Adnátok pár tanácsot hogy meg tudjam változtatni az életszemléletemet?
A történet elég hosszú, igyekszem rövidre fogni. Kezdődött azzal, hogy megbíztam egy emberben, szerettem (5 évig tartott) talán még most is tart. Történtek velem szörnyűségek pár hónappal ezelőtt (kisebb nagyobb tragédiák, halálesetek, ezeknek a hatására "gyökértelennek" éreztem magam, ergo olyan érzés alakult ki bennem, hogy nem tartozom sehová, és bármit teszek, jelentéktelennek fog hatni. Amikor segítségért fordultam hozzá, akkor mindig nagyon sok dolga volt, ne haragudjak, de most nem aktuális. Megértettem. Aztán amikor fél évig folytatta ezt, már tudtam, hogy a fontossági sorrendjében az utolsó helyen szerepelek...Kiosztottam, hogy legalább akkor közölje, hogy magasról le vagyok ejtve. Semmi reagálás. Aztán utána én kértem bocsánatot tőle, hogy nem kellett volna így beszélnem vele, pedig van benne igazság. Most meg majd ha ráérek, szólok. Ezt kaptam. Eltellt ezóta 2 és fél hónap. Tudom, hogy hibás vagyok abban, hogy megyek utána, csak emiatt a csalódás miatt másokban sem vagyok képes megbízni, teljesen magamba fordultam, és minden egyes napot szürkének, és monotonnak élek meg.
Tényleg segítséget kérek, és nem lecseszéseket. Köszönöm.
válasza:
válasza:Úristen! Ez 99%-ban olyan, mintha én írtam volna ki! A különbség az, hogy baráti baráttal vagyok ugyanígy, hogy időközben a fontossági sorrendben korábbi helyemhez képest az utolsóra csúsztam...
Így kíváncsi vagyok, hogy ki mit válaszol...
válasza:Először is nagyon szépen köszönöm a válaszokat. :) Igen, könyvekkel már próbálkoztam (6 polcnyi gyűlt össze Popperen át Mülleren keresztül Hamvas Béláig) Ideig óráig segítséget nyújtottak, felületi kezelést. Az utolsó válaszolónak pedig abban van igaza, hogy ha viszonyítunk, akkor mindig "lefelé nézzünk" ergo van ennél rosszabb is.. :)
Megköszönném, ha még érkezne pár válasz. 18/L
válasza:Szia kérdező!
Amit írtak eddig fentebb sőt, jó-magad is megfogalmaztad... a könyv olvasás stb. csak tüneti kezelése, elnyomása az érzelmeknek. Egy dolgot tisztázni kell, a saját magunk életéhez nem lehet segédmunkásokat felvenni, ezzel azt akarnám mondani nem lehet másokra építkezni, mert ha dől a másik engem is magával ránt... Mint ahogy ez az 5 éves kapcsolatod, sajnos ő sem tehet sok dolgot, az érzelmeid javítása érdekében... úgy ahogyan el sem lehet várni tőle. A bajokat neked kell megoldani, és orvosolni és bármennyire is rémes... rideg, kőkemény világ ez..
A problémáknál, nem szabad "lefelé" nézni. Mert arra késztet hogy, ne tégy semmit magadért, mert az csak álomba ringat... nem is vagyok rossz helyzetbe, tudat alatt meg nem is igazán érzel rá késztetést... Ezt viszont lehet folytatni a végtelenségig... mert a legaljánál azért mindég jobb leszel: drogos csövesek... vagy mégsem?
Nézz inkább felfelé, más hogy él? Más miért boldog? Más miképp építi a saját életét? Bármennyire is fájdalmas szembe kell nézni a saját hibáinkkal, még ha lelki trauma is az hogy, nulla vagyok...
Köszi a választ! :) Igen, érzelmileg tényleg nulla vagyok, mert nem akartam változtatni..Inkább nem is írtam, hogy nem tudtam,mert az elég hülye kifogás lett volna..:) Inkább benne maradtam a "biztos" magyarul megszokott helyzetben..gyáva voltam változtatni meg tényleg támaszkodtam is rá...a lefelé nézést meg lehet hogy nem ilyen kaliberű problémáknál kéne használni...végül is lehet hogy ez is menekülés volt..
köszi :)
válasza:Szia... bocsi ha kicsit nyers voltam, meg valójában semmi tanácsot nem adtam :) de így ismeretlenül nem lehet, kész válság-megoldást adni... sőt néha több év ismeretség után sem.. én elhiszem hogy, nehéz. De a gyökértelen érzést is akkor tudod orvosolni ha hiszed azt hogy, tudsz változtatni rajta. Tudom ilyenkor jönnek a válaszok: sportolj, folytass valami közhasznú szervezetnél tevékenységet stb. ÉS igen igaz, mert olyan emberekkel hoz össze a sors, akik fontosnak tartanak és te is őket, tök mind1 milyen tevékenység közbe ismered meg őket... Mellesleg ha valami sikert érsz el adott: sportban, tevékenységben jót tesz az egodnak, lelkednek... nem akarom verni a mellem, de jómagam is borzasztó szakítás után... félévi semmit tevés elteltével, határoztam el keresek valamit... megtaláltam :D:D... azóta értem el sikereket, egy elég nagy taglétszámú szervezetben lettem alelnök stb, és mindez erőt adott az élet más területein is.
Ne várj másoktól megváltást, esetleg útmutatás kaphatsz. Egyébként ha szeretnél msn-dumálni akkor írj privit a címeddel
Üdv!
Szia!
Semmi baj nincs azzal, hogy nyers vagy, mert ez nálam csupán az őszinteséget jelenti. :) Ha megbántódtam volna az a saját egóm símogatása lenne, amit épp elég ideig csináltam :) Persze én is továbblépek ezen egyetemre járok, csak ez racionális tevékenység ahogyan neked is a klubb, nem pedig szubjektív mint pl az érzelmi fejlődés, és nem ítélkezni akarok mert nem ismerlek és nem tudom hogy ezzel a dologgal (emóció) mennyit fejlődtél a szakításod után :) na írok egy msn címet :)
válasza:Szia!
Ha őszinte akarok lenni, a szellemi fejlődés abban a semmittevős félévben volt. Egyszerűen sokat gondolkodtam, éjjel és nappal, úgymond abban az időben raktam helyre nagyon sok dolgot, nem csak a szakítás nehezét "dolgoztam fel", de ezzel együtt rámutatott nagyon sok dologra ami hiba volt bennem. Sokat hibáztam, és nagyon sok dolgot elrontottam, ezeket próbáltam kiküszöbölni és megérteni.
A klubos dolog, csak kivetülése a léleknek hogy, igenis rendbe van minden. Persze mondhatnám azt is hogy, nem volt rá szükségem, de akkor meg hazudnék :D...
e-mailt nem kaptam így itt az én cimem, msn: lux88@freemail.hu
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!