Kinek sikerült leküzdenie egyedül a szorongást és a pánikbetegséget? És hogyan?

Én is pánikbeteg voltam, jártam pszichiáterhez is, és sosem kértem gyógyszert. Nagyon ellene voltam/vagyok a gyógyszereknek. Hidd el, nélkülük is helyre lehet jönni. Agyban dől el az egész. Nem szabad azon stresszelni, hogy mikor leszel rosszul. Tudom ezt könnyű mondani, nekem sem volt könnyű ezt végigcsinálni.

De hidd el menni fog! Ki kell menned, mert annyi mindentől lehet még rettegni...pl elüt egy autó a zebránál stb... muszáj erőt venni magadon, és először csak a közelbe menni, majd egyre messzebb menni az otthonodtól.

Sikerülni fog!

Sok sikert, kitartást, és mielőbbi gyógyulást kívánok Neked!

Szerintem le lehet! Illetve nagyon minimálisra vissza lehet szorítani! Én azt a taktikát találtam ki,hogy elfogadtam. Rájöttem,hogy minél hamarabb meg akarok gyógyulni, minél jobba erőltetem, annál rosszabbul vagyok. Egyszer csak bemérgeltem magam és azt mondtam, hogy lehet így is élni! Amíg lelegzem nincs gond! Ennél súlyosabb betegségekkel élnek emberek! És ha hiszed ha nem, napról napra jobban lettem! Fontos, hogy legyen egy támogatód. Nekem pl. a férjem az. Ő miatta is rendbe kellett,hogy jöjjek.

Néha még esténként rám tör a szorongás (nem tudom miért pont este, de valószínűleg azért, mert rosszul is aludtam anno, amikor kijött rajtam), de akkor is próbálok nem odafigyelni rá, vagy mondogatni, hogy oké, rám tört, na és akkor mi van! Aludni egyszer úgy is elfogok, az meg,hogy jönnek a negatív gondolatok, kit érdekel! És az esetek 90%-ban tényleg el is tudok mindig aludni! Ja és mivel babatervezés előtt állunk, csak azért is megfogadtam,hogy nem fogok semmilyen gyógyszert szedni. Hiszen ha terhes leszek, akkor úgysem szedhetem. Nekem ez is erőt adott!

Ha gondolod írj privit!

Az első válaszoló utolsó mondatában rejlik a megoldás.

merj félni! ne állj ellen a szorongásnak! engedd át magad neki,ne küzdj! legyél jelen az adott pillanatban,ne menekülj! meg fogod látni,hogy fél perc alatt átmegy rajtad a rossz érzés,és hajad szála sem fog görbülni.én így lettem úrrá a szorognásaimon és a rohamokon,pedig nem csekély mértéküek voltak.egyik haverom,aki szintén pánikos volt,ő mondta,hogy próbáljam ki ezt a módszert,elsőre nekem is vadul hangzott,de működik! ma már csak néha van szorongásom,de az se tartós.konkrét pánikrohamom pedig nem volt már két éve.:)

Ezt a kommentemet már beírtam egyszer egy hasonló kérdéshez,úgyhogy ide is bemásolom.

Én is pánikos voltam, most küzdök vele már harmadik hete,hogy végleg kitessékeljem a rossz érzéseket az életemből. Megosztom a tapasztalatom,hátha segít.

A terápia,amit elkezdek, a NES-nevet kapta. Ez kíméletesebb,mint a pszichiáter,aki felír gyógyszereket,és elnyomja benned a félelmet,na én csináltam ezt öntörvényűen. Hetekig gyógyszerrel aludtam el,és amikor felkeltem, még rosszabb volt. Most alvásmegvonásos módszerrel dolgozom,amit elismer a pszichológia,valamiféle ösztön volt,mikor elkezdtem, egy szombat éjjel nem tudtam elaludni,hát zenéltem,olvastam,és hajnali négyig fent voltam. Amikor elaludtam,és másnap 10kor felkeltem, 6 óra alvás után,olyan voltam,mint akit bedrogoztak,pörögtem, vigyorogtam, ki voltam simulva. 8-9 óra alvás után olyan vagyok,mint akit fejbe vágtak,így elkezdtem azt,hogy nem alszom,csak napi 5-6 max 7 órát. Aztán Anyukám mesélte,hogy ez egy bevett módszer a pánikbetegség kezelésére.

