Hogy lehet túlélni,mibe lehet kapaszkodni, ha középkorúan jössz rá, hogy szüleid nem szerettek, amit annak hittél, bántalmazás volt? Egész életed ebben a sémában alakítod. Sose voltál fontos a szüleidnek?

Normàlis eszű ember középkorúan a saját életével, a gyerekeivel esetleg unokáival foglalkozik.

Nem a gyerekkorával az biztos.

Belátnám, hogy mentálisan k.urva nagy problémáim vannak és keresnék egy szakembert.

Ha valaki felnőtt, akkor már nincs kiszolgáltatva a szüleinek, ezért önálló, felelősségteljes döntést tud hozni arról, hogy hogyan álljon ehhez a problémához.

Első körben érdemes lenne minél töbet megtudni arról, hogy miért nem szerettek a szüleid gyerekkorodban. Hiszen ez egy abnormális dolog, aminek valamilyen oka kell, hogy legyen. Pl. lehet, hogy a szüleid maguk sem kaptak szeretet a gyermekkorukban és ezért nem tanulták meg, hogy hogy kell szeretet adni a gyermeküknek?

És miben nyilvánult meg a rejtett bántalmazás? Lehet, hogy nem is voltak a tudatában, hogy bántalmazó körülményeket alakítanak ki számodra? Stb.

Ha bántalmaztak a egyermekkorodban, azt utólag már nem lehet meg nem történtté tenni, de fontos, hogy minél jobban tisztába kerülj a történtek mozgatórugóival és összefüggéseivel, például azért, hogy el tudd kerülni azt, hogy a gyermekkoroedben elszenvedett a bántalmazó sémák tovább éljenek benned és akár akaratlanul is tovább add azokat a gyermekeidnek.

4.: Az "érzelmektől elzártság" és e gyermekkori emlékek elnyomása eléggé tipikus ilyen szituációban és arra utalnak, hogy tényleg elég bántalmazó gyermekkorod lehetett. De már nem vagy gyermek. Felnőttként el tudod dönteni, hogy mit tegyél. Megteheted, hogy "belerúgsz" a szüleidbe, vagyis bosszút állsz. De ha így teszel, az azt jelenti, hogy nem tudtad feldolgozni, legyőzni a sérelmeidet. De azt is megteheted, hogy egy kicst távolabbról szemléled őket.

Megnézheted, hogy működnek-e még a szüleidben a bántalmazó sémák. Képet alkothatsz arról, hogy rosszindulat mozgatja bennük ezeket a sémákat, vagy más okra vezethetők vissza. Számvetést készítesz arról, hogy a rossz mellett mennyi jót kaptál tőlük a gyermekkorodban, hiszen jót is kellett, hogy adjanak neked.

Végignézheted, hogy ahogy egyre idősebbek lesznek, egyre inkább legyengülnek és segítségre szorulnak. Eldöntheted, hogy kizárod-e őket öregkorukra az életedből, vagy segítesz nekik és támogatod őket.

Elárulom, hogy én is átmentem egy hasonló folyamaton, és tapasztalatból írom a fentieket. Én arra jutottam, hogy azért nem tudtak szeretni a szüleim, mert gyermekkorukban annyi hányattatáson mentek keresztül (éhezés, bombázás, szeretet nélküli nevelőszülők általi nevelés, a földjük államosítása stb.), hogy súlyosan traumatizáltak lettek és emiatt képtelenek voltak szeretet adni a gyerekeiknek. Valahol megértettem őket, ami segített túllépni a gyermekkori sérelmek emlékén. Idős korukra gondjukat viseltem és ez megnyugtatta a lelkemet. Neked is hasonlót kívánok.