat válassz, ami tényleg jól esne, ne olyat, ami jól kéne, hogy essen... Érted.

Minden napra egy kicsi öröm. Csak Neked...

Mit szólsz?

És vezess erről naplót. Hogy mit voltál képes tenni a magad örömére. Mert nagy dolog ám ez.

Aztán, hosszú távon, ha ezzel egy kicsit felhozod magad, legalább annyira, hogy már „szeretnél élni akarni”, és képes vagy picit többet is tenni magadért, kérj segítséget. Nem pénzkidobás a pszichológus, Te is megérdemled, hogy segítséget kapj, ha nem megy az élet...............

Én drukkolok Neked...

35/N

Ó, épp egyszerre írtunk...

Igen, próbáld! Az élet nem mindig elviselhetetlen... és tudjuk úgy csinálni, hogy jobban érezzük magunkat benne. Ha már itt vagyunk.

Minden jót Neked!

:)

Szia !

Az tud csak igazán megérteni, aki maga is átesett már azon amin te.

Én igen és a jóhír az, hogy van ebből kiút méghozzá orvos és gyógyszerek nélkül is.

Én veled ellentétben elmentem szakemberhez aki gyógyszerekkel próbálta a tüneteimet megszüntetni, jobb híján, hiszen az okokkal nem tudott mit kezdeni.

Akkor azt mondtam, hogy nem fogok egy életen át bogyókon élni, kell lennie más megoldásnak.

Éjjel nappal a neten lógtam és a betegségemről olvastam cikkeket, véleményeket stb.Próbáltam megérteni, hogy mi történik velem.

Én egy Tv műsorból kaptam meg a választ, de azóta ráleltem egy oldalra ami szintén érthetően magyarázza el a lényeget.Íme:

[link]

Én ezt az utat választottam és azóta(1,5 éve)nyoma sincs a depressziómnak, tele vagyok élettel, végre teljesnek érzem magam, elégedett vagyok az életemmel a körülményeim ellenére és valóban BOLDOG vagyok.

Szívből kívánom neked, hogy te is rátalálj az utadra és a mostani rémálom már csak emlék legyen!

menj francia idegenlégióba

pénzt is kapsz és ha meg is halsz legalább értelmesebben mint az öngyilkosság