Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Nagyon érzékeny vagyok,...

Nagyon érzékeny vagyok, hogyan javítható?

Figyelt kérdés

Arra jutottam, hogy úgy jöttem ki a kamaszkorból, hogy az jutott nekem, hogy borzasztóan érzékeny lettem. Kezdetben tetszett, de mára már zavar. Állandó stresszben vagyok, ugyanis állandóan aggódok valami miatt, vagy magamra vállalom másnak a problémáit, például édesanyámét, mert neki is van elég gondja, sok is, és így rám is jut, mivel elváltak a szüleim és vele élek, látom hogyan küszködik, sajnálom őt, és megszakad a szívem. Ráadásul idén elköltözöm tőle, és rászakad a kamasz testvérem nevelése, ami eléggé megterheli, mivel nagyon nem szófogadó, szemtelen. Ez miatt sem tudok nyugodt szívvel elmenni tőle, ami viszont esedékes egy hónapon belül. A munkája is nagyon kimerítő. Senki nem segít, érthető, hogy nem bírom nézni az egészet.

Ezenkívül bármin tudok sírni, egy sima veszekedésen is, nagyon könnyen kétségbeesek, a legapróbb nehézség is el tud keseríteni, és reménytelennek érzek mindent, ugyanakkor sosem adom fel, küzdök, csak nagyon nehéz.

Ennek ellenére odaadóan tudok szeretni, hűséges vagyok, és bármikor megtennék a szeretteimért bármit. Csak eléggé korlátoz az életben ez a mélyérzésű-dolog, későbbiekben sem lesz jó, hogy ha a munkahelyemen elsírom magam, csak mert csúnyán néznek rám.

Szóval ez az egész nme depresszió vagy valami, a személyiségem lett ilyen, ugyanis törekvő vagyok, évek óta kitűnően tanulok, szóval ilyen téren felfelé ível az életem. Csak szükségem lenne egy kis bátorságra, amit nem tudom hogyan érjek el, valamint örülnék neki, hogy ha nem venném magától értetődőnek, hogy a családtagok problémája, az enyém, és jobban megvisel mint őket.

Összességében azt is érzem, hogy hirtelen túl sok "gond" szakadt rám, amik közül jó párat magamnak kreáltam, vagy esetleg túlreagálom, aminek tudatában vagyok, csak hát mégis, mert alapjáraton pesszimista személyiség vagyok, sajnos. Hiányzik a gondtalan gyerekkor, de hát ezzel meg ki nincs így?

Elnézést, hogy hosszú lett, a pontosabb kép érdekében írtam ennyit. Remélem néhányan megtisztelnek a válaszolással. 20L


2011. jún. 16. 15:19
 1/2 anonim ***** válasza:

Hogyan javithato?

En is hasonlo cipoben jarok. Csak annyit mondhatok hogy nem javithato egyik naprol a masikra. Azt vetttem eszre hogy ha ilyen a hozzaallasom hogy X a hibam es me kell javulnom, javitanom magam egszeruen nem megy. De ha ugy kozelitek a hibaimhoz es gyengesegeimhez ahogy egy jobarat tenne azaz sok szeretettel es megertessel, valahogy igy: lehet hogy sok a gond a csaladban es lehet hogy nem en vagyok a gyenge hanem a szituacio amiben vagyok a kemeny dio...ha megprobalsz nem csak magadra koncentralni hanem szetnezzel, meglatod hogy masok is kuzdenek ilyen vagy hasonlo problemakkal...sot esetleg meg nagyobakkal is es ok is el el veszitik a remeny meg sirnak aztan ujra felallnak... akkor mar nem is erzed magad olyan gyengenek es olyan embernek akit meg kellene"javitani"

A munkahelyi pityergesekkel sem vagy egyedul..velem is sokszor elofordult foleg az elejen amikor meg sokkal bizonytalanabb voltam hogy hamar sirtam (es igen nem veszik jo neven az uj kolegak.) Aztan lassan megtanultam osszeszoritani a fogam ha valami erossen bantott es meg csak azert sem sirni. Kozben kikerultem a reflektorfenybol es valaki massal bajlodtak a kolegak aki ugyanugy sirt vagy visszahuzodott mint en, sot eszrevettem hogy a legkemenyebb ferfiak sem birjak valami jol a folytonos rossz indulatot vagy a munkahelyi kudarcokat. Es igy lassan rajottem hogy mind emberek erzekenyek vagyunk csak van aki jobban kimutassa, van aki nem. Ez gyakorlat kerdese.

Valahol olvastam egy idezetet ami tokeletesen illik ide es valahogy igy szolt

Nem azert vagyok csodalatos mert mindig a csucson vagyok hanem azert mert ahanyszor elesek mindig felallok. Nem hudom ha szo szerint igy volt az idezet sem azt hogy ki mondta...de ez tokeletesen illik rad.

Minden jot neked.

2011. jún. 16. 16:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 A kérdező kommentje:

Köszönöm, nagyon kedves vagy. :)

Igen, ezen már sokszor végigrágtam magam, és tudom, hogy nem csak én érzem magam gyengének, és tudom, hogy néha a helyzet fog ki rajtam, nem is biztosan a saját hibámból. Ugyanakkor mindez az ésszerűség eltörpül az mellett, hogy velem történik, hiába tudom, hogy mások is lehetnek így, és tudom is, hogy vannak.

Az idézet is teljesen igaz, és tudom hogy ezt kell tenni, csak most jelenleg úgy tűnik egy nehezebb időszak van az életemben, és azért érzem rosszabbnak a dolgokat. Több felől ér stressz is. Nagyon remélem, hogy megoldódik minden, de attól függetlenül rá fogok állni hogy megerősödjek, csak még ki kell tapasztaljam, hogy hogyan. Neked is minden jót, és köszönöm!


Szívesen fogadnám azért mások hozzászólását is, hátha tudunk egymásnak segíteni. :)

2011. jún. 16. 17:39

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!