Miért félek az emberektől?

18 éves vagyok.Annyira félek attól,hogy kinevetnek,hogy még az időt sem merem megkérdezni egy idegen embertől.Ha az illető nem jön oda hozzám,én biztos,hogy nem keresem meg,még akkor sem,ha tudom,hogy szeretne megismerni.Ha meg végre hozzám szól,valamiért mindig a "bunkó énem" jön elő.

-Régebben elég sokat csúfoltak azért,mert kicsit husi vagyok.Konkrétabban az általánosban elejétől a végéig(8 évig) ezt kellet hallgatnom minden nap + otthon is a kedves testvérem jóvoltából.Minden nap sírva mentem haza.

-Anyukám mindig mondta,hogy én nagyon nyugott baba voltam és hogy tök jól "ellazázgatta" a napokat mellettem.De nemrég láttam egy riportot,amiben azt mondták,egy egészséges lelkivilágú baba rohadtul nem ilyen.Lehet,hogy valami trauma ért kiskoromban?

-Plussz emellé jön még az is,hogy még nem volt párkapcsolatom és ettől már teljesen kikészülök.Barátnőm mindig azt mondja,ne legyek türelmetlen,mert eljön az ideje.Én ilyenkor mindig azt gondolom,hogy ő könnyen beszél 19 évesen a 3 éves kapcsolatával.És elég nehéz elhinni,hogy nem vagyok defektes,ha itthon meg azt mondják,hogy mekkora nyomorék vagyok emiatt.

Pszichológusra nincs pénzem.....

Már tényleg nem tudom,mit kezdjek magammal,hogy egyenesbe jöjjek.

Tudtok valamit tanácsolni??