Más is gyakran gondol a halálra?

"Más is gyakran gondol a halálra?"

Halandó lények vagyunk, nehéz úgy tenni, mintha sose halnánk meg, ezért a halál időnként az eszünkbe jut.

"Mit tehetnék ez ellen?"

Elfoglalod magad.

""nincs értelme semminek, hisz mind meghalunk""

Hibás logika. Nem attól van értelme valaminek, hogy meddig tart. "Nem eszem meg ezt a süteményt, mert egyszer úgyis elfogy". "Nem olvasom el ezt a könyvet, mert úgyis a végére érek". Ugye, milyen abszurd? Az élet értékét sem nullázza le az, hogy nem tart örökké. Sőt, ha az élet örökké tartana, akkor különösen meszűnne a motiváció arra, hogy bármit is kezdjünk vele.

"Családos ember vagyok, amúgy minden rendben, ezért is nem értem miért nem tűnnek el ezek a sötét gondolatok!"

Attól, hogy családos vagy, még nem leszel halhatatlan. Ráadásul ha családos vagy, akkor már valószínűleg vagy legalább 30-40 éves. Így természetes, hogy néha az eszedbe jut.

Kórosnak akkortól számít egy gondolat, hogyha annyira nem tudsz tőle szabadulni, hogy megakadályoz a mindennapi cselekvésben.