Hogy kerüljek ki ebből a helyzetből? Ti is voltatok hasonlóban? 20 éves lány
már 2 hete nincs kedvem emberek közé menni, egész nap csak filmeket nézek és kajálok, az ágyból is alig mozdulok ki...
korábban a pszichológusom depresszió-gyanúval elküldött pszichiáterhez, de ő azt mondta, még nem vészes...
de most annyira nincs erőm jópofáskodni, a kocsmázást és a pasizást is unom, be kéne mennem az óráimra a suliba, de inkább beteget jelentek, néha csak úgy sírok vagy türelmetlen és bunkó vagyok...
csak arra lennék kíváncsi, hogy ez sima tavaszi fáradtság, és mással is előfordul, vagy ideje meglátogatnom a pszichológust?...
a háttérsztori hosszú, volt sok pasim, egyszerre 8, de mind tudta, hogy vannak rajta kívül is.
aztán egyel megszerettük egymást, jártunk. még soha senkire nem számíthattam úgy, mint rá, minden téren segített. de a depressziója miatt néha eltűnt. októberben megoperáltak, utána minden megváltozott. 2 hónapig nem mehettem sehova, aztán még találkozgattunk, együtt karácsonyoztunk, aztán eltűnt, senki nem tud róla semmit.
azóta visszamentem a többi pasihoz mert nagyon szeretethiányom van, tudom, ez nem az igazi de nagyon belefáradtam a várakozásba...(ő azt mondja, csak sok a dolga... 4 hónapja?...)
előtte volt egy vőlegényem, 1 évig laktunk együtt, aztán egyre többet ivott és vert. (így lett a 8 pasi, mert amikor nem volt pénzem tovább albérletre - ahol a főbérlőm megpróbált megerőszakolni és ráélvezett a ruháimra, amikor nem voltam otthon-, hozzájuk mindig mehettem.) haza sem mehettem, mert ott meg az anyám vert, aki bevallottan gyerekkorom óta utál, mert nem olyan vagyok, mint ő...de anyámnak pszichiátrián lenne a helye, ezt pszichológus mondta...annyira utálom, hogy sokszor azt álmodom, hogy leszúrom. (ez normális?) előtte meg 2 évig pánikbeteg voltam, de abból magamtól kigyógyultam.
lehet, hogy csak besokalltam kicsit?
mindenki úgy kezel, mintha egy élettelen tárgy lennék...
már nincs erőm egyik szerepemet sem eljátszani. se a diákot a tanárom előtt, se a "k*rvát" a pasik előtt, se a "jófej laza csajt" a haverok előtt. úgy érzem, nincs minek örülni, pedig, tudom, hogy lehetnék rosszabb helyzetben is...senki nem szeret önmagamért. nincs erőm irányítani az életem. félek, olyan célt tűztem ki magam elé, amit sosem érhetek el. szeretnék nagy, összetartó, képmutatástól mentes családot, és szeretnék a választott pályámon is sikeres lenni.
de félek, én magam nem illek a jövőképembe, mi van, ha senki nem akarja, hogy egy ilyen ember legyen élete párja, senki nem hiszi el rólam, hogy jó családanya és kibírható feleség lennék? eddig biztos voltam benne, hogy nekem ez nem jelent majd gondot, a jég hátán is megélek, de most félek...ahányszor komoly kapcsolatba kerülök, mintha átprogramoznának, tudat alatt elkezdek úgy viselkedni, mint az anyám!!!! ezt hogy kerülhetem el??? hogy adhatom önmagam? annyira félek, de nem is tudom, mitől...
ja, és nagyon kérlek titeket, akinek nehéz a felfogása, és ezek után is k*rvának titulál, az írjon mellé nevet és elérhetőséget is, hogy az a 8 "kan" elmagyarázhassa, hogy miért nem szép dolog ilyet mondani egy lányra...
nem fenyegetőzni akarok, csak normális válaszokat szeretnék.
teljesen tisztában vagyok vele, hogy a sztorim nem átlagos, ha ti ennyire kiakadtok, szerintetek nekem milyen átélni?
válasza:Ó én leírom a nevemet szívesen..nem félek a 8 kanodtól...
Biztos el tudok velük dumálni ,és lehet,hogy sokkal többet tudnék a történetemről..
De ettől a te problémád semmivel sem lesz jobb.csak újabb nyafogás lesz a vége...
Miért nem állsz a sarkadra? Miért ne dobod az összes pasast,és kezdesz új életet?? Hiszen magad is rájöttél ez így nem élet..Akkor miért nem teszel ellene?? Mert sírni könnyebb??
Lehet avval kezdeni,hogy kidobsz mindent amire nincs szükséged.Kezdve a pasasokkal,a rossz szokásokkal(PL: a fenyegetőzést,nyavalygást is ki lehet dobni,és a nagy sajnálatot is) Keresni kell egy hobbit.Menj el futni.vagy fogadj örökbe egy kutyát,és járj vele kutyás helyekre..(fel fog tűnni,hogy sok érdekes ember van akik nem csak szexre jók) Vagy olvass,vagy utazz..Menj el egy fodrászhoz,változtass a külsődön..(ez már egy lépés a kiegyensúlyozottság felé)
Attól nem lesz jobb hogy a gyakorin kisírod magad,és fel vagy háborodva ha valaki nem kezd sajnálni ezerrel...
miért is? hiszen saját magadnak köszönheted a siralmas életedet.
