Önutálat (önGYŰLÖLET! ). Depresszió. Önócsárolás. Önbizalomhiány. Egy kétségbe esett kamasz kéri segítségeteket! Mit tegyek?

Ne sajnáltasd magad.

Majd kinövöd.

Nekem olyan hajam van, ráadásul még hullámos is. Utálom mert húzza a fejem meg melegít, zavar! Két éve voltam fodrásznál és nem csinált vele semmit, csak levágta. De aztán a testvérem elvitt a másikhoz aki nagyon szépen levágta, megritkította meg ilyenek! Most is sok, de nem áll szét és puham és tök átlagos tépett frizura csak kicsit vastagabb a copfom mint másoknak. Te próbáltad már a fodrászt? Fontos hogy mit eszel, mennyit fésülöd, szárítod stb. És sosem szárítom meg mert akkor még szárazabb lesz, és szárazon keveset fédülöm.

A másik az hogy anyukámnak is ilyen haja volt mint nekem de mostmár megint puha neki és szép egyenes. Nekem is szép, selymes hajam volt mielőtt elkezdtem kamaszodni! Lehet hogy neked is el fog múlni ha felnőtt leszel.

18L

Nem is tudom hol kezdjem, azok a dolgok amiket leírtál a külsőddel kapcsolatban, hidd el annyira, de annyira lényegtelen dolgok.... én csak azt javaslom, hogy próbálj ezzel nem ezen a szinten törődni:

- azért mert csak megutál a környezeted, a barátaid, mindenki (ahogy le is írtad hogy nem szeretik hogy állandóan depis vagy), akkor meg mire jó ez az egész?

- minden 13 éves lány egy nyakigláb, keze-lába hosszú, csontos, nem egy különösebb csinos teremtés, ami aztán nagyon gyorsan meg fog változni.

- és azért se, mert hidd el, ezek a dogok annyira lényegtelenek. Nekem nagyon sok barátnőm volt az évek alatt, akik nagyon szépek, csinosak, "menők" voltak, 99 %-uk szerencsétlen volt egyébként, mert mindenki a külsejük miatt kereste őket, nem voltak igazán értékes kapcsolataik. Én mindig átlag voltam, ma boldog házasságban élek. Ma az egész világ ezt sugározza, hogy az vagy, ahogy kinézel, de ez a legnagyobb hazugság ami létezik.

Nem tudom szebben leírni, de nagy ívben kakálni kell arra, hogy ki mit gondol rólad, és ha már nem ez lesz a központi kérdés az életedben, rögtön nem fogod annyira csúnyának látni magad - mert nem állandóan hasonlítgatni fogod magad másokhoz.

Amit én súlyosabb és valósabb problémának érzek az esetedben, az a családi háttered, hiszen ha apádtól félni kell... az nem lehet jó. Nem írod milyen Anyukád viszont, mert ha ő támogat, szeret és rá számíthatsz, az nagyon fontos lenne.

Az én válaszom is elég hosszúra sikeredett, befejezésül még csak annyit, és ezt nagyon komolyan írom, kérlek VEDD IS KOMOLYAN: az életed még csak most kezdődik, ez az egész jelenlegi állapot pár év (pár év nem nagy idő) és ÖRÖKRE EL FOG MÚLNI, akár már 18 évesen a saját lábadra állhatsz (az még 5 év), a külsőd is meg fog mindenképpen már hamarabb változni nőiesebbre, a hajdivat mindig változik... szóval semmiképpen ne érezd úgy hogy reménytelen a helyzeted, semmi okod depresszióra, az élet nagyon hosszú és nagyon szép, minden jó lesz, tessék pozitívan állni mindenhez, és örülj az életnek, érezd jól magad a barátaid társaságában, nevess sokat, és ne rágódj annyit a dolgokon, egyik kedvenc életmondásom, és ezzel már tényleg be is fejezem: "Úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna!" (és ez nagy igazság)

ÉN is rengeteget szenvedtem az önutálat miatt. Nem "rinyagép" voltam, hanem szó szerint depressziós, csúnyán fogalmazva "orvosi eset". Gyűlöltem magam, bár ez az állapot elsősorban nem a külsőmből adódott, de közrejátszott. Alacsony voltam, és kicsit pufók, csúnya volt a hajam, pattanásos voltam, slampos, a fiúk rám sem néztek. Önmagam elhatározásából aztán alig 3 év alatt olyan lánnyá váltam, aki után bizony megfordulnak a fiúk!

Ha gondolod, küldd el priviben a msn címed, beszélhetnénk, próbálnahnék adni 1-2 használható tippet^^