Miért nem bírok sokat vállalni?
Nem tudom, hogy ez összefüggésben van a szorongásommal, pánikbetegséggel (ami már egy ideje igyekszek kezeltetni, így komolyabb tüneteim már egy ideje nincsenek), de annyira zavar, hogy pl. nem bírom a sűrű napirendet. Olyan kriplinek érzem magam! Persze, próbálok mindent megtenni, de ha pl. munka után nincs időm hazamenni, hanem a következő programig a városban kell nézelődnöm 1-2 órát, úgy érzem rosszul leszek, és szívem szerint hagynám a fenébe a következő programot (ha tudok otthon vegetálni nincs ilyen problémám, hogy el kell indulni x idő múlva). Ezért utálom a nyaralásokat is, mert ott egyfolytában talpon kell lenni (egész napos város nézés.. uh.), ráadásul társasággal, meg sem lehet lépni, nem lehet visszavonulni egy kicsit sehova..
Szóval az lenne a kérdésem, hogy ez csak egy típus (kényelem, lustaság), vagy köze lehet a szorongáshoz, ami a kezelés miatt már annyira nem érzek?
Stressztől volna? És Te mivel enyhíted ezt a dolgot?
Engem az bosszant, hogy elvileg pszichológusnál már kezelem a problémám, de akkor nem értem miért jelent gondot, az ilyen egyszerű hétköznapi dolog.:-/
Szerintem biztos a stressz. Amit írtál, "nem lehet visszavonulni egy kicsit sehova" ez nekem is nagyon ismerős élethelyzet, talán ha egyedül vagyunk, akkor tudunk kicsit megnyugodni, elengedni magunkat.
Nekem épp ezért elég nehéz dolog volt, hogy munkát találjak, tág helyeken nem tudok létezni, pl egy bevásárlóközpontban eladóként vagy bárhol, ahol nem tudok akármikor kimenni a levegőre kicsit félrevonulni, vagy lepihenni. Szerencsére itthon dolgozok, úgyhogy ezt a dolgot sikeresen megoldottam.
Én pszichiáterhez járok a pánik miatt, de úgy veszem észre, hogy igazán az életmód váltás tett jót.
Lehet, hogy valamilyen szociális fóbia is áll a háttérben, nálam legalábbis, muszáj félrevonulnom néha az emberek közül, otthon lenni.
Lustaságnak azért sem nevezném, mert pl ahogy mondtam estin fejeztem be a gimnáziumot jó eredménnyel, nappalin pedig bukdácsoltam szinte, mert az iskolában annyira elfáradtam, hogy otthon már nem bírtam tanulni.
De ebben az a bosszantó, hogy ezek szerint nekünk végig kerülni kell az ilyen számunkra nehéz helyzeteket, ez az egyetlen megoldás?
Ha Te jársz pszichiáterhez, én pszichológushoz, nem értem miért nincs ebben is valami javulás.
Én sem értem. Hát igen, nekünk ezzel együtt kell élni, úgy néz ki. Végülis sok embernek van valami baja, nekünk ez, a magunk módján kell élni az életünket, úgy néz ki.
Terápiát tart a pszichológus? Én szeretném megpróbálni a terápiát, hátha azzal jobb lesz.
Hát ez elég kétségbeejtő.:-/ Na jó, lehetne rosszabb is.. lehet, hogy meg kell becsülnöm, hogy az utcára ki merek menni.:-p
Igen, pszichoterápiára járok. De hát úgy látszik, ettől sem cserélődik ki gyökeresen az ember személyisége.. vagy talán megfelelő idő eltelte után? Azért próbáld ki!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!