Szerintetek alapos ez az orvosi magatartás?

A pánikrohamok elmúltak a gyógyszertől. Ami nem múlik: derealizáció, szorongás, rossz közérzet, hipochonderes kényszergondolatok.

Ezt írtam, ezek a tüneteim, nem tudsz olvasni és még orvos akarsz lenni?

Érdekes más értette a kérdést. Csak nem állatorvosnak készülsz?

Mivel nem javulok elkezdtem agyalni, hogy vajon mitől nem javulok. Az jutott eszembe, hogy hátha nem alszok elég jól, de az altató nem használt, nem szedem már és azt is elvetettem, hogy nem alszok jól. Remélem érthető.

Úgy érzem, hogy nem tudnak/nem akarnak rajtam segíteni. Megértem, hogy nem én vagyok egyedüli beteg és annyira nem is vészes az állapotom, nem kerültem még kórházba stb, csak napi szinten olyan szorongás rohamok jönnek rám, azon agyalok mi a bajom, mi lehetne a megoldás.

Pszichológushoz is magam jelentkeztem, remélem segít majd.

Elvesztettem a bizalmamat a pszichiáterek iránt. Az elsőben nagyon bíztam, de mikor felhoztam a témát, hogy meg szeretném próbálni a terápiát, mert mindenhol azt olvasni, hogy a gyógyszer és a terápia együtt hatásos, olyan volt az orvos, mint aki megharagudott rám, közölte a másik orvos sem fog velem 5 percnél több időt tölteni. A papíromra azt írta, hogy terápiákon vettem részt, ami nem igaz.

Az új orvos sem foglalkozik velem többet 5 percnél, mondjuk annyira nem baj, mert van most terapeutám is, bár szerintem a pszichiátert nem pótolja a pszichológus.

Csak szeretném megtudni mi a bajom, ha van e egyáltalán nagy bajom, úgy érzem, nem foglalkoznak velem a pszichiáterek, még teszteket sem töltöttem ki, csak egyet.

Röviden ennyi:)