Elsőéves egyetemi hallgató vagyok. Egyszerűen nem tudok mit tenni, állandóan pánikolok az egyetem miatt. Mit tegyek, hogy ne őrüljek meg?

Egyik barátom az apja unszolására ment jogra, kínkeservesen csinálgatta, de utálta majd a sarkára állt és beadta oda ahová mindig is szeretett volna menni, neki az pont a közgazdaság volt. Ahol kiemelkedő volt, és megnyert komolyabb ösztöndíjakat is, és sok elismerése lett. Nem akarom leírni pont miket, mert nem szeretném, ha rá lehetne ismerni.

Sajnos ezzel én is így vagyok.:( Én jogot tanulok az egyik kedves válaszolóhoz hasonlóan, és már úgy érzem az idegeim kezdenek teljesen tropára menni. Pedig még csak első éves vagyok. Igazából nekem se a szívem vágya volt ez a szak, viszont 15 éves korom óta minden álmom volt, hogy pszichológiát tanulhassak. Ez sajnos nem jött össze, nem vettek fel, viszont szüleim rábeszéltek a jogra. Oda is jelentkeztem, oda felvettek. Azt tudtam, hogy nagyon nehéz, viszont azt hittem érdekesebb lesz, és meg tudok birkózni vele.Nem így történt. Sok töménytelen, unalmas, száraz anyag egy rakáson. Egyszerűen mintha másik bolygón lennék. Viszont ha abbahagyom mindenki csalódni fog bennem. Nem is akarom épp ezért még feladni, pedig már sokszor vért izzadok, sírok, és szabályosan rettegek. Eddig volt 4 vizsgám, ebből csak 2 sikerült, így még lesz 5 , az utóvizsgákkal együtt.:( Már megszakadok, és akkor sem sikerülnek jól. Komolyan mondom, most is 6 napot folyamatosan, megállás nélkül görnyedtem a könyv felett, és így se voltam képes a fejembe verni a fele tételsort se. Most van az, hogy a héten először ülök le 10 percnél tovább a gép elé, mert már úgyse fog az agyam. Holnap reggel lesz egy nagyon szívatós vizsgám, és már teljesen össze vagyok törve.:(

Az lesz, hogy megvárom a nyári vizsgaidőszak végét, és ha csak romlik a helyzet, elkezdek mást csinálni, de csak akkor ha már végképp menthetetlennek vélem a helyzetet. HA nem jön össze a 30 kreditem, sajnos úgyis kivágnak maguktól, nincs mit tenni.:(

#34 jogon vagy még mindig? Hogy vagy azóta?