Mi lehet ez, és hogyan tudnám ezt egyedül legyőzni?
Szégyellem magam a kérdés miatt, de mivel eddig értelmes választ nem igazán kaptam rá,gondoltam megkérdezem itt,hátha van valakinek hasonló baja.
22 éves vagyok,és nagyjából egy éve elkezdődött valami egészen furcsa "szokás" nálam.Azt tudni kell rólam,hogy alapjáraton egy pozitív,vidám lány vagyok, egyetemre járok és dolgozom közben, a baráti-családi kapcsolataim rendben vannak,épp ezért nem is értem a dolgot.
Szóval egy évvel ezelőtt elkezdtem "furcsa módon összekapcsolni a dolgokat". Azzal kezdődött,hogy a villamosra siettem,de megláttam egy könyvet valami kirakatban,figyelmeztettem magam, hogy ha odamegyek,lekésem a villamost...ennek ellenére odaléptem. Természetesen mire felértem, a villamos már elment, várhattam a következőre.Ez még nem is lenne baj,de utána az agyam elkezdett iszonyatos módon pörögni. "Ha ezt csinálom,ez történik,ha azt csinálom,az történik", nem tudom mi ez,de már "súlyosabb" a dolog,mert minden második mozdulatomat,tettemet befolyásolja.Fejben tudom,hogy a dolgok nem így működnek,de valahogy a gyakorlatban ez megreked. Bődületes ostobaság,szégyellem is magam emiatt,de pl. mikor a barátaimmal étteremben vagyunk,és rendelni kell,végigpörgetem az étlapot,aztán arra gondolok,hogy "ha a milánóit rendelem,biztos,hogy összeveszek valakivel"... olykor ráparancsolok az "agyamra",megemberelem magam és igyekszem spontán megélni dolgokat,és dönteni,de nagyon sokszor van,hogy ezek az ostoba gondolatok irányítanak.
Beszélgettem erről a szüleimmel,ők azt javasolták,menjek el szakemberhez,manapság már,amikor minden második ember pánikbeteg,ez nem szégyen.De nem vagyok hajlandó gyógyszereken meg kedélyjavítókon élni ennyi idősen,ezt magamban akarom leküzdeni.
A külvilágnak annyi jön csak le,hogy esetleg egy vásárlásnál lassabban döntök,nehezebben határozom el magam erre-arra, miközben belül folyamatosan pörgök,hogy mi lesz ha ezt vagy azt teszem. Két,egymással abszolút nem kapcsolatban álló dolgot kapcsolok össze.
Ez megijeszt,főleg mert normális,értelmes fiatalnak tartom magam,és ahogy írtam fent, az emberi kapcsolataim is rendben vannak,magammal sincs bajom -ezen kívül. Egyszerűen csak irigylem azokat,akik tudnak spontán dönteni,akiknek nincsenek ilyen beidegződéseik...nagyon irigylem őket. :( Jó lenne ezek nélkül élni,mert ezek a gondolatok,amellett,hogy idegesítenek,szorongással,rossz érzésekkel töltenek el.
Van valakinek hasonló problémája? Ha igen,miket tesz annak érdekében,hogy elmúljon?
Gondoltam arra is,hogy tudatosan átalakítom a gondolataimat (hiszek a Vonzás Törvényében és az agykontrollban),és ezeket a "ha ezt csinálom ez történik"-dolgokat pozitív,jó helyzetekbe fordítani.Pl. "ha felemelem a poharat,történik velem valami jó"... annyira idegesít,és annyira szégyellem,nagyon nyomasztó,és szeretném,ha ennek egy életre vége lenne.A szorongás meg az agyalás felőröl, és én tiszta aggyal akarom leélni az életemet!
Előre is köszönöm a válaszokat és a segítséget!
válasza:Ez egyáltalán nem szégyen.Szerintem nem is betegség.Szerintem olyasmiről lehet szó, hogy vetekszik az eszed és a szived, mármint, a megérzéseid és nem tudod, melyikre hallgass.Pedig ezt csak Te döntheted el.Talán most ezt kell megtanulnod.
Másrészt lehet attól is, ha esetleg nagyon hajszolt, kimerült vagy mert mondjuk, túl sokat tanulsz és keveset pihensz.
