Életközép krízis? Magányos vagyok. Hiába tanultam, nem értem el semmit vele. Egyedül nyomorgok éhbérért. Leéltem életem felét, és nem jutottam semmire. Nincs értelme élnem.

Az emberélet útjának felén

Egy sötét erdőben eszméltem önmagamra,

Mivel az igaz utat nem lelém.

(Dante / Weöres)

Nem biztos, hogy valakivé/valamivé válni kell..

Ha lelkeknek segítettél/segítesz - miért gondolod, hiába?

Minél mélyebbre jutni a megismerésben - és azt valahogy kifejezni - ez fontos.

Ha a kifejezés öröme "lemarad" valami miatt -akkor az okozhat ilyen fájdalmas érzést. Jung szerint az ilyen kallódó, nem felszínre jutó tudás - mivel kreatív erők vannak benne - romboló lehet benn.

Ki tudod valahogy fejezni, amit érzel, tudsz?

(írhatsz, ha akarsz - üdv: anonimanna)

Ahogy elnézem még menthető vagy, nem iszol ami jó pont h ne csússz le saját magad alá.

Keress vmi jött mentet magad mellé majd kihúz a gondból, a munka nem tudom h jött ide, mikor más is tanult mégis minimálbéren van

Mondom valakit szedj fel, b*sztok párszor azt majdcsak megjön az életkedved

A gyilkosság meg annyiból rossz, hogy soha nem fogod megtudni utána hogy kinek kellettél volna.

Szerintem te depressziós vagy. Lehet olyan életszakasz amikor összegyűlnek a felhők a fejünk felett. Úgy el vagy keseredve, hogy ennél már csak jobb lehet. Ne cselekedj meggondolatlanul, még sokmindent tartogathat az élet számodra. Ne feledd nem vagy egyedül, sokan vagyunk így és elszántan küzdünk, hogy meglássuk a napot, mert az biztos ott van, csak képzelőerő kérdése és megláthatod.

Most van itt az ideje, hogy szakembertől kérj segítséget.

Jobbulást neked.

Amikor mélypontra kerülök akkor mindig igyekszek csak a pozitiv dolgokra koncentrálni és nem a múlton rágódni. Nekem is volt sok barátom, ismerősöm, akikből mára egy sincs meg. Lett helyettük más.

Ha találsz egy célt, mindegy mi is az, akkor amellé fogsz találni társaságot is. Egyelőre el kéne jutnod oda, hogy találj egy célt amiért érdemes tenni. Éhbérért egyedül dolgozni nem túl felemelő dolog. De ha napi fél órát rászánsz arra, hogy az életed megváltoztasd, sikerülhet.

Szia,

Lehet, h későn válaszolok, de most láttam meg.

Én is ugyanígy érzem! 24 évesen nincs munkám, a családom nem törődik velem, amiket elképzeltem fiatalabb koromban egy se vált valóra... nekem is vannak/voltak öngyilkos gondolataim, csak a barátnőm tartja bennem a lelket.

Én pszichiáterhez fordultam, akinek elmondhattam minden problémám. Meghallgatott, őszintén mesélhettem neki a gondjaimról, érzéseimről. Én is depressziós vagyok, de az, hogy járok hozzá sokat segít. Sok tanácsot tud adni és már érzek némi változást. Neked is ajánlom(ingyenesre járok). Már, ha még nem jársz valamilyen terápiára és súlyosnak érzed a bajod.

Üdv: egy sorstárs

csak van valami hobbid?

én 25 vagyok, emberekkel 0 kapcsolatom van, melóhelyen röhögünk egész nap , de azonkívül semmi, bár nem is baj mert mindegyik iszik, cigizik, drogozik

röhögni lehet velük, de amikor segítség kell akkor le vagyok szarva...