Miért veszi be mindenki, hogy jól vagyok és nincs szükségem segítségre?

Azért, mert leszarnak.

Te pedig azért válaszolod hogy "semmi" mert azt képzeled, hogy ettől erősebbnek tűnsz majd.

Itt viszont teljes anonimitásban sopánkodsz.

próbáld ki ugyanezt inkább IRL és lásd mi történik

Jajjjjjj, ez volt mindig az egyik konfliktusforrásom a tesómmal.

Mindig a földig lógott az orra, én mindig odamentem, átkaroltam, kedvesen kérdezgettem, mi a baj, mit tudok segíteni, tehetek-e érte valamit. A válasz mindig: semmi, semmit.

Utána mindig az jött, hogy összegyűltek benne a dolgok, érvágás, meg begyógyszerezés meg ez-az-amaz, és rendszeresen megkaptam tőle, hogy én nem láttam át az ő "semmi" válaszán, és sosem nyaggattam eléggé, hogy mondja el a baját.

És ez számomra örök sérelem, hiszen amikor azt mondta "semmi baj, nem tudsz segíteni", akkor úgy éreztem, hogy én béna vagyok, kevés vagyok, nem vagyok alkalmas vagy megbízható arra, hogy elmondja nekem a baját.

Rosszul esett, de hát gondoltam, jobb, ha békén hagyom, mert nem rám van szüksége, és talán megutál ha piszkálom, vagy még jobban bezárkózik.

Szerintem, ha valaki megkérdi mi a baj, a mai világban már valami. (hiszen a földön fekvő betegen is átlépnek az emberek, pedig az elég látványos jelenség)

Ne mondd azt hogy semmi, mert aki tényleg segíteni akar, az is továbbléphet azzal a gondolattal, hogy nem fogadnád a bizalmába.

Mondd azt, hogy "csak szomorú vagyok" vagy bármi hasonlót. Ha valaki csak illemből érdeklődött, akkor úgyis faképnél hagy "ja, jó, oké, akkor szia" szöveggel. De ha tényleg érdeklődik irántad, akkor adtál neki egy lehetőséget, hogy átlépjen a faladon. És elég csak fokozatosan beengedned, nem kell 2 perc alatt kitárni az életed.

Én mondjuk kicsit gyakorlatiasabb típus vagyok. Igyekszem kiismerni a környezetem, és mindenkihez azzal a gondommal fordulok, amiben tudom, hogy pont ő tud segíteni.

De amúgy engem nagyon idegesít ez a "semmi" válasz, hiszen azért megyek oda érdeklődni valakihez, mert látom, hogy baja van, nem viccből meg unalomból.

Ez pont olyan, mint ha valakit megkínálnék cukorkával:

- kérsz?

-nem.

- Jó akkor nem.

Most erre mit mondjak? Biztos büdös a cukorkám azért nem kell.

De az ilyen jelenetek kikészítenek ovis korom óta:

- kérsz cukrot?

- nem.

- naaaaa, csak egyet!

-de neeeeem.

- na légyszi!

- jaj, de nem kell.

- de csak egyet, nézd milyen szép!

-de neeeeeeeeeeeem.

- de akkor megharagszom!

- na jó, csak egyet...

Szóval gondolj arra, hogy azért nem minden ember egyforma, érdemes "tesztelni" őket, hogy valóban komolyan érdeklődnek-e, mert lehet hogy nyújtanák a kezüket, csak te nem fogod meg. Sokszor olyan emberekről derül ki, hogy tudnak segíteni, akikre nem is számítanánk.