Ez a kamaszkor hozadéka, és el fog múlni?

Sziasztok. Bár már a kamaszkor végefelé járok - 17 éves vagyok - gondoltam, így teszem fel a kérdést, mert olyan 2-3 éve kezdődött pár dolog. Ugye középiskolába kerültem, környezetváltás, és jópár meggyőződésem megbukott ott. (Persze hülyeségek voltak, mai fejjel már ezt mondom) Talán ezóta van az, hogy teljesen társtalannak és üresnek érzem magam, de rossz érzés, mert eseményektől független és néha nagyon erős. :/ Semminek sem tudok örülni, csak pár percig, utána jön ez a... nem tudom mi, mintha súly lenne. Kongok az ürességtől, ilyen padlót verő-üvöltözős sírást tudok (ha egyedül vagyok) produkálni, pedig ez nagyon nem volt szokásom, mint ahogy az sem, hogy néha belevágok az alkaromba, mert egy darabig jó érzést ad.

Nem tudom, hogy lehetne ezen végre túllépni. Csak ebben az évben olvastam olyan 10 motivációs könyvet, csináltam gyakorlatokat, voltak köztük tényleg jók, de én nem vettem észre, hogy hatnának. Mit csinálhatnék? Vagy ez el fog múlni idővel?