Egyre lejjebb csúszok, hogy jöjjek ki belöle?
Nincs életcélom, teljesen "üres" vagyok belül. Kifelé semmit nem mutatok abból, hogy lenne bármilyen problémám, jó kedvű, humoros srácnak tartanak az ismerőseim. Nem tudok elszakadni a múlttól. Egyre több családi probléma is van, mind konfliktus szinten mind pedig anyagi szinten. Én Pesten tanulok, a családom vidéken él, viszont a konfliktusok miatt egyre kevésbé van kedvem hazamenni, mert itt Pesten is lemerülök, otthon pedig még inkább lejjebb süllyedek a konfliktusok miatt, viszont megszakad a szívem ha rágondolok, hogy így egyre jobban eltávolodunk egymástól. Folyamatosan rossz kedvem van és úgy érzem egyre tarthatatlanabb ez az állapot, ma például elszáguldott mellettem egy gyermekmentő, és majdnem elsírtam magam, hogy egy gyerek valószínűleg sürgős ellátásra szorul. Fogalmam nincs miért érintett így meg. Bocsi így visszaolvasva teljesen összefüggéstelen az egész, csak túl sok dolog kavarog bennem és muszáj volt kiírnom magamból. Lehet az jött le egyébként, hogy a családi probléma miatt van az egész, de nem amiatt van, az csak egy példa. Ami a lényeg, hogy semmi jövőképem nincs és úgy érzem napról napra boldogtalanabb leszek. Egyébként 9v10 éves koromban kezeltek már depresszióval v idegösszeomlással, nem mondták pontosan, hogy mi volt, azóta pedig nem kérdeztem. Köszönöm, hogy végigolvastad!
20F
válasza:Nekem is volt hasonló dolog.
Szerencsére nem családi, hanem munkahelyi problémák.
Én vagyok ugye az új, és mindenki engyem sz*pat, b*sztat, meg ilyenek.
Erre rátesz 1 lapáttal, hogy még igazi barátnőm sem volt.
Ezzel is cseszegetnek, hogy b*zi vagyok, meg kövér....
Az utóbbi hetekben én is xarul voltam (depis), de beletemetkeztem a munkába, és aránylag javult a helyzet.
Szerintem te is feletkezz bele a dolgaidba (suli, meló, stb), és ne merengj az élet xar dolgain.
18/f
válasza:A faszt!
Első hozzászóló ne a munkába temetkezz hanem menj sportolni meg csajozni,ha esetleg betegség következménye a túlsúlyod akkor sincs semmi veszve,hány ember túlsúlyos mégis van nője.Azt meg h szopatnak ne vedd fel, ezen túl kell esni,nálam egy év volt kb amíg rajtam voltak, de aztán jöttek újak, lehet hamarabb leálltak volna ha azt látják h rosszul esik, de nem mert tudtam h ez ezzel jár változtatni nem tudok rajta....
A kérdezőnek pedig szintén nem kellene beleszarnia, meg kell kérdezni h miért kezeltek annak idején, mert ezek szerint Te alapból hajlamos vagy a depire, másrészt hidd el h a családi dolog is benne van a dologban:S
Menj el orvoshoz aztán add elő neki,remélem tud segíteni:)
válasza:Kérdező.
Olvasva leveled, igen intelligens srác lehetsz, jól fogalmazol.
Amit írtál, hogy régebben kezeltek már depresszióval, vagy idegösszeomlással, azt felejtsd el.
Ne is gondolj rá.
Én amikor leszereltem egy évig nem találtam a helyem kint, és minden vasárnap ösztönösen készülődtem volna, ha más nem akkor hajtogattam a ruháimat, mert mindig olyan érzésem volt, hogy de jó lenne visszamenni.
Aztán nekem ez szép lassan elmúlt.
Rengeteget gondolok én is visszafelé, de aztán mindig rájövök, hogy az az életem olyan része volt, ami szép volt, jó volt, köszönöm ennyi.
ELMULT!
Nincs többi nem is hozom vissza.
HA tehetném talán.
Veled kapcasolatban meg tudlak érteni.
A fiatalkora iszonyú teher nehezedik, sokkal több gonddal kell szembesüljetek, mint mikor Én voltam 20 éves.
Próbálj kimozdulni a 4 fal közül.
Ha más nem, napont tégy egy sétát a ház, háztömb, vagy ahol laksz körül.
Ha rád jön, sétálj el egy parkba, ülj le egy padra, szerezz ismerősöket, szívd magadba a világot.
Fiatal vagy, nem szabad, hogy ennyire magad alatt légy.
Az élet szép, s ha gondokkal is küszködsz, azt tartod a központba, ne várd, hogy egyhamar helyre jössz.
válasza:Utolsó vagyok.
Annyit még hadd mondjak, hogy ilyen esetben szokott még segyteni, és ezt ajánlják is, hogy szerezz be egy kisállatot.
Ha megengedheted magadnak, egy kis kutyust, vagy cicát, de egy kis hörcsög is nagyon sokat tud dobni az ember kedvén.
válasza:Nagyon fontos, hogy legyen melletted valai, akiben megbízol.
Nem lehet, hogy magányos vagy?
Jót tenne Neked, ha kibeszélhetnéd mgadból a gondjaidat, valaki, akinek panaszkodhatsz.
Akivel őszinte lehetsz.
Olyan dolgokat, titkokat, melyek mélyen nyomják lelkedet.
Hidd el, sokat segít.
Ha nincs a közeledben ilyen ember, akkor egy pszihológusnak, őt tartják a titiktartási kötölezettségei.
Volt egy barátom, aki meleg volt és ez egy példa, nem rád gondolok, kérlek neérts félre, csak példának hozom elő.
Szóval a barátom elment egy pszihokógushoz, Vele megosztotta azt, amit senki mással nem tudott.
Beszéltem Vele s azt mondta, hogy hatalmas kő esett le a szívéről, hogy saját magán kívül már más is tudja róla, hogy meleg.
Megkönnyebbült.
Először is köszönöm a válaszokat!
Nekem az a problémám az ilyen "keress egy megbizhato embert akivel megbeszélheted" dologgal, hogy én annak az embernek aki sokat jelent nekem, semmi pénzért nem mondanám el a problémáimat, nem akarok terhet róni rá. Így van ez családtagokkal, barátokkal. Másrészről meg ha el is mondom 1-2 dolgot (ami pedig nem olyan nagy jelentőségű), akkor a beszélgetés után rosszul, "sebezhetőnek" érzem magam. Pszichológusra pedig sajnos nincsen pénzem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!