Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » HALÁLVÁGY? Vágyhatok-e a...

HALÁLVÁGY? Vágyhatok-e a halálra, ha úgy gondolom, hogy ezzel mindenkinek csak jó lesz?

Figyelt kérdés

Komoly, és megrázó esemény történt az életemben (haláleset), ennek lassan 3 hónapja. Voltam gyásztanácsadónál, bár ne tettem volna, kidumált belőlem több ezer súlyos forintot, majd a tanács: álljak talpra egyedül, erősödjek meg egyedül, de ha beszélni akarok, akkor indít gyászfeldolgozó csoportot, és szívesen lát. Pszichiáterhez járok kutyadrágán (ugye az állami esetenként 15-20 perc, ennek 3/4-e adminisztráció, majd kap egy receptet a beteg, hogy szedje tovább a mérgeket és jöjjön újabb 1 hónap múlva). Az utóbbi időben vágyom arra, hogy ne legyek, tenni ellen nem merek, mert besz@ri vagyok, de élni nem szeretek, sosem szerettem.

Arra kérek minden válaszolót, hogy a gorombaságait ne rajtam töltse ki, számomra ez a kérdés fontos, és kíváncsi vagyok mások véleményére.

ELnézést ha hosszú lett, nem vagyok profi fórumozó.


2011. aug. 2. 07:36
1 2 3
 11/27 anonim ***** válasza:
Tudod, míg élsz minden lehetséges.Ne legyél biztos benne, hogy nem valami hasonló lépésedért kaptad ezt a mostani leckét.Előző életekbe ugye(hála)nem láthatunk bele, de a mostaniból nagyjából ki lehet következtetni.Ne kövesd el újra ugyanazt a hibát, mert legközelebb még durvább lesz.A sorssal lehet szembe is szállni, no de ki fog győzni? Szerinted?
2011. aug. 2. 09:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/27 A kérdező kommentje:

Szeretném elkerülni a vallásos és spirituális vélekedéseket, tudom, hogy ezt más sokkal könnyebben teszi magáévá. Ha nem tudunk valamire magyarázatot, akkor a ködös sors, korábbi élet, Isten, Teremtő, és egyebek jönnek elő.

Az életben mindenért fizetni kell, akkor hol vannak ezek a felsorolt dolgok, ha én a 39 évem alatt fizettem, kapni semmit sem kaptam. Soha nem lehettem boldog, elégedett, büszke még csak egyetlen egy percre sem. Ilyenkor mindig aljas módom büntetett a fentebb felsoroltak egyike -ha úgy tetszik-.

2011. aug. 2. 10:09
 13/27 anonim ***** válasza:
Ilyenkor szoktam azt kérdezni, hogy ígért-e neked valaha valaki olyat, hogy az életben boldog leszel? Gazdag, szép és mindig egészséges?El fog kerülni mindig minden testi lelki nyomorúság? Ha volt ilyen ígéret, akkor most lehet reklamálni, de ha nem, akkor el lehet fogadni, azt ami jutott.Mert nem mindig azt kapja, amit megérdemel, hanem, ami jár neki.A probléma mindig egy adott síkon keletkezik, a megoldásához, pedig feljebb kell emelkedni.
2011. aug. 2. 10:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/27 A kérdező kommentje:

Ha neked ez hoz megkönnyebbülést, akkor tedd, engem ez feldühít, és felháborít.

Azt mondták azt kapom vissza amit én adtam, nyújtottam kifelé másoknak. Jelentem ez nem igaz. Szakmámból fakadóan nagyon sokaknak segítette, segítek, figyelek, magyarázok. Nem keresem a rázós, feszült helyzeteket, nem kötök bele másokba, nem nézek le másokat, senkit sem akarok a saját elgodolsáaim szerint formálni. Mindig kérdezek, figyelek a másikra, akkor miért a gyötrelem a jutalom. Miért nem kapok én is egy kis dicséretet, elismerést, szeretetet? Úgy gondolja mindenki, hogy ez túl nagy kérés, túl sokat akarok akkor, ha valaki azt mondaná ebben az átkozott 39 évemen egyszer, hogy: szép volt, ezt tényleg jól csináltad, milyen jól gondoltad....

