A depresszió és az önbizalomhiány minden esetben kóros állapot?

"A depresszió és az önbizalomhiány minden esetben kóros állapot?"

Attól függ, mit nevezel kórosnak, mit nevezel depressziónak és mit nevezel önbizalomhiánynak.

Ha pl. a depresszión a depresszió nevű kórképet érted, akkor az per definitionem kóros állapot, ennek megfelelően a kérdés értelmét veszti.

"Mi van akkor, ha az ember tényleg értéktelen, és csak reálisan látja a helyzetet?"

Már csak azt kell definiálnod, mi az, hogy értéktelen. Természetesen kitalálhatsz egy olyan filozófiai rendszert, amiben értéktelen vagy, mert mondjuk az emberek értéktelenek, és a kősziklák értékesek (az elmélet az lenne, hogy minél tartósabb valami, annál értékesebb, és akkor a kövek tényleg mindent vinnének). Vagy gondolhatod azt is, hogy minden értéktelen. A probléma ezzel az elmélettel az, hogy filozófiának egy kicsit primitív (nem fogja közölni a filozófiai szemle, mert nem gondolatébresztő, nem jó semmire), azaz magánügy. Vagyis egyszerűen egy elcseszett gondolat, aminek nincs semmi haszna, csak a kedvedet rontod vele.

Ráadásul pl. attól ha értéktelen vagy (mert van egy elméleted, mely szerint értéktelen vagy), nem kell magad rosszul érezni. Lehet valaki egy egész vidám ember is, miközben mindent és mindenkit értéktelennek tart. Ha végiggondolod, belátod, hogy ebben nincs ellentmondás.

Komolyra fordítva a szót, a depressziósok önképe bizonyos esetekben reálisabb, mint az egészségeseké. Ez azonban nem sokat ér nekik. Ugyanis az egészséges ember, aki irreálisan jó véleménnyel van magáról, bele mer vágni olyan vállalkozásokba (munkába, barátságokba, szerelmekbe), amelyek egy része végül is bejön. Ha érdekelte volna a realitás, akkor végigpunnyadta volna az életét. Tehát egy nagyon elvont szinten igaz lehet (nem mindig igaz különben), hogy a depressziós énképe reálisebb, de ezt a realitást a hajára is kenheti akár, mert nem sokra megy vele.

11.46

"Vannak a társadalomnak bizonyos normái, amiket nem képes vagy nem akar teljesíteni."

Egyszerű tévedés. Egy társadalom sincs, főleg a modern korban, aminek csak egy normarendszere van. Sokféle normarendszer él egymás mellett.

22:11

"A legtöbb esetben a "normálistól" való legapróbb eltérést is keményen megtorolják. Például engem anno kiközösítettek az iskolában azért, mert én voltam a legjobb tanuló."

Akkor remélhetőleg azóta szereztél egy jó végzettséget, sokat keresel, és az osztálytalálkozón megnézheted, hogy miközben te, az egykori lenézett "stréber" most sikeres vagy, aközben azok, akik régen "menők" voltak, most vagy elzüllöttek, vagy kétségbeesettek.

Vagy ha nem így alakult, akkor rosszul léptél, de sohasem késő higgadtan újragondolni, hogy mit akarsz az élettől és azt hogyan kívánod elérni.

11:40

"Mindenki értékes és jó valamiben, csak meg kell találni, hogy miben."

Az embernek nem értéke van (ugyanis nem árucikk, nem szerszám, ami erre vagy arra jó/hasznos), hanem méltósága, mert az ember cél, nem eszköz.

21:44 Igen, az én vélemyénem szerint Babits is. Babits egy nagyon nagyon tehetséges költő volt, aki ilyen nagyszerű módon, versekben tudta megfogalmazni a gondolatait, de attól függetlenül nem biztos, hogy jobban értette az emberi lélek működését, mint akármelyikünk.

Egyébként lehet, hogy a verseit te így értelmezed, de lehet, hogy valaki teljesen máshogy. Nem tudhatjuk soha biztosan, hogy pontosan mire gondolt miközben írt.