Nem merek telefonálni. Hogyan győzhetném le a félelmemet?

Gratulálok, hogy sikerült :)

A boltos jó ötlet ( de kezdhetsz a tudakozóval is). Ha azon túl vagy és már komolyabb dolgokra is képesnek érzed magad, hívj fel pár céget és kérdezz rá, van-e náluk munkalehetőség ( ha még majd tanulsz, akkor nyári munka után érdeklődj). Ez azért is jó, mert esetleg több emberrel kell beszélned ( először porta- utána munkaügy)valamint még hasznos is lehet :)

sok sikert a tréninghez.

Jajj Istenem... Ugyan így vagyok vele 24F...

Utálok telefonálni. Én már rájöttem, hogy azért mert nem lehet gesztikulálni, nem lehet a másik reakcióit látni. Egyszerűen ha valami nem úgy sikerül, élőben játékosan lehet venni, de telefonon csak 2 hang létezik és kész...

Telefonon ha valamit kérdeznek egyszerűen olyan vizsgadrukk érzésem van, és nem tudok racionálisan, logikusan végiggondolni szinte semmit...

Ha bárkit fel kell hívni, leszámítva a szülőket, akkor azon morfondírozok, egy csomót, hogy mit is kéne mondani, és mi mindent válaszolhat, hogy felkészüljek minden eshetőségre. Persze mindig csak improvizálás lesz, aztán simán rávághatom mondjuk egy időpontra hogy ráérek, és amint leteszem a telefont rájövök, hogy durván fontos programom van akkor, de telefonálás közben még a legfontosabb eseményeket is el tudom felejteni, amikor kérdezősködnek...

Visszahívni se szeretek senkit. Egy ismeretlen számod simán felveszek, szóval ha nem nekem kell kezdeményezni, akkor nincs gond, hiszen ő akar tőlem valamit én nem én tőle... De akkor is ott van, hogy elfelejtek fontos eseményeket és simán rászervezhetek a korábbi programomra véletlen.

Sokszor nem tudok felvenni egy hívást, és az esetek többségében soha nem hívom vissza azt akit az én hibámból nem tudtam felvenni.

A telefonom csak kézi számítógépnek van. Ha nem lehetne telefonálni rajta, akkor is csak néha zavarna. Írásban viszont jól ki szoktam tudni fejteni magamat, akkor mindent nyugodtan végig lehet gondolni, és ugyan annak a mondatnak akár 5x-is újra neki lehet indulni.

Igaz mostanában már többször tudtam kevesebb stresszeléssel felhívni valakit, de mindig vagy 3-szor nekiindulok, hogy lenyomjam a hívás gombot.

Az viszont nagyon igaz, hogy a váratlanul ér egy telefon akkor az jobb, mintha már mióta tervezném...

Amúgy valamennyire fejlődik az ember ahogy növekszik.

Kis gyerekkoromban, amikor valami vendég jött a házhoz, mindig elbújtam , sokszor az asztal alá, és mozdulatlanul hallgattam hogy ki az.

Aztán ezzel már nem volt gond, igaz, hogy ha idegen jön hozzánk, pl anyunak munka miatt, akkor nem jövök elő a szobából csak azért, hogy nahh köszöntsem, mert én annyira szociális vagyok. Sokszor csak akkor hogy ha hívnak, mert kell valami és akkor mutatkozok be.

De régebben telefont felvenni sem akartam. Aztán az most már nem gond.

Szóval valamennyire az idővel fejlődik az ember.