A pszichiátert én nem tartom jónak. A pszichológus egy bölcsész,a lélek orvosa, nagyjából annyit tesz,hogy meghallgat,diagnosztizál pánikkal,szorongással,ilyenekkel,aztán Ő maga vezet rá Téged a megoldásra. Nem ír fel gyógyszert (mivel nem egészségügyes orvos,nem is írhat fel semmit,max ajánlhat homeopátiás készítményeket vagy gyógyteákat), inkább a lélek oldaláról vizsgál meg.

Figyi,ha elfogadsz egy tanácsot,ha időd,energiád,pénzed engedi,akkor keress egy pszichológust. Lehet,hogy egy beszélgetés után teljesen másként látnád az életed meg a dolgaidat. Ezt tudom csak javasolni. Én is nagyon az elején vagyok,de hiszem,hogy segít a pszichológus,és 2-3 hónap múlva teljesen gyógyultan fogok élni.

Amikor nagyon odavoltam, akkor én is kaptam egy fél nyugtatót.Anyukám egészségügyis,és hozott pár szemet,de kb egy szemet ettem meg belőle.A gyógyszer színtiszta elnyomás.Olyan,mint amikor van egy folt a szőnyegen és rátolod a fotelt.Eltűnik a folt? Látni nem látod,de ettől még ott van.A pszichiátert meg aztán qrvára nem érdekli,hogy mik a lelki okai a bajodnak."Pánikol a beteg? Gyógyszert neki!" és ennyi... ő baromira letojja,hogy neked mid fáj lélekben.A pszichológus sem csinál csodát, de vannak olyan módszerek,amik visszamennek a fájdalom gyökeréig.És alaposabban átgondolva, amennyit én ki fogok fizetni a NES-ért, az simán elmenne nyugtatókra,amikhez hozzászoknék,és ugyanott tartanék,mint az elején.Márpedig én biztos nem fogom frontinnal meg ilyen sz.rokkal mérgezni magam.

Ezen kívül ott a meditáció,ami tudom,hogy a nagy rohanásban nem mindenkinek adatik meg, a sport,a tudatos vonzás (ajánlom a Vonzás Törvényével kapcsolatos könyveket pl. Esther és Jerry Hicks könyveit,amellett,hogy mulatságosak és bájosak,nagyon komoly tartalmuk van),a helyes táplálkozás,a vitaminok...és nem utolsó sorban,beszélni róla. Olvasok olyanokról,akik évek,évtizedek (Jézusom!!!) óta küzdenek ezzel,és azon sírnak,hogy a Xanaxtól kábák.

Hónapok mentek el az életemből azzal,hogy nem is kerestem a megoldást,csak elfogadtam a rosszulléteket,a fogyást, azt,hogy emiatt hisztiztem,egészen addig,amíg rá nem jöttem,hogy senki nem fogja helyettem megoldani.Se szülő,se barát,se pszichiáter, se senki,csak ÉN. Senkit sem akarok megbántani,de belenyugodni nem megoldás. A megoldás a fejben dől el.

Mindenkinek sok sikert.

24/L

Lehet hogy hülyén hangzik, de örülj neki. Örülj neki hogy rosszúl vagy, leld örömöd benne, fogadd el hogy ez jó.

Akkor nem fog tartani sokáig. Én is kűzdöttem vele, de már gyógyultnak mondhatom magam, mert nem volt rohamom kb fél éve, az előtt is csak 4-5, nem is szorongok, csak nagyon enyhén, és keveset :)