Nagy a baj, fizikailag bántom magam, és nem tudom abbahagyni. Mit tudok ilyenkor tenni?
Teljesen biztos, hogy idegesség miatt csinálom, mert akkor kezdődött, amikor a svájci frank jelentősen elkezdett erősödni. Elkapott az idegbaj, hogy most mi lesz, hogyan lesz. Persze, az én hibám a történet, és ettől még idegesebb lettem, és attól, hogy nincs befolyásom az események felett.
Beleütöttem egy fába, ami lehorzsolta a bőrt a kezemről. Nagyon fájt, és nagyon jól esett. (ez meglepett, mert amúgy félős vagyok, utálom a vért és rettegek a fájdalomtól)
Megnyugodtam tőle.
Másnap ugyanúgy elkapott az a kontrollálhatatlan idegbaj, és elkezdtem a körmömmel kapargatni a sebet.
Most csúnya, és gennyes az egész, már nagyon nagy. És tudjátok mi a furcsa? Élvezem hogy ott van, és bármikor belenyúlhatok, kaparhatom, piszkálgathatom valamivel.
Nagyon bizarr ez az egész, mert én azt hittem, csak a tinik csinálnak ilyen dolgokat. Én 24 éves, dolgozó felnőtt nő vagyok.
Ma már többször nekiestek pengével is a kezemnek. De egyre rövidebb időre nyugszok meg tőle.
Minden kihányok amit megeszek.
Azt ne írjátok, hogy a problémát kell megszüntetni, mert azt nem lehet! Gondolom ezt mindenki tudja.
Ma már teljesen biztosan eldöntöttem, hogy ha utcára kerülök, vagy nem lesz pénzem ételre, tuti, hogy nem szenvedem végig a hátrelévő "életem".
Sőt! Párom már most is az én hülyeségem miatt szív. Ha én meghalnék, a biztosító kifizetné a hitelt, és se a családom, se a párom nem szívna tovább miattam.
Keményen megzuhantam! Eddig is volt ilyen, de másnap mindig nevetve folytattam tovább az életet.
Ilyen vagdosás és meghalás sosem jutott eszembe, de most valahogy minden olyan sötét lett.
Most már nem az van hogy kisírom magam és megyek tovább mosolyogva és optimistán.
Pár nap alatt megfordult velem a világ. Most ez a svájci frank csak egy dolog. ha ez a vagdosás egy betegség, akkor lehetett volna az is a kiváltó ok, hogy csúnyán nézett rám a szomszéd cicája, vagy nem?
Tényleg ennyire meg lehet zuhanni az anyagi kilátástalanságtól vagy valami pszichés betegséget szedtem össze?
Mit tegyek, hogy munkaképes maradjak? ha dokihoz megyek és bogyót ír fel, akkor még kevesebb esélyem lesz a problémámat megoldani.
Vagy mi van ilyenkor? Mitől tudnék megnyugodni? Úgy érzem a karomat is le tudnám vágni, csak hogy megnyugodjak.
Amikor elkap a "hiszti" nem gondolkodok a következményen, csak vágok...
Oké, de ha pszichológus, akkor nem pénzügyi szakértő, és ha az anyagi dolgok váltották ezt ki, akkor nem tudja megoldani a gondomat.
vagy ez egy külső körülményektől független betegség?
Hát igen, voltam rosszabb helyzetben is már nem egyszer, mégis mindent képes voltam úgy felfogni, hogy a végsőkig elmegyünk, megoldjuk, mindenre van megoldás, vagy kivárunk és jobb lesz.
De most valahogy nem vagyok kíváncsi a folytatásra, úgy érzem nincs erőm hozzá.
Keress fel egy jo szakorvost. Ha jol esett leirni, lehet h megjobb lesz elmondani.
Ha a doki nem segit keress egy masikat.
Nezd, akiknek az orszagukban haboru van es egyik naprol a masikra az utcara kerulnek (pl. arvizesek) azok sem esnek a testuknek.
Ez az oncsonkitos dolog az elmed betegsege es mihamarabb segitsegre van szukseged, mert ma egy seb, holnap mar az ujjad...
Pszichiáter, de minél előbb! Ha első körben nyugtatót ír fel, az is jobb, mint az önverés, az önbántalmazás, az önsebzés, pláne egy esetlegesen elfertőződött seb!
Egyáltalán nem nevetséges az, hogy megkönnyebbültél, amiért kiírtad magadból a feszültséget. Erre érdemes volna odafigyelni: azaz neked lehetséges, hogy nagyon jót tenne - mert olyan alkat vagy, akinek ez a legjobb feszültséglevezési mód, illetve elaborálás (feldolgozás) -, ha pl. naplót írnál. Ha nincs türelmed kézzel vezetni, akkor az első időkben gépre is írhatod. Mindegy, hogy milyen formában, csak ÍRD KI MAGDABÓL azt, hogy mit érzel, mi bánt, kire haragszol - mert megkönnyebbülsz.
De ne bántsd magad, az istenért! Az nem megoldás! Nem te vagy a hibás azért, mert a frank elszállt, és biztosan lesz valamiféle megoldás rá, mert nagyon sok ember van bajban, nem csak te.
És orvost javaslok, minél előbb!
Köszönöm mindenkinek a válaszokat és a segítséget!
Elmentem délután az ügyeletre, mert már nagyon rosszul voltam. Kaptam infúziót, és injekciót.
Most nyugalmat érzek, de olyan lehangolt "beletörődés-nyugalmat", nem pedig boldogságot.
Az orvos azt mondta, hogy ez egy olyan betegség, ami elfojtott indulatok miatt jön elő. Ha az embernek gondja van és nem kér segítséget, ha magába tartja a bánatát és önmagát vádolja. És nincs megelégedve magával és az életével, nem lát kiutat a helyzetből.
Valaki ilyenkor naphosszat panaszkodik, valaki üvölt és sír, valaki leissza magát, valaki tányérokat ver földhöz, valaki a feleségét üti... és van olyan aki meg magát vagdossa.
A doki szerint megoldás lehet, ha összeülünk a családdal és közösen beszéljük meg a hitel problémát. Így már közös lesz a döntés súlya, ha tenni kell valamit, és több ötlet lesz arra hogy mit kell tenni, vagy kell-e bármit is tenni.
Így nem az én vállamon lesz a teljes súly.
Mivel őket is érinti, így nem zárhatom ki őket kíméletből a rossz dolgokból, mert magamat teszem tönkre.
Azt pedig egy beteghordó srác magyarázta meg nekem, hogy miért is nem kiút most az öngyilkosság. És igaza van
1. a biztosító öngyilkosságra nem fizet
2. ha a törlesztőt nem tudnák fizetni, akkor a temetést sem
3. naponta "zaklatnak" a szeretteim telefonon, talán még hiányoznék is.
Egy szem pszichodokinál nem voltam, mégis sokat segített az ügyeletes orvos, a nővérkék és a beteghordó is.
Mégiscsak nem hülyeség orvoshoz fordulni.
Mondjuk pszichiáterhez el kell majd mennem, minél hamarabb, mert ez egy betegség, ha ennyi problémánál előjön, akkor előjön más gondnál is, ha abban a pillanatban nem tudom megoldani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!