Voltál már anorexiás? Mennyi idős korodban? Segített valaki a gyógyulásban, vagy egyedül kellett megbírkóznod vele?

engem nem érint már. Szerencsére. De pár éve még érintett. Utólag megdöbbent, hogy a barátaim, családtagjaim nem vettek észere semmit. Végül magam jöttem rá, hogy ez így nagyon nem lesz jó és nehezen, de sikerült kilépnem ebből az egészből. De az is nagy segítség volt, hogy megtaláltam életem párját és már nem kellett kényszeresen megfelelnem senkinek. Úgyhogy magamnak és neki köszönhetem a gyógyulásom.

Mostanában kezdtem utánanézni a témának orvosi, stb szempontból. Most hallok először erről a proana "életstílusról", ki vagyok rajta akadva!!!

Még ilyen bloggal mondjuk nem találkoztam, mert gyorsan letiltják őket a tartalmuk miatt. Még szerencse, nem kell, hogy 16 éves lányokat ilyenre buzdítsanak.

mennyi idős voltál akkor? most hány éves vagy. szerencsés vagy, hogy meggyógyultál. és csak így utólag tud az ember józanul gondolkodni. most látom én is, hogy milyen butaság volt az egész.

leírom én is a történetemet:

Én csak a határán voltam a betegségnek, de úgy érzem, nem sok kellett, hogy komolyabban elragadjon.

Kb. 15 éves voltam, amikor a mérlegre állva tapasztaltam, hogy 61 kilós vagyok és egyre csak hízom. pedig nem hízás volt az, hanem egyszerűen csak nőttem. hozzáteszem 170 cm-hez ez normális testsúly.

innen fogytam le 47 kilóra. (fél év alatt)de a szüleim előtt titkoltam a fogyókúrát, meg mindenki előtt, mert tudtam, hogy nem kéne. nem hánytattam magam. én csak alibi evéseket csináltam. pl. egész nap nem ettem semmit, de "mutatóba" vacsoráztam. meg ilyenek. a közös családi nyaralásnál már nehéz volt ezt megoldani, de ott is próbáltam keveset enni.

aztán egyszer rájöttem, hogy ez így nem jó és akkor próbáltam megváltozni. kisebb-nagyobb visszaesésekkel 19 éves koromra sikerült. most vagyok 25 éves, 59 kiló és nem érzem magam kövérnek. most jó érzem magam. és hallani sem akarom a fogyókúra szót.

nem vagyok hiú ember, tehát nálam sem ez volt az ok, amiért megbetegedtem. hanem nekem is kevés volt az önbizalmam. a szüleim értelmiségiek, sokat vártak el tőlem az iskolában és én úgy éreztem, nem tudok megfelelni nekik. nálam is ezek az okok indíthatták el a folyamatot. bár ez sosem tudatosan történik az emberrel.

saját magam esetéből tanulva, remélem nem fog a lányom ilyen helyzetbe keveredni, vagy ha igen, akkor talán korábban tudok kapcsolni,(mint az én szüleim) ha baj van