Nem merek telefonálni. Hogyan győzhetném le a félelmemet?
Régebben felvenni is utáltam a telefont, de azzal már nincs gond, viszont attól még mindig félek, ha fel kell hívni embereket. Mindig attól tartok, hogy majd össze-vissza hadoválok mindent, és nem tudom kifejezni magam, ami persze végül így is lesz. Nem merek orvoshoz időpontot kérni, nem merek felhívni egy üzletet, hogy megkérdezzem a nyitva tartási időt, vagy épp egy adott aru után érdeklődjek, hivatalos ügyetektől meg szabályosan rettegek. De mindez csak akkor van, ha telefonban kell beszélnem! Személyesen semmi gond nincs, ott nem makogok, ki tudom fejezni magam. De telefonálás közben minden összeomlik. Egy-egy hívás előtt órákig azon gondolkozok, hogy mit és hogyan mondjak...
Van valami ötletetek, hogy mit tudok csinálni?
válasza:Hívj fel és megmondom :)
A viccet félretéve én pont az ellenkező vagyok. Sokkal jobban szeretek telefonálni, mint bemenni például egy hivatalba és személyesen beszélni valakivel. Nem tudom, hogy miért, de feláll a hátamon a szőr attól, hogy ha valakinek bele kell néznem a szemébe. Tudom, hogy butaság, de engem nagyon zavar. A barátaim és az ismerőseim már tudják ezt, ezért nem tartanak attól ,hogy azért nem nézek a szemükbe, mert nem vagyok őszinte. De például anno az állásinterjúkon elég nehéz volt számomra az, hogy az interjúztató szemébe nézzek. Most, hogy már az asztal túloldalán ülök, így is elég nehéz, mert nem akarok tiszteletlen lenni a pályázóval szemben, nem szeretném, hogy azt gondolja, hogy nem is érdeklem és emiatt bepánikoljon és ne sikerüljön "eladnia" magát. Én ezért szeretem jobban a telefonálást.
válasza:Hú, lehet, hogy tényleg van benne valami. :)
Számomra olyan abszurd például, hogy én az ágyon fekve csukottt szemmel, fél szememmel a cetlit olvasva mondom a bánatom a telefonba, a vonal túlsó végén meg mondjuk épp borotválkozik valaki vagy Wc-n ül vagy mit tudom én. :D
Jesszus, én még mindig ezen lovagolok. Elképzelem, hogy mit mondok és elkezd kalapálni a szivem.
Lehet, hogy innom kéne egy kupicával, igaz soha nem szoktam alkaholt inni.
válasza:Az a vicc, hogy már rég túl lennél az egészen. Pár perc alatt letudható a telefon, te meg órák óta paráztatod magad miatta.
Add meg a számot és majd felhívom helyetted :)
Én egyébként szeretek telefonálni. Ha idegen embert is hívok, olyan jó elképzelni, hogy milyen lehet. Ráadásul vannak, akiknek nagyon kedves "telefon hangjuk" van. Olyanokkal jó beszélgetni nagyon.
Jó, igen, igen, igazad van, de azt mondták, hogy 17.00 után hívjam...szóval addig "muszáj" paráztatnom magam...
Áááá, de irigyellek téged! Bárcsak egyszer én is odáig "fajulnék", hogy jobban szeressek telefonálni, mint élőbeszédet folytatni. :)
A legjobb meg az, hogy tanulni sem tudok, mert ezen idegeskedek. :D
válasza:Én még élőben is szeretek beszélgetni :)
Írd össze, hogy mit akarsz kérdezni és olvasd fel majd.
válasza:szia!
Képzeld el, én még dadogok is! Mindig utáltam telefonálni, mert stresszhelyzet volt nekem. De azt mondom, gyakorolni kell! Mindig eldöntöttem magamban, hogy na most ez sikerült, most ez nem sikerült, ennyi. Gyakorold, és belejössz. De én pl. soha nem fogok szeretni telefonálni, csak akkor, ha rokont vagy a barátomat hívom.
Köszönöm a ti válaszaitokat is!
Egyébként túl estem a telefonáláson, leírtam papírra szóról-szóra, hogy mit mondok, erre kb. a második szónál félbeszakított az illető, így imprivzálhattam végig. Végül is nem volt olyan szörnyű, de az már annál inkább, hogy napokat parázok egy-egy telefonálás előtt.
Szóval eldöntöttem, hogy holnap odatelefonálok vagy 3 boltba, különböző hülye indokokkal. Hátha segít valamit... :)
De azért ha van valami ötletetek, várom még!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!