Az egész napomat az ágyban tölteném, viszont nem hinném, hogy depressziós vagyok, akkor mi a gond?

Nem.

Ezt abból szűrtem le, hogy az emberi agy 1400 cm3, a világ pedig több ezer mrd köbfényév térfogatú. Hogy csak az agyaknál maradjunk, a te agyad 1 db agy, az emberiségnek meg van még ebből 7 mrd. Teljesen biztos, hogy amit a te kis agyadból ki tudsz csiholni, az a jelentéktelen töredéke csupán annak, amire a valóság, vagyis a koponyádon túli világ képes. Maga a tények világa is sokkal érdekesebb, mint amit ki tudsz találni (olvass bele pár könyvbe), és a többi ember fejében is sok érdekesség van.

Lehet, hogy nem hiszed el, és ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy még nem került a kezedbe érdekes könyv. Ez előfordulhat, mert érdekes könyveket megtalálni úgyszólván egy külön szakma.

A másik az, hogy még nem találkoztál intelligens emberrel. Pl. lehet, hogy átlagon felüli az intelligenciád, de körülötted csak középszerű emberek vannak, ezért még sosem találkoztál olyannal, aki stimulálni tudja a gondolkodásodat. Az ilyen embereknek nagy sokk (és pozitív sokk!) szokott lenni az egyetem, amikor ha nem más, akkor a professzorok személyében életükben először találkoznak náluk okosabb emberekkel.

01:41

"persze így 2-es 3-as lesz csak a felelet, egyébként meg a félévi és év végi 2-es, 3-asaim általában az 5-ösök, 4-esek, és 1-esek kiegyenlítődéséből jönnek össze."

Az eredmény számít. Ha jók a képességeid, és elvesztegeted őket, az semmivel sem "nemesebb" vagy "nagyszerűbb" dolog, mint amikor valaki a kevesebb képességét alaposan kihasználja. Sőt, elvesztegetni a jó képességeket csúnya dolog.

Van egy olyan mechanizmus is, hogy valaki jó képességű, de direkt elront mindent és a lehetőségei alatt teljesít. Ez akkor lép fel, amikor az illető félti az önbecsülését egy valódi megmérettetéstől. Ilyenkor titokban azt hiszi: "Valójában én vagyok a legokosabb ember a világon, és amikor elrontok valamit, azt szándékosan vagy lustaságból rontom el!". Kifelé az ilyen ember esetleg azt bizonygatja, hogy buta, miközben bent egyszerre nagyon rossz az önbizalma és egyben önimádat is jelen van.

"Szóval még az is félő, hogy egyáltalán be jutok e egy főiskolára/egyetemre, pedig tudom, hogy mire mennék szívesen, több lehetőség van (pszichológia, szociológia, kommunikáció) A sors iróniája, hogy ezeknek a legmagasabb a felvételi pontszámuk.."

Ha olyan "jellemvonásokkal" bírsz, amik kudarcokat okoznak neked, akkor valód problémád van, amit meg kell oldani. Ha önerőből nem tudod, akkor a megfelelő helyen segítséget kell kérni a hozzáértőbbektől. Erre van pl. a pszichológus.

"Pár embernek szoktam tanácsokat adni különböző szituációkra, vagy véleményezni a tevékenységüket és nagyon jól megy."

Ez szép dolog, de ha pl. egy munkahelyen vagy mint szociológus vagy kommunikációs szakember, akkor nem gyors magánéleti tanácsokat kell adnod, hanem tanulmányokat kell letenned az asztalra, a tanulmányok pedig elméleti hátteret, hipotéziseket, módszertani döntéseket, empirikus anyag kiértékelését, az eredmények kritikáját, végül pedig konklúziót és policy-javaslatokat tartalmaznak. Ez egy strukturált izé, amit több hónapig tartó csapatmunka létrehozni. Gondolom nyilvánvaló számodra, hogy egy bármilyen szikrázó intelligencia csupán egy azok közül a képességek közül, amikre szükség van egy ilyen tanulmány létrehozásához.

"Igazából ez az egész szánalmas, nem vagyok képes tartani magam semmihez"

Meg kell tanulnod az önfegyelmet, kitartást stb. Nincs erre könnyű és gyors megoldás.

19:03

"De hogyan? Nagyon sokszor próbáltam már, mindig kudarcba fulladt."

Hát úgy, hogy megint próbálni kell, de most ne fulladjon kudarcba. Leülsz tanulni és tanulsz, pont. Leülsz építeni valamit, alkotni valamit, pont. Bármikor dönthetsz úgy, hogy mostantól nagy teljesítményt leadó, sikeres ember leszel. Ez nem valami nyálas amerikai duma, hanem tény. Azt nem tudom, van-e tréning, ami segít abban, hogy az ember minél többször a helyes döntést hozza meg. Van egy olyan érzésem, hogy minél többször sikerül, annál gyakrabban fog sikerülni később, és az ember lassan belejön.

