Miért félek az emberektől?

Én is ilyen voltam... Mintha csak a magam történetét olvasnám..engem sem hagytak békén a testvéreim, és az oszt.társaim között is én voltam a lúzer...csak én nem mentem haza sírva, hanem éjszakánként amikor senki nem látott akkor sírtam...erre csak azt tudom mondanine foglalkozz velük és légy büszke magadra..a határozottság már önmagában vonzó.. tudom h nehéz de engedd el a sértő megjegyzéseket a füled mellett.. engem is nagyon gyakran megállitottak az uctán vagy strandon vagy akárhol h. mi lenne ha megismerkednénk..és én is bunkó voltam, vagy olyanokat mondtam h van már barátom meg minden...

ezzel kapcsolatban meg annyit, hogy mivel elég sokszor történt ilyesmi,megtanultam kezelni a helyzetet és már nem viselkedem bunkón...és már van barátom:))) szerintem ne aggódj, majd csak összejön valami:))

két dolgot tehetsz

vagy elfogadod magad vagy lefogysz.

azért félsz az emberektöl mert félsz hogy csúfolni fognak, vagy nem úgy néznek rád mint ahogy te szeretnéd.

saját magaddal nem vagy megelégedve, mert ha nem zavart volna a kövérséged akkor leszartad volna mikor csúfoltak és barátkoztál volna mással. De te minden szót magadra vettél, ezzel a többiek is tudták téged lehet csúfolni, így mindig kikezdtek.

Vagy fogadd elmagadat vagy tégy az ellen hogy ne tudjanak csúfolni.

Párkapcsolatod is azért nem volt még mert nem fogadod el magadat ahogy vagy és egy negatív kisugárzásod van ezálltal, én azt mondom fogadd el hogy vékonyka nem leszel, de foggy le annyira hogy elfogadható legyél saját magad számodra. Ahogy egy kicsit is megleszel elégedve magaddal, már jön is álmaid pasija.

jaj első vagyok.. még valami..

én nem vagyok "husi", hanem vékony vagyok..sőt ma mindenki azt mondja menjek modellnek..

engem régen viszont mindig a hangommal csúfoltak..és ezért nem mertem közeledni az emberekhez..ha pl valaki vmi miatt véletlenül nem értette meg h mit mondtam, teljesen magamba zuhantam, mert azt gndoltam h a hangom miatt..nekem mindenki azt mondta milyen "orrhangon" beszélek..mindenki ..még a szüleim is..:(( de mostanában már nem mondják:)

Szia!

Én nem vagyok szakértő a dologban, de szerintem ha valami trauma történt a gyerekkorodban (ami miatt nagyon csendes gyerek lettél), akkor sem vagy defektes. A traumákat fel kell dolgozni, anélkül jelentős változás nem várható. Én is pontosan ilyen csendes magamba zárkózó gyerek voltam és most kezdek rájönni hogy ez azért volt mert a szüleim sosem figyeltek úgy rám ahogy kellett volna - így "természetes" hogy egy gyerek magába zárkózó lesz, hiszen úgyse figyel rá senki.

Szerintem az egy amit tehetsz az hogy spórolsz egy kis pénzt és tényleg elmész pszichológushoz akivel, aki mellett feloldod ezt a rossz berögződést hogy rád valójában senki se figyel, ha mégis akkor meg csak azért hogy kritizáljon, támadjon - így nyilvánvaló, hogy ahogy te fogalmaztál a bunkóbbik éned jön elő. Hiszen a tudatalattidba folyton az fut hogy te úgyse érdekelsz senkit, rád csak akkor figyelhetnek ha bántani, kritizálni akarnak.

Ez szerintem egy elég súlyos probléma és ha nem teszel ellene tudatosan akkor nem fog magától elmúlni.

A dolog feloldásához sok gyengédségre, törődésre van szükséged: és ezt neked kell megadnod önmagadnak, mert hidd el senki sem fog megmenteni.

Sok sikert kívánok!

Üdv, Zoli