Nem egyszerre, csak az egyiket, 39 évente olyan nagy kérés ez? Túl önző lennék, nagyok az elvárásaim? Túl nagy kérés lett volna az élettől, ha meghagyja nekem a gyermekem?

2011. aug. 2. 10:36
 15/27 anonim ***** válasza:

Nem, nem túl nagy kérés. Sőt, kérni sem kell, nem kellene. A természetes az, amikor a szülő élete végéig örülhet a gyermekének. Ami veled történt, az a ritkább esetek közé tartozik. Sajnálom.


A nővérem 32 éves korában két hét alatt "ment el" itthagyott egy 3 éves és egy 7 hónapos gyermeket. Hogy mi, testvérek, a férje és a nagyobbik gyermeke hogyan tudtunk ezen túllépni? Sehogy. Hogy édesanyánk, aki ugyanúgy a gyermekét gyászolta, mint te most, hogyan tudott ezen túllépni? Sehogy. Amikor úgy éreztük, hogy sírnunk kell, akkor sírtunk, és sírunk ma is. De egymásba kapaszkodva, egymást támogatva éltük tovább az életet (nem mondom, hogy ugyanúgy mint azelőtt) de tettük a napi dolgunkat. Tudtuk, hogy akik itt maradtak nekünk, azoknak fontosak vagyunk, azok számítanak ránk, és talán ez adott erőt ahhoz, hogy terhünket, gyászunkat cipelve tegyük amit tennünk kell.


Persze tudom, hogy már korábban is hallottál ilyen esetekről, és olyankor az embernek eszébe sem jut, hogy esetleg egyszer vele is megtörténhet.

De talán el kellene gondolkodnod azon, ha másnak sikerült lélekben legalább annyira talpra állnia, hogy merje tovább élni az életet, merje felvállalni mindazt, amit még a jövő hoz, talán te is megpróbálhatnád.

Legalább megpróbálhatnád!

2011. aug. 2. 11:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/27 A kérdező kommentje:

Engem rettenetesen dühít, ha azt várják el tőlem, tegyek úgy mintha semmi sem történt volna. Van gyász, persze, de ugorjunk, majd a kegyelemdöfés: majd lesz másik. aki meghalt az felejtős, de a másik.

Teszem a mindennapi életem, senki sem fog helyettem főzni, mosni, mosogatni, hajat mosni, fésülködni, öltözködni.....

Ennyi lenne az élet ezek után, ebben leljem örömöm, köszi de nem, szeretném befejezni az egészet. Ne kelljen a mások elvárásai szerint élni, és vélekedni, mert csak ŐK a fontosak, a külsőség, hogy mi van bent, az teljesen huszadrangú kérdés.

2011. aug. 2. 12:09
 17/27 anonim ***** válasza:
Igazat adok teljes mértékben a kedves előző válaszolónak.A te fájdalmad, a tied, más nem érezheti ugyanazt, legalább azokat , akik megpróbálják túl tenni magukat a történteken, ne keserítsd folyton. Ha látod, hogy a nyugati típusú orvoslás nem segít, keress más megoldást.
2011. aug. 2. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/27 anonim ***** válasza:
Végül is a vészkijárat mindenki előtt nyitva van, de megpróbáltál-e már mindent? Tényleg mindent?
2011. aug. 2. 12:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/27 A kérdező kommentje:
Ha megpróbálok mindent, és még mindig foglalkoztat a nem lét, akkor már szabad, ha van egy hiteles lista a próbálozásokról? Azért indítottam ezt a fórumot, mert nekem jelenleg ez a legnagyobb problémám, senkitől sem akarom elvenni a feldolgozás örömét, megnyugvását. Nem vagyok én akkora létező tényező.
2011. aug. 2. 13:41
 20/27 anonim ***** válasza:
Rendben van.Az a bajunk nekünk, nyugati sémák szerint szocializálódott embereknek, hogy mindent azonnal szeretnénk. Kigondolunk valamit, vagy vágyunk valamire, de az azonnal legyen meg.Az időt is gyorsítanánk, ha lehetne( még jó, hogy nem lehet)de ha a fájdalom egyik napról a másikra múlna el, akkor elmaradnának a tapasztalatok.Tudod, mire voltam büszke eddigi életem során? Hogy minden megaláztatásból , csalódásból, gyászból,veszteségből tovább tudtam lépni. Ép ésszel.
2011. aug. 2. 13:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!