"Belegondoltam és tényleg féltem az önbecsülésem bármilyen megmérettetéstől, valószínűleg ezért töltöm az összes szabadidőm a szobámban."

Lehet. Az önbecsülés sokaknál rossz, és javítható. Semmi sem javítja jobban, mint egy kis siker. A siker az is lehet, hogy pl. sikerült álmodozás helyett egy délutánt végigtanulni, vagy sikerült bármiféle célt elérni hobby vagy munka terén. A jól végzett munka öröme számít, bármilyen primitíven hangzik.

"Egyszer el akartam menni pszichológushoz, de ahelyett, hogy a problémáimat mondtam volna el, inkább azon gondolkodtam, hogy megfigyelem hogyan dolgozik"

Gondolom, piszkosul rangon alulinak érezted volna, hogy egy idegen, egy holmi szakember, úgy reparálgassa a pszichédet, mint valami bádogos vagy villanyszerelő. Ezért felsőbbrendű szerepbe akartad rakni magad. Te vagy a tudós, aki figyeli őt, a hangyát. Nem fordítva.

Itt megint az van, hogy úgy véded az énedet, hogy felsőbbrendű szerepekbe helyezkedsz. Egyszerre van jelen itt egy megszeppent sértettség is, meg egy felsőbbrendűségtudat. Szerintem nehezedre esik elfogadni, hogy egyszerűen "egy ember" vagy, mint a többi. Amit nem csodálok, mert nehéz elfogadni, az ember 18-20 éves kora körül ezzel a problémával sokat birkózik.

"Mondjuk jelentheti azt, hogy Darwin szerint meg kellene halnom."

Darwin elmélete nem normatív volt.

"Most csináltam 1 tanmenet szerűséget, hogy naponta mikor, mennyi időt töltök tanulással, ilyenkor kikapcsolok mindent. Majd meglátjuk, bejön e."

Ez jó ötlet. Egy dolog fontos: egy ilyen órarendben VAGY idő, VAGY feladat legyen. Tehát vagy az, hogy 16-tól 17-ig matekozok (ez a rosszabb variáció), vagy az, hogy holnap megoldom ezt a 15 példát (ez a jobb módszer). Amit mindenképpen kerülj el, az a "holnap 5 és 6 között megoldom ezeket a példákat" típusú tervezés.

"Nemrég mentem csak vissza az iskolába, jó ideig itthon voltam, de egyszerűen nem találom a helyem bent sem."

Mint tudjuk, nincs helyén az önértékelésed, valószínűleg nem bízol magadban, lekicsinyled magad, és ezt megpróbálod kompenzálni bizonyos területeken mutatott fölénnyel.

"Ismét úgy érzem, hogy kifáradtam és ágyban a helyem."

Sport, megfelelő alvás, stb. Ha ezek nem segítenek, orvosi kivizsgálás kell. Az ember akkor is fáradt, ha megoldatlan problémákat tol maga előtt.

"gyakorlatilag az is kizárt, hogy kapcsolatot létesítsek lányokkal. Valahogy elszáll minden önbizalmam"

Akkor ne szálljon el, nagyon egyszerű. Egy ismeretlen lánynál új lappal indulsz. Ha ismerkedést kezdeményezel, akkor egyből bátrabbnak (következésképpen férfiasabbnak) tűnsz az átlagnál, és ez már javítja az esélyeket. Próbálkozni kell, aztán egyszer összejön. Nem bonyolult ez, különben kihaltunk volna rég.

"Persze ez így van, ha tudnád hányszor döntöttem már így. :D"

Így döntesz, egy ideig csinálod, aztán elbuksz. Megint elhatározod, megint elbuksz. Ha újra és újra nekikezdesz, akkor a bukásig egyre hosszabb idők telnek el, végül nem buksz el.

"Kezdetnek nem volt rossz, bár az időm nagy részét így is elpocsékoltam"

Ha legalább egy részét nem pocsékoltad el, az már előrelépés a nullához képest.

"elkezdtem filozofálni írásban és 1 hosszú eszmefuttatást írtam arról, hogy mely életvitelt tartom egyedül jónak"

Ez azért jó, mert az írás megmarad. Így amit most leírtál, azon többet nem kell agyalnod, mert le van írva. Beteszed egy dossziéba. Esetleg ha majd sok hasonlót írsz, akkor büszke lehetsz rá, hogy telefilozofáltál 100 oldalt. Mondjuk vigyázz, mert a grafománia is káros szenvedély.