Miért érzem magam attól jól ha mások kedvét elrontom?

Nem te vagy a kolléganőm? (ha nő vagy egyáltalán :P)

Szegény nem tudja miért nem beszélek vele két szónál többet. Én mindig pörgök, mint egy Duracel-nyuszi, és bár a bajaimat megosztom másokkal, de mindig a megoldásra koncentrálok, nem a rinyálásra.

Persze a kis drágát nem hagyja nyugodni, hogy nem akarok beledögleni se árfolyamkockázatba, se betegségbe, se túlórába, se nehéz feladatba.

Két perc alatt világvége hangulatot teremt és elk*rja a kedvem. Persze mát kezdek immunis lenni rá.

Csak a rossz dolgokról tud beszélni, aztán ha már kellőképpen rossz lett a kedvem, akkor elnevetgél.

Nem tudom, betegség vagy ilyen a természete, de remélem betegség, akkor legalább a remény ott van h gyógyítható.

Legalább te látod, hogy nem normális az, amit csinálsz, ez asszem az első lépés a gyógyulás felé.

Szerintem meg kellene próbálnod a saját életedben boldogságot találni és egyszerűen nem mások energiáit szívni.

Ha körülötted rendben vannak a dolgok, akkor nem lesz szükséged arra, hogy másokat b*szogass.

Amikor ezt eszre vettem magamon, napokig nem tudtam aludni, kerestem a hibat. Vegul rajottem, hogy sajnos ilyen vagyok es ezen csak ugy tudok valtoztatni, ha adott pillanatban kenyszeritem magam, hogy kedves legyek. Hidd el, ez sokat segit, a masodik mondat utan nincs bennem semmi kenyszer, nagyon hamar ki lehet belole jonni. Miota igy kontrollalom magam, kevesbb az ilyen "roham" es sokkal jobban erzm magam a boromben. Amugy erdemes elgondolkodni magadon, mert valoszinuleg melyebbek a gyokerek. Talald meg az okat, altalabn van!

Sok sikert!