Hogyan jöjjek ki a depiből?

A gyász egy komoly lelki "munka". Megvannak a maga fázisai. Az első lépés, hogy tudatosítod magadban, hogy igen, vége. A kapcsolat menthetetlen. Ha ezt tudomásul veszed, akkor léphetsz a következő lépcsőfokra, ami a legnehezebb.

El kell siratnod, vagyis fenékig kell ürítened a szomorúság méregpoharát. Ez a legnehezebb szakasz. Ilyenkor kellenek az igaz barátok, akiknek a vállán kisírhatod, kipanaszkodhatod magad. Ha ilyen nincs, akkor írd le az érzéseidet, írd ki magadból a bánatot. Engedj teret a fájdalmadnak, és sírj egy jó nagyot. Meglátod, egy kiadós bömbizés után az ember lánya megkönnyebbül.

A harmadik szakasz az, amikor már együtt tudsz élni a veszteséggel, és képes vagy előre nézni, nem csak a múltba. Ha már terveket kovácsolsz a jövőre nézve, ha már függetlenedni tudsz ettől a reménytelen kapcsolattól, akkor lezárult a gyászmunka.

Szóhasználatod alapján fiatal lánynak gondollak. Előtted áll az élet. Fel a fejjel!!!!!

Ne szaladj olyan szekér után, amelyik nem vesz fel!

Egyszerű kijelentés, de nagyon igaz.

Idővel majd megtalálod azt, aki észreveszi az értékeidet.

Menj ki a napsütésbe és próbáld meg észrevenni a világ szép dolgait. Szép lassan kimegy a fejedből a srác.