Miért veszi be mindenki, hogy jól vagyok és nincs szükségem segítségre?

13:35, csak azért jegyeztem ezt meg, mert én úgy éreztem a kérdésedre elég sok hasznos választ kaptál, és azon túlmenően, hogy igen, vannak olyan emberek, akik lesz@rnak, kezdtél ezen a tényen túljutni. "Meg lett beszélve", hogy igen, van ilyen is, de fel kéne ismerni, aki nem ilyen. Lehetne tenni ellene, erőt gyűjteni, változtatni, akár segígséggel, hogy megtudd mit csinálsz rosszul stb. Szóval úgy tűnt, mint aki eljutott A-ból B-be. Erre most a kérdés kiemelése, és az említett válaszra való reakciódból nekem úgy tűnik, hogy ismét az "A"-ban toporogsz, tehát jobb duzzogni, hogy "igen, lesz@rnak", és visszatemetkezni az önsajnálatba.

Az a baj, hogy az óriási igazság, hogy az embernek mindig magán kell segítenie. Persze, az nagy mázli, ha az ember mellett van valaki, aki szavak nélkül is megérti.. De én úgy vagyok vele, ha az ember "hülyékkel van körülvéve", az is az ő hibája. Persze, van, hogy nem tehet róla, de ha már így alakult, mindig kell, hogy legyen annyi igényessége magával szemben, ha ezt a helyzetet fölismeri, akkor keres új társaságot, és addig folytatja, amíg olyan helyen nem találja magát, ahol úgy érzi nincsenek benne ilyen rossz gondolatok, hogy "őt nem érdekli senki". Ha meg, mindig mindehol így érzi, akkor tényleg érdemes pszichológussal beszélgetni erről mert könnyen lehet, hogy a hiba az ő készülékében van. Akkor már elképzelhető, hogy ő nem ismeri fel, ha valóban odaadó társra lelt.