HALÁLVÁGY? Vágyhatok-e a halálra, ha úgy gondolom, hogy ezzel mindenkinek csak jó lesz?
Komoly, és megrázó esemény történt az életemben (haláleset), ennek lassan 3 hónapja. Voltam gyásztanácsadónál, bár ne tettem volna, kidumált belőlem több ezer súlyos forintot, majd a tanács: álljak talpra egyedül, erősödjek meg egyedül, de ha beszélni akarok, akkor indít gyászfeldolgozó csoportot, és szívesen lát. Pszichiáterhez járok kutyadrágán (ugye az állami esetenként 15-20 perc, ennek 3/4-e adminisztráció, majd kap egy receptet a beteg, hogy szedje tovább a mérgeket és jöjjön újabb 1 hónap múlva). Az utóbbi időben vágyom arra, hogy ne legyek, tenni ellen nem merek, mert besz@ri vagyok, de élni nem szeretek, sosem szerettem.
Arra kérek minden válaszolót, hogy a gorombaságait ne rajtam töltse ki, számomra ez a kérdés fontos, és kíváncsi vagyok mások véleményére.
ELnézést ha hosszú lett, nem vagyok profi fórumozó.
Hm,akármikor ilyet hallok,rájövök:mennyi szar van a világban,mert rengeteg szar dolognak kell ahhoz történni,hogy te a saját halálodat kívánd.Az emberek meg nem veszik észre,mert úgy érzik,nem az ő felelősségük.
Most mondhatnék sok mindent,de nem hiszem,hogy ki tudnálak rántani ebből az állapotból.
Szerintem keress egy barátot,és próbáljatok meg együtt kikapcsolódni.Csinálj a megszokottól eltérő dolgokat! ÉS kérlek,próbálj meg változtatni.Sajnos ezt semmilyen gyógyszer vagy pszichiáter nem tudja megtenni,csak te!A te életed éppen olyan fontos,mint akárki másé ezen a világon.Biztosan értékes ember vagy,és sok fájdalmat okoznál azoknak,akik téged szeretnek.
Légy erős,és fogadd meg a tanácsokat!Ezt kívánom neked.
válasza: válasza:na hát ha téged igy lesujtott valakinek a halála képzeld el mit éreznének azok akik téged szeretnek ha meghalnál. szóval még jó hogy nem mered megolni magad. azt hogy SOHA nem szerettél élni azt kétlem, az meg hogy most nem szeretsz... tudod semmi nem tart örökké, csak a változás állandó, semmi más, szóval ez is el fog mulni.
szerintem ha a pszichologus nem használ, hagyd a fenébe, lehet ez is csak erősíti benned a tudatot hogy igenis problémád van, ami nemjó. kezdj el más dolgokkal foglalkozni, keress valami CÉLT (tanulás, utazas akarmi amit szeretnél majd csinálni) hazudj magadnak, hogy jól vagy. hülyén hangzik, de a végén el fogod hinni.
válasza:Fogadd részvétem! Sajnálom, ami történt.
Ez az életünknek olyan része, melyet előbb-utóbb mindenki átél néhányszor, és sohasem könnyű.
De tudnod kell, hogy ő nem hagyott el téged. A lélek sohasem hal meg, mert a lélek örök. Bármikor szeretettel gondolsz rá, érezni fogod a jelenlétét, bármikor kéred, hogy segítsen, érezni fogod, hogy ott van veled.
A test nem más, mint egy jármű, melyet a lélek arra használ, hogy élete során bejárja vele azt az utat, melyet be kellett járnia. Az ő útja véget ért, ezért a járműből (a testből) kiszállt.
Ülj le otthon egy csendes helyre, gyújts egy szál gyertyát az emlékére. Csukd le a szemed és idézd magad elé az arcát, az alakját. Lásd, amint ő boldog és mosolyog. Mondd el neki magadban, hogy nagyon szereted, nagyon fáj, hogy elment. Kérj tőle gondolatban bocsánatot, ha bármikor is valamivel megbántottad, és mondd el neki, ha ő megbántott, te már nem haragszol, régen megbocsátottál.
Majd idézd fel azokat az együtt töltött időket, amikor valami nehéz időszakot vészeltetek át együtt, és idézd magad elé azt is, amikor boldogok voltatok együtt.
Mondd el neki, hogy a te szíved most nagyon fáj, amiért így alakult, de megérted, hogy őneki mennie kell. Mondd el neki, hogy elfelejteni sosem fogod, de elengeded szeretettel.
