Volt veletek már olyan, hogy jó, de mégsem?

Szia!

Én ugyanígy érzek! Folyamatosan bennem van az az érzés, hogy "utazni, utazni, utazni, világot látni". Mellesleg 21 éves egyetemista lány vagyok:). Én sem találom a helyem. Állandóan a repülőjegyeket nézegetem, meg a különböző országokat, városokat.

Nagyon jó barátaim vannak, járok bulizni is, most épp van barátom is (bár még elég friss), de még mindig nem találom a helyem... Valahogy... valami... nem jó.

Sajnos nem tudok segíteni, csak gondoltam írok, hogy tudd, hogy nem csak veled van ilyen:) Fel a fejjel:) Mindig van valahogy... muszáj lennie...

"Szerintetek normális ez?"

Teljes mértékben.

"A nem épp "normális" gondolkozásom miatt felületes ismertségek, barátságok fűznek mindenhez és mindenkihez."

Ez viszont nem törvényszerű, mert találhatnál hozzád hasonlóan "nemnormális" embereket, akikből egyébként rengeteg van, és hozzájuk kapcsolódhatnál.

"Mit kell tennem hogy, komolyan vegyem az életem?"

Mi is az a komolyanvenniazéletet és miért is akarod azt tenni?

Különben az utazás az csak egy metaforája valami alapvetőbb igénynek.

Az ember utazni akar, mert azt akarja, hogy történjen valami. Valami új és érdekes, amit a "komolyan vett élet" nem tud nyújtani. Mellesleg ha elmegy 50 országba, akkor 50-féle külsőségek között fogja ugyanazt találni. Persze amíg nem ment el valaki sok helyre, addig nem fogja tudni, hogy mindenütt ugyanaz van :)))

Tokyo remek hely, Japán varázslatos, izgalmas, érdemes elmenni Japánba. A japánoknak meg Magyarország ugyanilyen izgalmas és egzotikus, nem véletlenül van tele Budapest japán turistákkal nyáron. Szóval már ebből az apró példából látszik, hogy az utazás nem arról szól, hogy más helyeken valamit meg lehet találni, amit itt nem, hanem egyszerűen csak a helyváltoztatásról, mert amíg az ember utazik, mindig mondhatja, hogy MAJD MOST jön az, amit keresett.

A bulizás ugyanez. Nagyon sok buliba kell elmenni, mire az ember elhiszi, amit persze kezdettől sejt, hogy a bulizás alapvetően egy jelentéktelen dolog :)) De ha emiatt kezdettől nem bulizik, akkor később bánni fogja, hogy nem bulizott. Aki sokat bulizott, az persze bölcsebb.

A szerelem kb. ugyanez a téma. Amíg az ember nem csinálta párszor végig, addig nem fogja tudni, hogy nem is olyan nagy dolog.

Szóval ezek lépcsőfokok, amiken szerintem végig kell lépdelni, ha valaki nem akar később bánatosan visszagondolni az "elszalasztott" ifjúságára.

Úgyhogy az a javaslatom, hogy a t. kérdező ne komolyanvegyeazéletet, hanem induljon neki a világnak. Ajánlom mondjuk Kínát, esetleg Nepált, nagyon olcsó helyek, el lehet ott lébecolni. Dél-Amerika sem rossz hely. Ha nem vagy ennyire vakmerő, akkor D-Franciaoszágban jól el lehet tűnni a marseillei söpredékben, továbbá D-Olaszországban is ki lehet bekkelni gond nélkül hónapokig, alkalmi munkákból tengődve, a bohém életformát folytatva. Ha művészi hajlamaid vannak, Berlint javaslom célpontnak.