Miért szorongok ha idegen társaságba kell mennem?

Szerintem ez normális.

Mindenki szorong valamennyire, ha idegen társaságba megy.

Maximum nem mutatja.

Úgyhogy nyugi!

Más is így van, csak te nem tudsz róla.

Anyuddal ne foglalkozz, az én anyám is beszélt hülyeségeket, engedd el a füled mellett. Ha meg új társaságban vagy, próbálj figyelni rájuk, egyszerűen gyűjts információt róluk, és ha kérdeznek, csak beszélj hangosan, az már egy jele az önbizalomnak. :)

Egyébként fősulira jársz?

szia:)

nem vagy egyedül, énis tökre ilyen vagyok:$

de ezért ne gondolj öngyilkosságra meg ilyenek, nem szabad, nem érdemes:)

nem kell aggódnod, új társaságban mindenkinek van egy kis szorongása...ez a természetes:)

jó, lehet vkinek nincs, de sokaknak van...:)

nem a te hibád, csak ilyen vagy, szorongós...

ne úgy indulj neki a dolgoknak, hogy azon gondolkozol mi lesz, mert nem lesz semmi gond, majd idővel kialakul minden...:)

teljesen nyugisan indulj, és légy kedves...

ne beszél ki senki, miért is tenné...sokszor kell még talizni ahhoz, h bárki bárkiről véleményt alkosson:)

ha a barátoddal meg akiket ismizel már nincsen ez a probléma, akkor az idegen társasággal sem:)

ne aggódj ezen, ez nem egy olyan dolog, ami miatt butaságot kellene csinálnod, gondolj inkább arra, hogy mennyi minden jó várhat még rád, és nem akadályozhat ebben a szorongásod, gondolj azokra, akiket szeretsz, sikerülni fog:)

tessék vidámnak lenni és mosolyogni:)

pusza

Nyugi, ezzel a legtöbben így vannak, csak nem merik bevallani. Mondjuk különböző mértékben...

És azt tapasztalom teljesen kinőni nem lehet, viszont minimálisra lehet csökkenteni az érzést. Könnyedebben kell kezelni dolgokat. Nem kell azon görcsölni, hogy mit gondolnak rólam, vagy mit mondanak, vagy ha valami kínosat tettem akkor azon sem szabad sokat rágódni. Nem kell azzal foglalkozni, hogy mit gondolnak mások! Ezt majd 10év múlva profin fogod alkalmazni te is! Különben is, nem mindenki veled van elfoglalva, nem jegyeznek meg mindent és nem dörgölik az orrod alá. Akik meg direkt szivatnak, az más, azokat főleg nagy ívben kell le...ni.

Csak lazán!

"sokszor kell még talizni ahhoz, h bárki bárkiről véleményt alkosson:) "

Kis szépséghiba a dologban,hogy vannak olyan tirpákok,akik úgy alkotnak véleményt másról,hogy nem is ismerik...,sajna nem egy ilyennel találkoztam már!De az ilyeneket levegőnek kell nézni!

Figyelj, nem akarlak megijeszteni, de nekem így kezdődött a fóbiás betegségem, amiből eltartott egy ideig, amíg kigyógyultam. Én is 19 voltam.

Szóval ez pont olyan dolog, mint a klausztrofóbia (bezártságtól való félelem, pl. liftben) vagy a magasságtól való félelem. Ezt úgy nevezik, hogy szociális fóbia. Az alapja a kisebbségi komplexus.

Nem játék, nem is sima depresszió. Ha az ember elhanyagolja,a végén mindentől retteg, a nap minden pillanatában. Olyan, mintha vizsgára készülnél, csak épp nincs vizsga.

Én azt javaslom, akkor is menj el pszichológushoz, ha nincsenek ilyen kemény tüneteid (habár elég kemény lehet, ha már az öngyilkossággal foglalkoztál). Nyugodtan szedj gyógyszert, ha kiír valamit, de vigyázz, ne ess vele túlzásba, törekedj rá, hogy minél előbb abbahagyd.

Ez egy betegség, gyógyítható. De nagyon nehéz belőle kilábalni. Nekem úgy sikerült viszonylag hamar (két év), hogy minden szar "házi feladatot" megcsináltam, amit az orvos előírt (napló vezetése meg ilyesmi). DE a mai napig figyelnem kell, és figyelek is, hogy vissza ne essek.

Tudom, hogy nem boldogít, de sokan vagyunk, akik megjártuk azt a poklot amit érzel. Sok sikert.

Ez a mai világban egyre több embernél jelentkezik.

Végülis sok gátlástalan ember nem ismeri ezt a dolgot. Szerencséjük van. Sokunknál, talán még többünknél viszont jelentkezik ez a feszengő szorongó érzés és bizonyos társas szituációkban szinte menekülni szeretnénk onnan ahol vagyunk mert kellemetlen a sok szabadon és gátlástalanul csacsogó ember látványa, amikor mi szinte meg sem tudunk szólalni. Ha meg igen, akkor elszorult torokkal éppen csak valami ki jön. utána meg inkább láthatatlanná szeretnénk válni, hogy ne ismétlődjön meg a kellemetlen szereplés.

Ez egy fajta betegség, ami nagyon is sokunknál jelentkezik. Van akinél kisebb mértékben ami még természetes, de ha ez komolyan zavaró tényező, akkor érdemes pszichiáterhez fordulni. Vannak ma már olyan gyógyszerek ami nem okoz függőséget de jól kezeli a betegség tüneteit.

Pl nálan fiú létemre olyan volt, hogy nem mertem lányokat megszólítani de hozzás hasonló társasági tüneteim is voltak. Később kaptam egy gyógyszert (paroxat), attól teljesen könnyedén kezdtem ismerkedni. Buszmegállókban, járműveken elég volt ha rám nézett egy lány és máris mondtam valami kedveset neki, mintha mi sem lenne természetesebb. Azelőtt megszólalni nem mertem és ha mégis megpróbáltam akkor elcsuklott a hangom. A gyógyszer után viszont jól jöttem ki egy-egy laza beszélgetésből. Amikor a lány leszállt mosolygott, látszott, hogy tetszett neki is a szituáció. A gyógyszer oldotta a feszültséget csak egy baj volt vele. Arra is hatással volt amire nem kellett volna és úgy nem lehet csajozni :))