Hogy lehet megváltoztatni a személyiségemet? Csöndes vagyok, elég zárkózott. Úgy érzem mindenki utál, vagy közömbös velem.
Az osztályból úgy érzem mindenki utál vagy egyáltalán nem érdeklem őket. Igazából nem is csodálkozom rajta, mivel alig beszélek és ha mégis elég baromságokat tudok mondani. Emiatt nem igazán megy az ismerkedés sem. Sem mint új barátok szerzése, sem mint barátnőszerzés. Nem tudom miről beszélgessek sokszor, ha vmi eszembe jut, azt se tudom sokáig elnyújtani, 1-2p alatt kibeszéljük a témát és annyi. Utána órákig csöndben vagyok. És egyre rosszabb a helyzet, nagyon egyedül érzem magam (persze a család az velem van).
Olyan selejtnek érzem magam, hogy hihetetlen. Nem tudom hol rontottam el, nem voltam mindig ilyen, sőt 3-4 éve nagyon sokat beszéltem, mindig én voltam a középpontban szinte, msot meg senkinek érzem magam. Egy csődnek.
16/F
Egyet értek az előzővel. Ne megváltozni akarj hanem kiteljesedni. Keress hobbit, olvasgass minden témában, nézelődj, mi érdekelne és foglalkozz azzal. Ha érdekelnek dolgok, a lelkesedésed másokat is magával ragad. Azon kívül hasonló érdeklődésű emberekkel is meg tudsz ismerkedni. De ez csak akkor működik igazán, ha valóban érdekel az adott hobbi és nem csak abban a reményben állsz hozzá hogy hátha összejön egy csaj.
Ajánlok néhány könyvet elolvasásra: Gunagriha: Sorsnavigátor. Paulo Coleho: Az alkimista. Herman Hesse: Demian. Az első egy gyakorlatias könyv a másik kettő regény. Sorskeresésről, útkeresésről szól.
"Az osztályból úgy érzem mindenki utál vagy egyáltalán nem érdeklem őket."
Ha nem érdekled őket, akkor nem is utálnak, nem?
A valóságban arról van szó, hogy alacsony az önbizalmad. Emiatt úgy érzed, hogy jelentéktelen vagy, és ha a többiek mégis foglalkoznak veled, azt negatívan értékeled.
"alig beszélek és ha mégis elég baromságokat tudok mondani."
1. Honnan tudod, hogy baromságokat beszélsz? Nem tudod, hanem képzeled. Rossz véleménnyel vagy magadról és azt KÉPZELED, hogy amit mondasz, baromság. Nem mások utálnak téged, hanem leginkább te magadat. Erről jobb, ha tudsz. A megoldás pedig az, hogy először is ne utáld magad.
2. Ha baromságokat is beszélsz, akkor a megoldás az, hogy beszélj többet, és akkor nem-baromságokat is beszélni fogsz.
"Nem tudom miről beszélgessek sokszor, ha vmi eszembe jut, azt se tudom sokáig elnyújtani, 1-2p alatt kibeszéljük a témát és annyi."
Mi a 'téma'? Egyébként egy barátod sincs?
Ha megnézed a barátságokat, ezek úgy működnek, azért beszélgetnek annyit a többiek, mert amikor beszélgetnek, abban mindig van személyes elem. Tehát nemcsak megbeszélnek egy témát, hanem kapcsolódnak egymáshoz. Az egyiknek van véleménye, és elmondja. A másik ezt vitatja, és elmondja a sajátját. Erre a harmadiknak eszébe jut valami, ami vele történt, és előadja ezt. Erre a negyediknek erről eszébe jut egy másik történet, amit valaki másról hallott és elmondja azt. A lényeg, hogy mindenki beszél önmagáról is, meg is hallgatja a többieket, és egymásra is reagálnak. Nem egy nagy tudomány, de csak gyakorlatban lehet elsajátítani. Egyébként ha netán úgy érzed, hogy a többiek üres hülyeségekről beszélnek egymással órákon át, akkor nem tevedsz nagyot, mert tényleg arról, de hát ez már csak így működik. Tehát nem elég egy témáról beszélni, hanem valami személyes vonatkozást is bele kell vinni a dologba.
Pl. valamiről beszélsz. Ha amit mondasz, az tök objektív (semmi személyes nincs benne), akkor olyan, mintha ott se lennél. Akár papírról is olvashatnák, amit mondasz. Ezért nem válsz érdekessé. Akkor tudsz érdekessé válni, és másokhoz kapcsolódni, ha mások iránt érdeklődsz, és saját magad is megismerhető vagy.
"Olyan selejtnek érzem magam, hogy hihetetlen."
Igen, de NEM azért érzed magad selejtnek, mert elszigetelt vagy és nem tudsz barátkozni, HANEM AZÉRT nem tudsz barátkozni stb., mert az a kiindulópontod, hogy selejt vagy, ezért elrejted a saját személyiségedet (tehát olyan vagy, mintha nem lennél), és nem mersz másokkal együtt lenni, illetve nem vagy velük fesztelen.
"Nem tudom hol rontottam el, nem voltam mindig ilyen, sőt 3-4 éve nagyon sokat beszéltem"
Nos ilyen a kamaszkor! Ebben az életkorban ilyen változások mennek végbe. Ne hidd, hogy egyedül vagy a problémáddal, sőt, a környezetedben azok, akik nálad társaságibb embernek tűnnek, szintén tele vannak belső problémákkal. Szinte mindenkinek vannak bizonytalanságai ebben az életkorban, sok szempontból valóban nehéz kor ez!
Egyébként olyan lépéseket is lehetne tenni, hogy pl. kifejlesztenéd valamilyen képességedet. Ha nincs sok barátod, akkor piszkosul sok időd van. Döntsd el, miben lehetnél a legjobb. Lehet a zene (a zenészekért rajonganak a lányok), lehet a sport (jobb alakod lesz tőle, de a hangulatodat is automatikusan javítja), a több tanulás (jobb jegyek -> az értelmesebbek, az eminens tanulók csapódni fognak hozzád, ha a legjobbak közé kerülsz, és ez is nyerő társaság hosszú távon), vagy lehetsz számítógép-mániás (nem játékos, hanem programozó), ami nemcsak később, munka szempontjából lesz hasznos, hanem hasonló érdeklődésű haverjaid is lehetnek. Barkácsolhatsz is, én pl. elektronikával foglalkoztam ennyi idős koromban, mondjuk nem ezzel hódítottam a nőket, de arra jó, hogy az ember, ha érzi, hogy csinált valamit, amihez a plebs nem ért, akkor ez megdobja az önbizalmát. Mindenképpen csinálj valamit, amihez mások kapcsolódni tudnak, amiről beszélni lehet, és aminek tekintélye is van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!