Szocális fóbiám van? Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

olyan volt ezt végig olvasni,mintha én írtam volna 16évesen.csak én ezek mellé még hadartam is,ami miatt pláne féltem megszólalni ismeretlenek közt.

ezt nagyon nehéz leküzdeni én már felnőtt vagyok,de a mai napig utálok olyan helyekre menni ahol nem tudom mi lesz hogy lesz,stb.Ha valamit el kell intéznem egy hivatalos helyen előtte hasmenésem van,annyira tudok izgulni..! De az élet egyszerűen belekényszerített bizonyos helyzetekbe.Mostmár van 2 kislányom és kénytelen voltam/vagyok miattuk összeszednem magam!

csak azt tudom mondani,hogy mikor új helyzet előtt állsz,akkor csak a pozitív dolgokra gondolj.mert sokszor az a baj,hogy már előre stersszelsz (gondolom) és ez csak rontani fog a helyzeten. A fiúkat meg ne utasítsd el,-ha neked is tetszik az illető akkor állj vele szóba,hagyd hogy megismerjen téged.

Szerintem még hagyd a pszichológust,-ezt magadba kell lerendezned! és ha nagyon nem sikerül elérned javulást akkor,esetleg beszélgess el egy hozzá értő dokival.

Szia!

Nyugodtan elmehetsz pszicholóushoz, nem is kell erről senkinek se beszélned, ez csakis a te dolgod. Itt amolyan elmondom hát mindenkinek, de persze senkinek. Az is biztos, hogy nem fogsz gyógyszereken élni, csak mondd el neki ezt is, hogy ettől is tartasz. Már az is előrelépés, hogy itt leírtad amit érzel.

Nekem anno az iskolai felelésektől volt parám, állandóan összekevertem a verscímeket. A saját hangomtól féltem. Aztán... az élet úgy hozta, hogy a munkahelyemen a szokásos negyedéves agymosásokon mikrofonba kellett beszélni... Először egy szó se jött ki a torkomon, miközben 150-en meredtek rám tágra nyílt szemmel. Aztán szép lassan oldódott a gátlás, és rájöttem, hogy ezt csakis úgy tudom leküzdeni, ha gyakorlom. Később egyenesen élveztem is, minden adódó lehetőségnél mikrofont kértem :) de senki sem sejtette, hogy mi volt a valódi oka a szereplési vágyamnak. Aztán az egyetemi szakdolgozat-védésen is mikrofonba kellett beszélni a prezentáció közben. Mindenki el volt ájulva a teremben, hogy jéééé így is tud beszélni? Komolyan élveztem, semmiség volt az egész a gimnáziumi feleléseimhez képest.

Ha van rá lehetőséged, keress meg egy amatőr színjátszókört, beszélj a vezetővel négyszemközt, hogy neked mi a célod, miért szeretnél közösségbe járni.

Meglátod, élvezni fogod!