Az egész napomat az ágyban tölteném, viszont nem hinném, hogy depressziós vagyok, akkor mi a gond?

"olyan 15-16 éves koromban voltak saját gondolataim, belső ötleteim amik nem tudtak kibontakozni"

Ha nem tudtak kibontakozni, akkor csak illúzió, hogy voltak. Kb. mintha azt álmodtad volna, hogy feltaláltál valami fontos találmányt, felébredtél volna, és a kijózanódásig még hátralévő 1-2 percben még halványan azt hinnéd, hogy tényleg feltaláltál valamit, közben nem. Egyébként a gyerek gyakran spontánabb és kreatívabb, sok szempontból intelligensebb, mint amilyen felnőtt lesz belőle. Ez azonban nem valami fátum, ez csak attól függ, hogy az ember módszeresen elhülyíti-e magát kamasz- és felnőttkorában, vagy ellenkezőleg, módszeresen fejleszti-e magát. A gyerek minden eredetisége és kreativitása együtt csak arra elég, hogy bájos vagy vicces legyen, ezt ne felejtsük el.

"és most, hogy egyre többet olvasok írókról és műveikről, különböző filozófiákról, valahogy a gondolataim hozzáigazodtak ezekhez a leírásokhoz"

Még szép. Meg kell tanulni az alaplépéseket, alapvonalakat. A gondolkodásban is, nemcsak a táncban vagy a festészetben. A saját gondolataid most ezeket az alapvonalakat követik. Amíg ezeket sem ismerted, addig "vad", "nyers" gondolataid voltak: némileg eredetiek, de valószínűleg tök értelmetlenek. Egy idő után elérhető az a szint, amikor eredetiek is a gondolatok és értelmesek is. Nem szabad elnyomni a kreativitást, de nem szabad azt képzelni, hogy a kreativitás egyenlő azzal, hogy az ember nem olvas :))

"és végül elvesztek és beolvadtak, holott lehet, hogy sok helyen lettek volna bennük új ötletek és meglátások, de mind beolvadtak."

Kb. minden 10-20. embernek van életében egy-két eredeti gondolata, ami értékelhető valamilyen szinten. Egy egyetemi szakdolgozatot pl. még meg lehet írni eredeti gondolat nélkül, és nagyon sok tudományos közleményt is. Doktori szinten már előfordulnak eredeti gondolatok, bár ott is ritkák. Általában véve az eredeti gondolat rendkívül ritka. Ha pl. hallgatsz akármilyen embereket okoskodni politikáról, vagy erkölcsről, vagy vallásról, művészetről, vagy sok más hasonlóról, akkor rendszerint nem mondanak olyasmit, amit Arisztotelész, Platón vagy valamelyik más görög nem cikizett már ki mint az egyszerű nép egyszerű gondolatát. Több ezer éves leckéket mondanak fel az emberek nap mint nap mint a véleményüket.

Vannak persze a tudományok, ahol létezik előrehaladás és létezik eredeti gondolat, de ott se gyakori. Szóval ha egyelőre nem forradalmasítod a tudományokat, akkor ne ess kétségbe. Viszont ha tudós akarsz lenni, akkor állj neki szorgalmasan megtanulni, amit adott területen most tud az emberiség - feltéve, hogy nem akarod újra feltalálni a kereket.

"És mi a véleményed a genetikáról?"

Azt írtam, hogy az ember kénytelen programozni magát (egymást), mert nem úgy születik, mint mondjuk a hangya, hogy már be van neki építve az összes hasznos viselkedésének a programja. Az ember nemcsak genetikailag programozott, hanem kulturálisan is (a teste felépítése, ami ezt lehetővé teszi, genetikailag programozott). Nincs ebben semmi furcsa, elég arra az elcsépelt példára gondolni, hogy a szülők és nevelés nélkül felnőtt gyerekek visszafordíthatatlanul értelmi fogyatékosok lesznek.

"Szerinted ha remeteként évekre elvonulok a világtól akkor sikerülhet teljesen más embert csinálnom önmagamból?"

Igen. Legnagyobb eséllyel egy defektes, beteg embert.

"Itt gondolom nem konkrétan az alkoholra és a drogokra gondoltál, hanem a semmittevésre és a bambulásra."

Mindegyikre gondoltam. Egy 6 éves gyerek mit csinál? Állandóan kérdez. Mama, ez itt micsoda? Papa, mi az az infláció? Ha a szülők okosak és jó szülők, válaszolnak. Akkor a gyerek tovább kérdez, és kialakul benne az a habitus, hogy a világ érdekes, és kutatni kell, és állandóan tanulni kell. Ha a szülők buták, nem tudnak válaszolni, vagy azt mondják, hogy kuss, hülyegyerek, ne kérdezősködj. Az ilyen ember nem fogja tisztelni a tudást, elveszti az érdeklődését, egész más lesz a sorsa, mint az előbbinek. Na most aki 6 éves korában napi 10-20 kérdéssel nyúzza a szüleit, az 10-12 évesen már olvas, 16 évesen pedig már matek szakkörbe jár. Aki máshogy dönt, az már 14 évesen csajozik, 16 évesen pedig csak a bulizás érdekli, és kb. 20 éves korára, amikor a legfogékonyabb lenne az agya, már le is zárta egy életre a tanulást, intellektuális értelemben már egy nulla. Belőle lesz az a falnőtt, aki 500%-os kamatra vesz fel hitelt, meg képtelen értelmezni egy használati utasítást.

"Nekik miért sikerült? Érdekes kérdés."

Mert okosak voltak. Az átlagember ma is az ő szintjük alatt van, mert csak átlagember. Nyilván Newton vagy Einstein többet tudott mondjuk a fizikáról, mint Arisztotelész, de csak azért, mert rá tudtak építeni az elődökre. Természetesen Arisztotelész is épített a mestere, Platón bölcsességére, Platón épített Szókratészre, és Szókratész előtt is voltak már egy csomóan.

"Az emberi viselkedés és a miértek foglalkoztatnak a legjobban, így valamiféle pszichológiai pályát képzeltem el magamnak, már több mint 1.5 éve gondoltam ki, azóta érdekel rendületlenül a dolog"

Helyes. Akkor állj neki a pszichológiának.

"amikor látok valakit beszélni valakivel, akkor nem merek bekapcsolódni, mert potenciális ellenséget látok benne (legfőképp ha lánnyal beszél)?"

Akár lehet az is.

"Illetve régi ismerősökkel nem szívesen beszélek"

Régi ismerősökkel az ember nem szívesen beszél, ha (1) rossz emlék kötődik hozzájuk, ha (2) nem szívesen találkozik velük, mert úgy érzi, hogy beváltatlan ígéret maradt ahhoz képest, amit régen beleláttak, vagy ellenkezőleg (3) mert megváltozott, és már nem olyan szimpatikusak neki a régiek. Meg még ezer más oka lehet.