Ha döntened kell, csak egyetlen kérést hajtogass magadban:kérd, hogy bármit is teszel, minden úgy alakuljon, ahogy az a legjobb lesz és bízz benne, hogy ez így is lesz.
válasza:
válasza:Néha nekem is vannak ilyen gondolataim, de nyilván teljesen más mértékben mint neked. Én pl. nem vagyok hajlandó levenni a nyakláncomat, amit apukámtól kaptam (pedig semmi különös emlék nem fűz hozzá ezen kívül, apukám is él még, szerencsére), mert meg vagyok győződve róla, hogy akkor valami baj történik. Van még csomó ilyenem, bár egy se jut eszembe.
Csak annyit akartam ezzel, hogy szerintem értem, mire gondolsz.
De ha ez tényleg ennyire durva már, akkor szerintem is menj pszichológushoz.
válasza:Ilyenek halványan szerintem kb mindenkiben vannak. Én magamon is észreveszem, nekem kisebb koromról maradtak...Akárkivel beszélgettem eddig erről ,mindenkit tudott ilyet mesélni. :) Voltak olyanok, amiket én is beteges rigolyának vélek így utólag, de akkor valamiért kellett:D Pl ha nem vagyok totál nyakig betakarózva, bajom lesz... Ha éjfél körül kellett wc-re mennem, inkább vártam egy órát. Volt, hogy inkább 20* megnéztem valamit, amit fontos volt megjegyezni (pl egy időpont) mert azt hittem másképp elfelejtem. Ezekből már nem maradt semmi. Teljesen kiirtottam a fejemből, mert engem is zavartak..
Én úgy szoktattam le magam, hogy csak azért is az ellenkezőjét csináltam annak, amit gondoltam, és így lassan leesett hogy ez mind felesleges, nem történik semmi ha mégse úgy csinálom, sőt, még jobb is lehet.
válasza: válasza:12:57! Végre valaki:D Azt hittem, csak nekem voltak ilyen hülye bevésődött mániáim:D
De ez csak pár volt a sok közül..
Volt még olyan, amit még valaki írt... Nem mertem levenni egy karkötőt, mert azt hittem baj lesz. Ma a gyűrűimmel vagyok így, amiket a páromtól kaptam, ha leveszem, mindig valami szépre gondolok vele kapcsolatban, néha adok is rá egy-egy puszit, és csak úgy rakom le:D Amíg ezek nem hátráltató tényezők, szerintem nincs velük baj.
válasza:Kényszerbetegség a neve.
Semmi gond, semmiképp sem kell rá gyógyszer. Pszichológus kognitív-viselkedésterápiával meg tud gyógyítani.:)
válasza: válasza:Pár éve nekem is volt ilyen. Nekem az volt a rögeszmém, hogy egy rossz döntés miatt lemaradok vmiről.
Pl. vonatra kellet szállnom. És azt mondtam: oké, felszállok a harmadik kocsiba. De mi van ha a második kocsiba szállva megismerhetném életem párját.
Vagy ha lemaradnék a vonatról akkor találkoznék valaki fontos emberrel? De lehet, hogy az utolsó kocsiba szállnék és akkor megerőszakolnának?
Hiszen ilyen apró döntések befolyásolják az életünket! És majdnem belehaltam a döntés "súlyába".
És minden más döntésemet így hoztam meg. Szerintem ez hasonlít a te bajodhoz.
Én úgy gyógyultam ki belőle, hogy végre felfogtam: semmi sem történik véletlenül. És minden, amit döntünk, amit átélünk nem a véletlen műve, hanem meg van írva előre. Ha fél órát agyalok, hogy milánóit egyek vagy ne, akkor is összeveszek xy-nal mert ez meg volt írva előre. Még akkor is ha netán rántotthúst ennék az étterembe.
Aztán megismertem a Vonzás Törvényt és kételkedni kezdtem abban, hogy előre meg lennének írva a dolgok.
De rájöttem, hogy pozitív gondolkodással pozitív dolgokat fogok vonzani.
Elhittem most már, hogy még a rossz döntéseimre is szükség van, hogy tanuljak belőlük, így voltaképpen kár agyalni azon, hogy melyik gatyát vegyem fel reggel, mit rendeljek az étteremben vagy melyik vonatra szálljak fel.
Szóval hidd el, mindegy mit csinálsz, az ép úgy lesz jó. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!