Semmihez nincs kedvem, mindenben tök szerencsétlen vagyok, a suli, a család, anyagi gondok, főként a szerelem, nem tudom mit tehetnék, lehet legjobb lenne meghalni?
válasza: válasza:szegény:( pegig most éled a legszebb éveidet.én is nagyon sokat jártam pszichológushoz,pszichiáterhez,és sokat segített ,hogy volt akivel megbeszélhettem,hogy mi bánt és mi történik velem.(szintén anyagi gondok,nevelőapám állandóan veszekszik anyuval,anyu több öngyilkossági kísérleten van túl,önbizalomhiányom volt,suli,"menő lányok és fiúk miatt").
ami igazán segített nekem abban,hogy megtaláljam a valódi énem és a boldogságot az életben az egyrészt a hit volt,másrészt a salsa és a hastánc.szerintem iratkozz be egy tanfolyamra,ha teheted,biztos vagyok benne,hogy utána te is vidámabb lennél,és az önbizalmad is erősödne.
válasza:Az ország depressziós hangulata úgy általában nem túl jó alap,DE 18 évesnek lenni egy csodálatos kor. Ha te nem fekszel le fűvel fával ami megalapozhatna pár év depressziót,akkor minden esélyed meg van rá,hogy jobban legyél. Pihenj sokat 10-6ig érdemes aludni. Sokat sportolj,bicikli,gyors séta-napi 1 óra-,vagy úszás 1 hét alatt segíthet neked.Igyál sokat,olvass jó könyveket ,az sem baj ha tananyaggal kapcsolatosak- Épp testben épp lélek!Megkérdezhetem miért kell pszichiáterhez járnod?
Depresszió miatt? Milyen iskolába jársz? Mi szeretnél lenni? Édesanyáddal jóban vagy?Ő mivel foglalkozik?
utcai támadás 2 éve..ismerősök..aztán folyamatos kötekedés a buszon, elkerülhetetlen volt a buszozás, ebből kialakult egy szociális fóbiám, azután átiratkoztam egy másik városba gimibe, ahol ugyanez kijött rajtam, megundorodtam a buszozástól..és magántanuló vagyok, heti 2x kell bemenni a suliba, így még nem is olyan rossz, de elég nehezen tanulok.. azóta nemis szívesen megyek egyedül este sehova..aztán még a bátyám tök lekezelő velem mintha ő lenne a család feje, de persze még ő is suliba jár, nem ő hanem anya tartja el hármunkat nagy nehezen. Mivel én vagyok itthon a legtöbb időt, rajtam kérik számon h miért nincs takarítva, stb.. Pedig a fél napomat ígyis tanulással töltöm. még 11.-es vagyok, de majd valami ovónőképzőre vagy kisgyermekgondozóra szeretnék járni.
De annyira kilátástalannak érzem ezt az egész helyzetet. 3 és fél hónapja szakítottam a barátommal, de még mindig nagyon szeretem, napi szinten találkozunk és nagyon hiányzik így is..mert ez nem ugyanolyan..
Teljesen kivagyok borulva..
Gyógyszert is szedek, de semmit nem használ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!