Sírd el a könnyeidet! Sírj, amennyit csak tudsz, ne tartsd vissza! De az élet nem áll meg, tovább kell lépnünk, és hidd el ebben ő segíteni fog neked.
Tudd, hogy ő itt van veled addig amíg el nem engeded, annyira szeret, hogy addig nem tud továbblépni a saját útján. Pedig minden léleknek megszabott, előre kijelölt útja van. Segíts neki. Segíts neki azzal, hogy lélekben, szivedben, emlékeidben elbúcsúzol tőle, és szeretettel elengeded.
Ő, aki kiszállt az eddigi "járműből", most végtelenül boldog, mert nem érez semmi fájdalmat, nincs semmi gondja!
A lélek
mint kalitkából szabadult kismadár
A kék égben boldogan, csapongva száll
S ha majd újra megpihenni vágy(ik)
A szeretet útján ismét rád talál.
Kedves válaszolók!
Már nincs kedvem semmit sem csinálni. Nincs értelme semminek, ha el is megyek a párommal valahova, azt várom, hogy legyen már vége. A Klinikai segítség nem kivitelezhető, mivel vidéken lakom, nem akkor utazom mikor szeretnék, hanem mikor a távolsági busz indul. Egy 30-45 perces beszélgetésért utahzatok oda-vissza 3-4 órát minden alkalommal.
Nem gondolom, hogy értékes lennék, soha sem éreztem, hogy hiányoznék a környezetemnek. A munkahelyemen kitennék a fekete zászlót, mert azt úgy szokás, ha esik az eső, és megdagad a fekete zászló rúdja (volt rá példa) akkor tovább lesz kint a zászló. Az emberek beszélnek rólam még 1-2 napig, majd elfelejtenek. Ez így működik. Ezért minek küzdeni, fájni? Nem ellent akarok mondani, de másnak sikerült e a sztereotíp : oldd meg magad felszólítás nélküli megoldás?
Nem akartam leírni, de halva szültem a 36 hetes babám. Nem vigasztal, hogy más is járt így.
Hogy a lelke örök, lehet, de azt nem lehet szpotatni, altatni, nevelni.
válasza: válasza: válasza:Most nagyon magad alatt vagy, de nem az a megoldás, hogy utánamégy!
Emberek milliói élték át a gyászt, amikor véget ért a világháború.
Anyák milliói vesztették el fiukat, feleségek milliói vesztették el férjeiket. De bármennyire fájt is nekik, tették a napi dolgukat, mert tudták, hogy a jövő nemzedékének fel kell építeni egy országot, hogy az új korosztálynak már jobb élete legyen!
Azt hiszed, nekik könnyű volt? De összeszedték magukat, és tették, amit az élet megkívánt tőlük.
Nem léphetsz ki, az túl egyszerű lenne! (és mellesleg megfutamodás).
A pszichiáter stb. csak segít (ha segít), a gödörből kifelé vezető lépéseket neked kell meglépned. Azt egyetlen gyógyszer, vagy pszichiáter sem fogja meglépni helyetted. Szedd össze magad, és élj a mában!
Örülj annak, aki még melletted van! És próbáld meg ismét boldoggá tenni őt! (Azt hiszed, hogy férjednek nem fáj, amiért "elvesztette" azt a nőt, akibe beleszeretett? Azt hiszed, neki könnyű látnia azt, ahogy te szenvedsz, és képtelen vagy továbblépni?) Szedd össze magad, és lépj tovább!
Én nem a háborúban vesztettem el a FELNŐTT fiamat, akit az anyja felnevelt és szerethetett, foghatott, dajkálhatott, megismerhetett.
Lépjek tovább? Majd csinálunk másikat? Megrázom magam, és élek a mának, nem történt semmi, felejtsem el, mert ez jó a környezetemnek. Nekem nem jó, én legyek tekintettel másokra, én nem számítok, ugyan ott vagyok ahol a fórumindítóban. Csak a környezetem számít, én simuljak bele az elvárásokba, amit én szeretnék az mellékes. Ki szeretnék lépni, akkor megfutamodom. Tudom, hogy felejthető vagyok, akkor gyakorolhatják az élet megy tovább, élj a mának felfogást, folytatják nélkülem. Nem kell megjátszani magukat, és úgy csinálni mintha.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!