Elsőéves egyetemi hallgató vagyok. Egyszerűen nem tudok mit tenni, állandóan pánikolok az egyetem miatt. Mit tegyek, hogy ne őrüljek meg?

2 diploma és egy szakképzés után írok neked.

Az első szabály, hogy magadért tanulsz. Nem apáért, nem anyáért, magadért! Ha olyan szakon vagy, ami nem a te asztalod, akkor sohasem leszel olyan sikeres és boldog vele, mint a neked valóval.

Tehát ideje érzelmileg leszakadni a szülőktől. Az anyagiakra való hivatkozás a legősibb zsarolás, amit a szülők tesznek. Sok egyetemista (köztük anno én is) vállalt bizony munkát a suli mellett és így jóval kevésbé szorult a szüleire.

A harmadik dolog, hogy érdemes végiggondolni, hogy valóban mi miatt is szorongasz. Valóban a vizsgák miatt? vagy inkább apa és anya miatt, hogy mit fognak szólni! Ez utóbbi esetben még mindig az érzelmi függés és a lelki éretlenség (nem bántásból írom) áll fenn.

Végiggondoltad, hogy igazából mi szeretnél lenni? Magadért küzdesz? Ha van célod és van erős motivációd, akkor sokkal jobban bízol magadban és töredék szorongással végigcsinálod.

Ez így egyenes út a pszichés zavar felé. Szóval gondold picit át az egészet, mert egy életed van, ami a tiéd!

Nekem nagyon szigorú szüleim voltak, de bizony ennyi idősen már kiálltam magamért akkor is, ha ebből komoly vita következett. Soha nem zavartak el otthonról, még a mai napig is a szeretett lányuk vagyok, aki teljesen boldog a munkájával. (véghezvittem azt a szakmát, amit én akartam)

Én is így voltam.Másodéves vagyok.De rá kell jönni,hogy ha nem sikerül,nem dől össze a világ.Van pótzh,ha az se sikerül,akkor felveszed következő félévbe.Nem éri meg szorongani és tönkre tenni magad.

19L :)

Az önbizalomnak pontosan elég, ha már sikerültek zh-k.

Aki fizetősök nagyobb arányban morzsolódnak le, úgyhogy minden sikerélmény duplán ér. Ez most nem azt jelenti, hogy te is kiesel onnan, ezt verd ki a fejedből. Bár kétségtelen hogy az első évben azért szórják az embereket rendesen kifelé. Ennek az első évnek van egy ilyen szerepe is, itt a legnagyobb a lemorzsolódás.

Ezt én is tudom (elsőéves egyetemista) ezért minden zh-t, minden (leendő vizsgát) ha sikerül sikerélményként könyvelek el és egyre magabiztosabbá tesz, hogy nekem itt a helyem. Ne akarj egyszerre mindent. Egy zh ma, egy vizsga holnap... Szépen lépésenként teljesítsd a félévet mindig csak egy dologra koncentrálva, a soronkövetkező kihívásra. Tanulj minden hétvégén. Nézd át a heti anyagot. Azt senki sem állítja, hogy móka és kacagás, és hogy nem kell a könyv fölött ülni, de ha nem szarod el az idődet a szorgalmi időszakban, és nem a vizsgára való felkészüléskor, két nappal a vizsga előtt veszed kézbe az amugy kölcsönkért jegyzetet, akkor sokkal, de sokkal könnyebb dolgod van.

Legyél ott minden előadáson hétköznap, hétvégén pedig tanulj, szánd rá az időt.

A vizsgaidőszakot pedig úgy oszd be, hogy 3-4 napod két vizsga között, illetve hogy az esetleges javítóvizsgáknak is legyen helyük. Érdemes talán a legneccesebb tárgyakkal kezdeni a vizsgaidőszakot, mert ha megvan, akkor az nagy sikerélmény (nagy megkönnyebbülés) ha mégsem, akkor be tudod tervezni a pótvizsgát.

Ezek amolyan praktikák, a lényeg, hogy ne kapj attól sírógörcsöt mert hirtelen semmit sem tudsz, kis lépésenként haladj, oszd be az időd.

Előttem is írták, ne a szüleidnek akarj megfelelni, nyilván nehéz ezt betartani, de tanulás terén szarjál rájuk, főleg akkor ha nincs gond veled, és általában teljesítesz mindent.

Én például államilag finanszírozott képzésen vagyok, rajtam anyi plusz nyomás van, hogyha nem teljesítem időben az egyetemet, kicsúszok az "ingyenességből" akkor ott kell hagynom a sulit, ugyanis nincs pénzünk a tandíjra. Ennyi. Mégsem parázok, bízok magamban.

Neked is ezt kéne tenned.

remélem segítettem valamicskét :)

Engem is "köteleztek" a főiskolára, de nekem csak két hétig tartott.

Utána odaálltam Anyu elé, és megmondtam, hogy én nem akarok tovább tanulni, elmegyek dolgozni. ha kell, akkor a Mekibe, vagy egy gyárba mindegy, de én most a dolgozók életét akarom élni.

Mert egy életem van, és nem fogom olyan dolgokkal tölteni, amiket nem szeretek. Egyszerűen nem érek rá erre. Lehet holnap elüt egy kamion, és nem próbáltam ki egy csomó dolgot.

Egy hónap múlva albérletbe mentem, a semmiből (sőt a mínuszból) kezdtem külön életet. Sokáig a béka feneke alatt volt az életszínvonalam, most pedig annyit keresek, mint mások diplomával. Ja... egyszerű gyármunkásként. És élvezem. :P

Szerintem számodra az lesz a megoldás, ha megkeresed azt a dolgot, ami igazán érdekel. Legyen ez egy másik szak, vagy egy másik foglalkozás. Esetleg valami kétkezi munka. Egy jó szakmunkás bizonyítvánnyal sokszor többet ér az ember mint csillivilli diplomával.

Ehhez még jön a nyelvtudás és akár külföldre is mehetsz.

Egy életed van, nem lesz másik lehetőséged, hogy azt csináld, amit szeretnél. Ne mások véleménye szerint élj, mert sose leszel boldog. Pedig mi azért vagyunk a világon, hogy boldogok legyünk.

Mindegy, hogy ezt miben találod meg.

Azt mondják legyél közgazdász és építs karriert? Lehet hülyére keresed majd magad (haha... vicces) de nem leszel boldog. Mit ért így az egész?

Én fúróval és kalapáccsal a kezemben érzem jól magam, nyakig olajosan. Pedig nő vagyok. De ez az én életem. És szeretem. :D Hol érdekel, hogy mások mit szólnak a nem éppen nőies foglalkozásomhoz?

A szüleim szépen lassan beletörődtek. Látják, hogy jól érzem magam a bőrömben, hogy örömmel megyek be a munkába (nem gyomorgörccsel mint sok irodista). kettőkor már ki is léphetek a kapun, elfelejthetem az egész napot, elővehetem a nőiesebb énemet és irány a társaság, a szórakozás, vagy éppen a párommal töltött délutánok.

Csak azt tudom neked javasolni, hogy találd meg mit szeretnél csinálni, és tedd azt! Megbeszélheted a szüleiddel, de előbb utóbb úgyis a sarkadra kell állnod, az enyémek is meggyőzhetetlenek voltak.

Ha pedig megszívod, és rájössz, hogy nekik volt igazunk, még mindig elmehetsz fősulira.

De neked kell megszívnod, vagy élvezned, saját döntésed szerint. Felnőtt vagy már! És ha szüleid meg is haragszanak rád, meg fognak békélni.