Valaki segít (sen)! Életképtelen lettem, egyre lejjebb csúszok, nem tudom mit csináljak? 15/L

Na, lányom, téged is a legjobb korban kaptak el a nehézségek.

Előszöris: csak semmi kétségbeesés! Tudod, minden elmúlik, szerencsére a rossz időszakok is, ez is el fog múlni, nyugi.

Nem tudom, miért költözött el a nővéred, de gondolom, már felnőtt, előbb-utóbb mindenképpen elköltözött volna. Most biztos hiányzik, de egyszer te is ezt fogod tenni, a saját lábadra fogsz állni.

Egy új suli mindig nehéz. Lehet, hogy most azért is nem tudsz barátkozni, mert annyi minden gondod van. Legyél türelmes, ne görcsösen próbálkozz a barátkozással, csak beszélgess a többiekkel, előbb-utóbb megismered őket, meg ők is téged és akkor már könnyebb lesz barátkozni is.

Azért jönnek haza későn a szüleid, mert dolgoznak? Ha igen, ez nem azt jelenti, hogy elhagytak, vagy nem szeretnek, hanem azt, hogy próbálják neked megadni azt, amire szükséged van. Ráadásul a tesód elköltözése nekik sem kellemes, biztos ők is hiányolják.

Biztos, hogy nem vagy lusta, csak most mindenfelé figyelsz egyszerre, ezért tanulsz rosszabbul. Szedd egy kicsit össze magad és beszélgess anyukáddal erről. Mondd el neki, hogy mi minden nyomja a lelkedet és kérd meg, hogy segítsen neked, mert te még túl fiatalnak érzed magad, hogy egyszerre ennyi mindennel megbirkózz. Szerintem, ha szépen, nyugodtan ezeket, amiket itt leírtál, elmondod neki, meg fogja érteni. Ő is volt 15 éves, tudja, hogy ez a kor mivel jár.

A szüleid szeretnek, és ha eddig számíthattál rájuk, most is számíthatsz, csak el kell mondanod, hogy mi bánt. Biztos nekik is sok minden kavarog a fejükben, de ha beszélsz velük, akkor oda fognak figyelni rád.

Ha pedig félsz a sötétben, akkor ne legyél sötétben, hagyd égve a lámpát éjszakára. Egy kislámpát, amitől azért még tudsz aludni.

Fel a fejjel, hidd el, minden meg fog oldódni :-)

Nagyon sajnálatos a történeted. Viszont itt a válaszadók között nem lesz olyan aki segíteni tudna abba, hogy rendbe jöjjenek nálatok a dolgok.Talán első körben el kéne mondanod Anyudnak azt amit ide leírtál nekünk. Gondolom Anyukádat is megviselik a problémák , ha képtelen észre venni, hogy valami nagyon nincs rendben a lányával.

Ezért kéne rá világosítanod a problémára.

Ha ez nem sikerül a másik lépés amit megtehetsz, hogy te veszed kézbe ezt az ügyet és a nevelési tanácsadóba segítséget kérsz. Akkor majd ők hivatalból szembesíteni fogják édesanyádat a problémák forrására. Egyebet sajnos nem tudsz tenni.

Első körben próbálj meg beszélni Anyukáddal.

4/4 válaszadó

Nem hiszem, hogy ez tipikus hiszti vagy lázadás lenne. A család széthullása egy olyan krízis állapotot tud előidézni, amiből még egy felnőttet is könnyen a padlóra küldhet. Nem hogy egy gyereket.

A szülőnek illene észre venni, hogy valami nagyon nincs rendben a gyerekével erre utalhat a tanulmányi átlag drasztikus leromlása. Azért is írtam előző válaszomba, hogy az anyuka is nagyon ellehet foglalva a saját problémájával ha ezt nem képes észre venni.

Azért ez még nem a család széthullása. Ez van, szüleid sokáig dolgoznak, mert valamiből ki kell fizetni a rezsit, hitelt, lakást, kaját, meg a te igényeidnek is meg kell felelni. :P Sajnos gürizni kell.

Tesód elköltözött, gondolom felnőtt, teljesen normális dolog. Ha nem miattad költözött el (gondolom), akkor semmi akadálya, hogy ti beszélgessetek, találkozzatok, még ha a szüleiddel pl. rossz a viszonya, akkor is. Hívd fel telefonon, skype-on, látogasd meg.

Hétvégén gondolom legalább egyik szülőd ráér néha, szervezz akkorra valami könnyed programot, mondd el nekik, h hiányoztak a héten.

Új iskolában vagy. A jegyeid romlása akár azért is lehet, mert egy gyengébb suliból jöttél. Gimiben nálunk is a fél osztály kettesekkel kezdett és háborogtak, h de hát ők eddig kitűnő tanulók voltak, az osztályfőnök erre csak annyit mondott, hogy itt más szabályok vannak, lehet, hogy a kedvenc tanítónéni a Csajágaröcsögei elemi iskolában ötösnek gondolta, itt több kell. Tanuljál szépen, ne máson gondolkodj, a jegyeket meg ki lehet javítani, csak akarni kell. Menj el futni előtte, szellőztesd ki a fejed, hátha segít.

Barátkozni meg minden hülye tud, csak ne úgy állj hozzá, h te más vagy, mert hidd el, h pont ugyanolyan vagy. :D A legjobb barátnőm gimiben úgy lett, h egyszer gondolt egyet, nagy félve odajött hozzám, mikor hiányzott a padtársam, h odaülhet-e. Mondom persze. :D Évekkel később mondta el, h be volt tojva, mint a fene. :D De hogy minek? Senki nem harap, de ha a hegy nem megy... tudod. Keress egy-két szimpatikusabb embert és menj oda. Még újak vagytok egymásnak, ezt is meg kell szokni. Amúgy meg a régi sulidból is biztos vannak barátaid, velük is találkozhatsz igazán néha, ahelyett, hogy otthon punnyadsz.

Ha van olyan tárgy, ami nem megy, kérd meg egy osztálytársadat, hogy segítsen, tanuljatok együtt. Két legyet egy csapásra, nem félsz otthon egyedül, és még össze is barátkozol valakivel. :D

(és de, ez a lehető legtipikusabb tini hiszti, a hónap minden napjára jutott valaki az osztályból, aki pont ugyanilyen problémáik miatt bőgte végig a szüneteket. :P)

Ha meg otthon van az ember nyakán mindig mindenki, akkor az a baj. Én a mai napig élvezem, ha enyém a ház, hallgathatok zenét, énekelhetek, zongorázhatok, süthetek, főzhetek, és senki se szól bele. :D De ha ennyire utálsz otthon ülni, keress valami hobbit. Járj el sportolni, kreatív szakkörre, vagy amit szeretsz csinálni.

A legfontosabb,hogy valahogy a szüleiddel kellene jó kapcsolatba kerülnöd.Szerintem ez a dolgok nyitja!Utána már sokkal több kedved és odafigyelésed lenne minden más dologra...Próbálj meg anyukáddal beszélgetni,akár hétvégén,vagy délután felhívni,ha tud munka közben telefonálni,vagy csak egy sms-t küldeni neki.Egy kedves üzenetet!!!!És mindenképp kezdj el sportolni,heti 2-3 alkalommal.Ott tudnál ismerkedni is,rendszerességet vinni az életedbe,és a stresszt,rossz hangulatot is oldanád vele!Aki pedig sportol,az könnyebben tanul is,könnyebben veszi az akadályokat.

Ha ezeket megpróbálod,szerintem jobbá alakul az életed!

Ne add fel,én nagyonis megértelek!