De itt a nevem,címem ha érdekel
Müller Tímea vagyok.
a címem: Bp: Zsókavár utca 15.
nem értem, miért ragad le valaki a 8 pasinál?...
van hobbim, tűzzsonglőr vagyok.
a hajamat elkezdtem rasztázni (nem rasztáztatni)
van 3 kutyám és 2 macskám.
nem a 8 pasival van bajom, őket bírom, a barátaim.
nem is várom el, hogy a jelenleginél fontosabb legyek nekik...
egyszerűen alulmotivált vagyok, már egy jó buliért sem mozdulok ki, az óráimat is lemondom, se szerelem, se siker, csak hangulatingadozások.
még a havim is össze-vissza jön...:P
válasza:Teljesen tisztában vagyok anyukád rád gyakorolt hatására, hogy tehetetlennek érzed magad, és ambivalens érzéseid vannak vele kapcsolatban, gyakran érzed úgy, mintha nem is ő cselekedne, és nem tud róla, észre sem veszi milyen érzéseket ébreszt benned. Keresed az önazonosságod, ami szinte láthatatlanná halványult, feloldódott az általad eljátszott szerepekben. Tudod, hogy amikor meg akartál felelni valakinek vagy valaminek, feladtad igaz önmagad, és küszködsz, hogy visszatalálj magadhoz, mert régen, tudatosan döntötted el fontosabb elfogadtatnod magad, mint vállalnod aki vagy. Elhatároztad, hogy megváltoztatod az életed, tanulsz szüleid hibájából, és ennek irányítása nem is kicsúszott a kezedből, hanem arra döbbentél most rá, mintha soha benne sem lett volna. Számomra jól látszik, hogy a célod a családot illetően annak az önámító, és kifelé ideálképet mutató, de bensőségében elkorcsosult családnak a szöges ellentéte, amiben magad is felnőttél, teljesen eleged van az őszintétlenségből, ami az egész életedre rányomja bélyegét, a karmai közt tart, és erős akarattal sem tudsz szabadulni tőle. Sokszor aljasnak érzed magad, mint egy kifényezett alma, ami belül rohad. Észreveszed cselekedeteidben az anyádat, és az anyád cselekedeteiben magadat. A szüleid erősebben vágytak arra, hogy a teljesíthetetlen elvárásaiknak megfelelj, mint amennyire szerettek, melytől egy elérhetetlen ideálkép, egy illúzió alakult ki benned magadról – erre konyhanyelven azt szokták mondani, hogy túl magasra teszed a mércét -, ami azt ígéri ha eléred, szeretheted magad, és jogod lesz az életre, ez pedig tökéletesen elveszi tőled a sikereid élményét, és rombolja azt az embert, aki valójában vagy. Végül még csak az sem vagy, akit szüleid akartak (és még hol a legfontosabb, hogy Te magad mit akartál?!): olyan lettél, mint a szüleid, bármit is mondtak, milyennek kell lenned. Kezdesz tisztában lenni azzal, mennyire távol vagy a helyes úttól, meg hogy honnan jöttél, miben nőttél fel, és ez kísért mikor az utcára mész, kevesebbnek érzed magad, mint a többi ember, és szégyelled magad, mert nem tudsz rajta változtatni.
Mivel ezúton csak morzsákat dobhatok Neked - amitől nem fog benned összeállni a kép -, szeretnék felajánlani egy beszélgetést! Ez egy terápiás beszélgetés, amiért pénzt nem fogadok el, csak a kávét, vagy üdítőt fizeted, amit közben elfogyasztunk! Sok választ írtam ebben a rovatban, elég sok ember keresett meg ezek alapján, akikkel kérésükre találkoztam, és fel tudtam tölteni őket, az Ő tapasztalataikra tekintettel ajánlom magam. Voltak, akik válaszaim alapján lelki problémáikkal fordultak hozzám, de megkerestek pszichológusok is, akik között volt, aki két órás eszmecsere után úgy érezte, mintha 15 éve ismerne – aki mellesleg egy példaképem személyes tanítványa - , de olyan is, aki jegyzetelte, amit mondok, és azóta is jó kapcsolatban vagyunk, és a mai napig kikéri a véleményem bizonyos esetekben. A helyzeted azért értem, mert magam is számtalan nehézségen mentem keresztül, amivel elég sokat foglalkoztam, így ismerem a nézőpontjaid, kétségeid, és hogy felismertél egy problémát, amihez úgy érzed nincs eszköz a kezedben, hogy változtass rajta! Magamról annyit, hogy Zolinak hívnak, 23 éves vagyok, semmilyen végzettséggel nem rendelkezem a pszichológia irányában, és Budapesten tudsz velem találkozni. Van egy íratlan etikai kódexem, melyben rögzítettem, hogy nem élek vissza az általam keltett érzésekkel, így nem kezdeményezek, és nem vagyok partner szexuális kapcsolat kialakulásában, mivel ez befolyással van a beszélgetés feldolgozására, így teljes bizalommal fordulhatsz hozzám! Amennyiben szeretnél élni a lehetőséggel, küldj egy privát üzenetet, és küldök elérhetőséget neked!
Szép napot!
Üdv
válasza:utolsó... őőő
fordulj hozzá bizalommal, bazz
én tuti megkeresném a helyedben ezt a Zolit :)
amúgy az alapján amiket írtál, nem is látok más megoldást, mint azt, hogy valakivel (akit nem ismersz) beszélgess egy nagyot, és kívülállóként egészen mást fog mondani, mint egy pszichológus, vagy egy közeli ismerősöd...
Sok sikert a "gyógyuláshoz"!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!